Ha a házak és a falak mesélni tudnának, mennyi érdekes, szép vagy tragikus történetet mondanának el tervezőikről, építőikről, lakóikról, a megélt időkről – mondogatjuk rácsodálkozva egy-egy ház homlokzatára, belépve jó állapotban lévő, máskor drámaian lepusztult kapualjakba, az udvarokat, folyosókat megpillantva.

Hasonlóképpen gondolhatták 2011-ben a százéves házak ünnepének elindítói, az OSA Archívum és a KÉK, a Kortárs Építészeti Központ.

Minden ház érdekes – fogalmazták meghirdetve a Budapest100 programot, amely az évek során nemcsak a házak fesztiválja lett, de az ottlakóké, akik szívesen mutatják az épületeket kívül-belül, akik arra is vállalkoztak, hogy felkutassák a történeteket, végigböngésszék a fotóalbumokat, megőrzött régi fényképeket, amelyek a házakhoz kötődnek, s hogy beszéljenek mindenről.

Látogatók pedig már az induláskor szép számmal akadtak. Kiderült, sokan vannak, akik valóban érdeklődnek közvetlen és tágabb környezetük iránt, akiknek fontos, hol élnek, akik az önkéntes és lokálpatrióta vezetők kíséretében örömmel bóklásznak egy-egy házban, hogy megnézzék a pincétől a padlásig, hogy megismerhessék az ottélőket, meghallgassák történeteiket. Nyilván az sem ritka, hogy aki az egyik évben még csak érdeklődő, nézelődő, a következő vagy a rákövetkező esztendőben maga is önkéntes kalauz lesz, lakóhelyét mutogatva.

Kezdetben a száz esztendő határozta meg részvételt, néhány éve az életkor és az épület mellé központi mondanivaló került. Nézzünk körül a Nagykörúton, a Duna-parton, nyissunk a kisebb-nagyobb terekre, ismerjük meg a Bauhaus alkotásait. Tavaly a tizedik Budapest100 a pandémia átmeneti lélegzetvételekor őszre tolódva nemcsak magát ünnepelte, hanem azokat a remek kezdeményezéseket is, amelyek nyilvánvalóan a nyomában indultak el, a különböző budapesti sétaprogramokat, a Hosszúlépéstől a Sétaműhelyig, a webes felületeken megjelenő kalandozásokat, képválogatásokat.

Az Ugocsa utcai bérház 1928-1929-ben épült Sárkány István tervei nyomán

Ebben az évben a Budapest100 témája az Újratervezés, az induló pillanat 1921: épp csak véget ért az első világégés, amelynek idején a városok legkevésbé sem az építkezéssel voltak elfoglalva.

Az idei program az 1921-től 1930-ig tartó, illetve a második világháború utáni időszak 1945 és 1957 között épült, újraépült, átadott házait mutatja be az egykor és ma ottélőkkel, ott építkezőkkel együtt. És egyben a közösségekre is emlékeznek, hiszen azokban az időszakokban együtt, közösen próbálták újraépíteni a többszörösen elpusztult várost.

Ahogy a szervezők elmondták, most az is érdekes szempont, hogyan éltek, élnek meg egymás mellett a különböző építészeti stílusok, amelyeket különbözőségeik ellenére szinte azonos periódusban alkalmaztak. De érdeklődésre tarthatnak számot a korszakra jellemző belső burkolatok is az előterekben, a lépcsőházakban. A Budapest100 ezúttal kilép a hagyományos belvárosi környezetből, érdekességnek ígérkeznek a lakótelepi séták a Széchenyi úti, a Tátra téri, a Duna, a Játék, a Pécsi utcai, a Béke téri, Béke utcai, a Fiastyúk utcai és a Harmat utcai házak között.

A tavaly elkészült és erre az évre továbbfejlesztett mobil applikáció segíti a tájékozódást, programszervezést. Az eseménysorozatban vannak olyan házbejárások, séták, amelyek regisztrációhoz kötöttek, ezekre szeptember másodikától lehet jelentkezni.

Borítókép: az Újlipotváros 1928-ban átadott ikonikus épületegyüttesét, a Phönix-házat Jónás Dávid és Zsigmond tervezte