Szent István király 1019-ben jelentős adományban részesítette Zalavár monostorát, a bencés apátsági templomot, a korábbi Mária-templomot abban az esztendőben szentelték fel Szent Adorján tiszteletére, ez az évszám tekinthető az alapítás időpontjának. Egy 1024-ben kelt adománylevél szerint az apátság újabb birtokokkal és jövedelmekkel gazdagodott.

A bőség zavara fogja el a látogatót, ha előzetes felkészülés nélkül látogat el Zalavár-Várszigetre. A területre belépve azonnal Cirillnek és Metódnak, a szláv történelem és kultúrtörténet legendás alakjainak szobrai fogadják, majd egy Makovecz-kápolna nyitott kapuján át Zala megye aranyszínű életfája csillan elő. Ha ezek után még nem lenne teljesen összezavarva, a Kis-Balaton Házban egy érdekes, de már felújításra szoruló kiállítás megtekintése során szerezhet némi ismeretet a területről, ám innen kilépve egy Árpád-korinak kinéző, de valójában modern templomot, illetve odébb egy kövekkel kirakott, nagy méretű templomalaprajzot talál.
A helyszíni tájékozódást ugyan információs táblák segítik, mégsem egyszerű fejben rendbe tenni, miért is érdekes és értékes számunkra a Vársziget.

A frankoktól a végvárig

Meglehetősen szerencsétlen sorsú romterületről van szó, amelynek az a fájó sajátossága, hogy az egykori épületekből szinte semmi nem maradt. Annál gazdagabb a története, amelyet korábban a római korral kezdtek, ám a tudományos kutatás nem igazolta, hogy római település állt volna a Várszigeten. Benépesülése csak 838–840-től kezdődött el, amikor a felvidéki morváktól elűzött Priwina itt építette ki hatalmi központját. Ám ez korántsem jelenti azt, hogy Zalavárnak szláv gyökerei lennének.

Valószínűbb, bár persze egyelőre igazolhatatlan, hogy Priwina az akkor már végnapjait élő Avar Birodalom tisztségviselője lehetett, származásáról semmit sem tudunk. Mivel ez a terület a frank érdekszféra keleti határa volt, ezért kapta birtokba Alsó-Pannóniát, melynek székhelyét, Mosaburgot (Mocsárvárat) a Várszigeten építette fel – magyarázza Szőke Béla Miklós régész, aki évtizedek óta kutatja a területet, s nemrég egy kötetben is összefoglalta Zalavár Karoling-kori történetét.

Priwina munkáját fia, Kocel folytatta. Alig néhány év leforgása alatt megépítették a család magánegyházaként a Mária-templomot, illetve elkészült a sokkal nagyobb méretű Szent Adorján-zarándoktemplom (ennek alaprajzát láthatjuk néhány kősorral kirakva ma). Utóbbit feltehetően püspöki székesegyháznak szánták, hiszen a salzburgi érsek itt kívánta megalapítani első püspökségét Pannóniában, ám a pápa keresztülhúzta ezt a tervét, és az ószláv nyelvű liturgiát bevezető Metódot emelte Pannónia érsekévé. A két, később szentté avatott térítő szerzetes, Cirill és Metód itteni tevékenységének emlékei a néhány évvel ezelőtt Zalavárott előkerült, glagolita írásjelekkel ellátott edénytöredékek (s ez ad magyarázatot a szobraikra a terület bejáratánál).

Mosaburg frank központ maradt egészen a magyar honfoglalásig, olyannyira, hogy a 880-as években Arnulf császár pannóniai székhelye lett, aki többször is állított ki itt oklevelet. Fontosságát a magyar államalapítás korában sem veszítette el, hiszen ispánsági központ lett, vagyis a mai Zala megye gyökerei itt keresendők. A Szent Adorján tiszteletére felszentelt templom lett a centrális épülete az új bencés apátságnak, amelyet – az adománylevelek tanúsága szerint – első királyunk bőkezűen támogatott. A templom mellé a későbbiekben emeltek kolostort, amely egészen a XVI. századig, a törökök megjelenéséig működött. Az ispánsági központ népessége számára még a XI. században építettek templomot – ennek maradványai fölött áll a ma látható templomrekonstrukció. A megyeközpont a XIII. században szűnt meg.

Az 1500-as években végvárrá építették át az apátságot, s olyan jó adottságai voltak, hogy a törökök sosem tudták elfoglalni a mocsárral körülölelt erősséget. Talán ez a bevehetetlenség is szerepet játszott abban, hogy a török kort követő békében – amikor tartottak attól, hogy a középkori várak a nemesi ellenállók vagy a rablók tanyáivá lesznek –, 1702. augusztus 28-án felrobbantották.

középkori temető feltárása (a szerző fotói)
  

A pusztító béke és a szorgos kutatás

Ezzel minden, ami Zalavárott korábban volt, kitermelésre váró kőanyaggá lett. A gazdag terület azonban még több mint egy évszázaddal később is megmozgatta az arra járók fantáziáját.

Deák Ferenc és József nádor is megpróbálta elérni, hogy ne hordják el építkezésekhez a köveket, a vármegye azonban ellenállt, így a pusztítást nem tudták megállítani – teszi hozzá Ritoók Ágnes, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze, aki Szőke Béla Miklóssal közösen kutatja Zalavárt. – A huszadik század közepén már nemcsak a köveket, de a homokot is elvitték a település központi részén, így rendkívül nehézzé vált különösen az egykori Mária-templom, illetve az apátság régészeti emlékeinek megtalálása.

Ennek ellenére a Vársziget több évtizedes kutatása nagyon sok eredményt hozott. Csak a temetkezésből több mint kétezret azonosítottak, megtaláltak egy
IX. század végi épületet is, amely feltehetően Arnulf császár palotája volt. Sikerült azonosítani a Mária-templom, illetve az egykori kolostor kiterjedését is, sőt az előbbit övező temető sírjainak feltárása 2019-ben nem várt eredményt hozott. Több mint egy tucat sírt bontottak ki, s az egyikben pompás Karoling-kori kardra bukkantak. A díszes kard gazdája feltehetően Priwina és Kocel családjának tagja lehetett. A közelében eltemetett robusztus férfiak pedig valószínűleg a fegyveres kíséretéhez tartoztak.

Sajnos rendkívül nehézkes a feltárás finanszírozása, évente csupán néhány hétig dolgozhatunk, annyit, amennyire a Nemzeti Kulturális Alap támogatása elegendő. Ennek ellenére az elmúlt évek nagyobb felületű kutatásai nyomán felvázolható a terület Karoling- és Árpád-kori története is – mondja az utóbbi korszakkal foglalkozó Ritoók Ágnes.

A szakemberek már a 2010-es évek elejétől igyekeztek hallatni a hangjukat, mondván, közeleg az apátság megalapításának ezeréves évfordulója, amelynek valamilyen látható emléket kellene állítani, mégsem sikerült a döntéshozók érdeklődését felkelteniük. A 2019-es millennium tehát elmaradt, most abban bíznak, hogy 2024-ben talán sor kerülhet rá. Természetesen nem rekonstrukciókra gondolnak, inkább emlékhelyre, melyet a hajdani Mária-templom helyén lehetne kialakítani. Ám addig is tovább kutatják a területet, s reményeik szerint idén már feltárják az elveszett épületet egykor övező temető maradék részét is.

Borítókép: az egykori Szent Adorján-templom kőből kirakott alaprajza