A felületes szemlélő kora este a helyszínen csupán néhány félbevágott, bélelt olajoshordót, gázpalackokat, téglát, gödröket, faforgácsot és égetésre előkészített kerámiákat láthatott, meg a sürgő-forgó mestereket. Földbe vájt gödrök peremén téglatalapzatok, ezekre kerültek a kiégetésre váró tárgyak: hatalmas váza az idei rendezvény feliratával, kisebb szobrok, egy óriási fej, tálak, poharak, kanna, és ki tudja még mi minden négy csoportban.

A rendezvényváza mázazása (a szerző és Fekete-Kállai Csaba felvételei)

 

A búcsúzni készülő nap egyre fogyó fénye mellett a mesterek – a házigazda mellett a tiszakécskei Bánföldi Ferenc, Káldi Károly Rábapatonáról, a budapesti Kovács József, Mácsai László Dörből és Czibor Imre Alsópáhokról – még az utolsó simításokat végezték a kerámiákon, és igyekeztek a legelőnyösebb látványt biztosító elhelyezést kiválasztani a műalkotásoknak. Azután szép lassan becsukódtak az alkalmi kemencének használt hordók, eltűnt minden a nézelődők szeme elől.

Fej bekészítve, hordó zárás előtt

 

Megkezdődött az égetés eseménytelenebb időszaka. Először egyesével begyújtották a kemencéket. Kezdetben csak kékes derengés villant néha, majd ahogyan áttüzesedtek a tárgyak és fogyott a nap fénye, úgy lett egyre vörösebb az apró betekintőn át a látvány, és megjelent a kemencék tetején a lángcsóva is. A hordó nélkül, csupán ráccsal összefogott tűzálló kaolinpaplannal körülölelt kemence vöröses-rózsaszínben derengett, ahogyan a nap utolsó sugarai is kihunytak.

A begyújtástól közel egy óra telt el, mire elérték a szükséges ezer Celsius fok körüli hőmérsékletet, és kellő mértékben megolvadt a máz.

Az érdeklődők is szép lassan gyülekeztek. Közeledett az est fénypontja.

Megjelent a kemencék tetején a lángcsóva

 

Albert Attila röviden ismertette a nézőkkel, mit látnak majd. A négy kemence különböző műalkotásokat, tárgyegyütteseket rejtett, melyek meghatározott koncepció alapján születtek. Mint mondotta, mindegyiknek egyedi élete és mondanivalója van. Az est érdekességét nem is maga a rakuégetés jelentette, hanem a tárgyak nagy mérete, mert rendezvény keretében ez nem szokás. Attila és barátai két évvel ezelőtt vágtak bele, a Fazekas Napok indulásának huszadik évfordulóján.

Ezer fokon izzó tárgyak

 

Az alkalmazott égetés lényege, hogy az ezer fokon izzó tárgyakat hirtelen egy faforgáccsal bélelt zárt közegbe helyezik, ahol oxigén nélküli,

reduktív tér alakul ki. A lassan lehűlő alkotások felületén különleges irizáló mázszínek alakulnak ki.

Jelen esetben az égetés csúcshőmérsékletén a kemencéket egyesével megnyitották, azaz kétfelé vették, hosszú fogókkal kiemelték a tűztérből az izzó kerámiákat, és az oxidációs helyett redukciós közegbe, azaz egy földbe ásott gödörbe helyezték, faforgáccsal borították, majd légmentesen lezárták.

A Petőfi-kemence megnyitása

 

A kisebb tárgyak nem kerültek földbe, hanem téglára állították, majd papírral és forgáccsal bélelt szenesvödrökkel zárták el tőlük a levegőt.

A rakuégetés a véletlenek művészete, az eredmény legfeljebb részlegesen irányítható.

A folyamat során keletkező fémes, véletlenszerű színek, felületek és repedések adják meg a tárgyak különleges textúráját.

Petőfi izzásban

 

Attiláék aprólékosan dolgozták ki a kemencék megnyitásának koreográfiáját is. Először a rendezvény nevével ellátott, hatvan centiméter magas és nyers állapotában még tizenöt kilogrammos, vörös-narancs színben izzó vázát pillanthatta meg a közönség, mely hosszú fogók segítségével azonnal földbe került, faforgács közé, miközben a Queen The Show Must Go On dalának hangjai töltötték be a levegőt. A második, a Petőfi-emlékévnek szentelt, csupán rácsos, hordó nélküli kemencét a költőnek az alkotásokat inspiráló Voltak fejedelmek… című versének  elhangzását követően nyitották meg.

Petőfi és a homokóra

 

Az oszlopon álló homokórát és a három különféle életfelfogást képviselő – a pénznek, a vak meggyőződésnek hódoló, valamint az élettel nem törődő – alakot a kemencéből kiemelést követően az előkészített faforgácsos helyükön papírral kibélelt fémvödrökkel borították le, míg a törött oszlop a földbe került forgács közé. A harmadiknak feltárt kemencében voltak

az alkotótársak egyedi műalkotásai, többek között egy hatalmas fej, egy Petőfi-tál, teáskanna.

A kisebb tárgyak itt is takarást kaptak, a nagyobbak földbe kerültek, sokáig tűzbe borítva még a felszínt.

A rakottas kemence tárgyait az érdeklődők festették meg

 

Negyediknek a rakottas kemence került sorra. Ez nevét onnan kapta, hogy számos kisebb tárgy volt benne egymásra halmozva, melyeket a nap folyamán a rendezvény érdeklődő résztvevői festettek meg. E momentum célja az volt, hogy interaktívvá, a nézőket még jobban bevonóvá váljon az esemény. A kemencébe, a többitől eltérően, az égetés során

szódaoldatot is befecskendeztek, aminek következtében az edények felületén különleges effektek

jönnek létre.

A rakottas kemence visszazárva

 

A Carmina Burana – Ó, Fortuna hangjai mellett kinyitott kemence izzó tárgyaira több körben faforgácsot szórtak, amitől az egész lángolni kezdett, apró csillagokat szórva az égre. A dal utolsó hangjait követően ismét visszazárták a palástokat, hogy így hűljenek benne tovább a tárgyak. A látványos, félórás bemutató ezzel véget ért. A műalkotások szemek elől rejtve izzottak tovább reggelig, amikor majd feltárják titkukat és megmutatkoznak egyszeri és megismételhetetlen szépségükben.