Valóban, legtöbb tagunkkal és aktivistánkkal szemben bennem csak felnőttként támadt fel az érdeklődés, amikor gyerekeimnek megvettem az első modellvasutat. Később rájöttem, hogy miközben az öreg vasutasok a nagyvasutakról már mindent tudnak, szinte senki nem foglalkozott a kisvasutakkal. Ezért a Magyar Vasútmodellezők és Vasútbarátok Országos Egyesülete (MAVOE) mellett tíz taggal megalakítottuk a Kisvasutak Baráti Köre Egyesületét.

Mi volt az alapítók célja?

Az, hogy a közforgalomból ismerteken túl felderítsük az akkoriban  bányákban, halgazdaságokban és ipari üzemekben még működő kisvasutakat is. Láttuk ugyanis, hogy az ipari vasutak napjai meg vannak számlálva. Ment minden a MÉH-telepre, köztük történelmi muzeális járművek is. A meglévő vasutak üzemeltetése is egyre nehezebbé vált. Leamortizálódott járművekkel közlekedtek, amelyek javítása, karbantartása is komoly problémát jelentett.

A Gödöllői Erdei Vasút (Bacsinszky Tibor fotói)

 

Lejegyeztük a történetüket, felmértük a járműállományt és gyűjtöttük az archív fényképeket. Azóta a kutatásainkat a kisvasut.hu oldalon tesszük nyilvánossá, de az egyesületnek már akkor is az volt a célja, hogy egy saját kisvasutunk legyen. Ez végül három éve valósult meg, amikor az Ipolyerdő Zrt-től bérbe tudtunk venni egyet, és megalakítottuk a Kemencei Erdei Múzeumvasutat.

Ez a Börzsönyben valamikor Kemencétől a Nagy-Hideg-hegy lábáig közlekedett,

de leállították, amikor a teherautók átvették a faanyagszállításban betöltött szerepét. Végül az árvizek az összes hídját elsodorták. Az erdészet a síneket fölszedni nem akarta, de rendbe hozni sem állt szándékában, így megegyeztünk velük, hogy mi üzemeltetnénk.

Ez nem kis vállalás. Hogyan indították újra?

A kemencei kisvasúti napjára, 2000 július negyedik hétvégéjére , eljutottunk odáig, hogy a jelenlegi pálya felén biztonságosan lehetett közlekedni. A két mozdony közül az egyik üzemképes volt, és az induláskor egy nyugdíjas mozdonyvezető kezelte. Jelenleg is önkéntesek üzemeltetik, kivéve az egy fizetett alkalmazottunkat, az üzemvezetőt.

A Kemencei Erdei Múzeumvasút

 

Mindenki lelkesedésből jár föl, készíti a pályát, javítja a járműveket, üzemelteti a vasutat. Ez teszi lehetővé, hogy ha nem is gazdaságosan, de működni tudjon a maga évi huszonöt-harmincezres utasforgalmával. Az eltelt időben múzeumvasutunk több mint tizenöt kisebb-nagyobb muzeális értékű mozdonyt és számos teher- és személyvagont gyűjtött össze. Ezek jó része közlekedik, a többit kiállításon mutatjuk be.

A legutóbbi akciójuk nem sokkal a konferencia előtt volt. Sikerült bepöccinteni egy régi gőzöst.

Nagy álmunk volt, hogy üzemeltessünk egy gőzmozdonyt, akár ideiglenesen, akár hosszabb távon. Sőt eleinte nem is gondoltunk még az üzemeltetésre, hanem csak a bemutatásra. Egyébként ezen a vonalon nem járt soha gőzös. Az ötvenes években a dízelmozdony a lóvontatást váltotta fel, de egy vasútbarát legnagyobb álma mégiscsak a gőzmozdony!

Öt évvel ezelőtt a Közlekedési Múzeummal szerződést kötöttünk, hogy az egykor a Királyréten üzemelt TRIGLAV nevű gőzmozdonyt kiállítási céllal bérbe vehessük. Később engedélyt kaptunk a múzeumtól a felújítására is. Ennek költségeit az Ipolyerdő által nyert állami pénz fedezte. Azóta elindultak a próbajáratok, de

az igazi nagy parádé július 22-én lesz, amikor az utazóközönség is élvezheti majd a gőzmozdonyos utazás rendkívüli élményét.

Honnan van a mozdony neve?

Ezt a mozdonyt még a monarchia idejében a szlovéniai Triglav-hegy lábánál működő erdőgazdaság részére gyártották, majd az I. világháború alatt bevonultatták és egy hadiüzem építésén dolgozott. A háború után raktárba került, és onnan vette meg a Királyréti Erdészet akkori tulajdonosa. Megtartották az eredeti nevét, és a gőzdómot díszítő réz gyári tábla arról árulkodik, hogy ezt a kis mozdonyt a müncheni Krauss cég gyártotta 1902-ben.

A Triglav gőzös Kemencén

 

Ha az ember a kisvasutakra gondol akkor elsősorban az erdei vasutak ugranak be, pedig ez, ahogy említette, egy sokkal összetettebb világ volt. Az egyesület tagjaként eljutott olyan ma már talán nem is létező vagy akkor is titkosnak számító, szűk körnek szánt kisvasútra, ahova az átlagember nem juthatott el?

Ma már nincsenek bányavasutak, de annak idején vasúttal szinte a frontfejtésig eljuthattunk, és megcsodálhattuk, hogyan szállítják csillével a szenet, de érdekes volt, amikor a felszámolásuk után

eljutottunk honvédelmi célú létesítményekbe, vagy ülhettem a Pati Halvasúton is, amit még ló vontatott,

és az utolsó ilyen érdekessége volt az országnak.

Egy halvasút még ma is működik Szegeden, a Fehér-tavi Halgazdasági Vasút. Megvan még részben egy klasszikus gazdasági vasút Balatonfenyvesen a MÁV kezelésében. Sajnos, a másik két MÁV kezelésbe tartozó kisvasút, a nyíregyházi és a kecskeméti üzemszünet alatt van. Nyíregyházán most dolgoznak azon, hogy a Sóstói Múzeumfaluig felújítsák a pályát az eredeti nyomvonalon. Egyébként mindkét vasút egyes szakaszait

a MÁV-val való szerződés alapján tagtársaink üzemeltetésében hajtánypályaként lehet majd használni.

Ezeket kézzel hajtják, mint a filmekben?

Van amelyiket kézzel, van amelyiket lábbal, mint a biciklit és van, amit hajtani sem kell, mert motorral működik. A még fellelhető régi hajtányokat igyekeztünk begyűjteni és felújítani, de sokan építenek saját terveik alapján motoros hajtányt, és egy lelkes kis csapat hajtánytalálkozókra jár velük. Egyébként most dolgozunk azon, és mostani konferenciánk egyik témája volt, hogy olyan jogszabály kerüljön kidolgozásra, amely lehetővé teszi, hogy egyes pályaszakaszokon ne ütközzön akadályba a hajtányozás engedélyezése, mert a jelenlegi vasúti törvény teljesen ellehetetleníti ezt a tevékenységet.

A Bugaci Hajtánytalálkozó résztvevői 2021-ben

 

A hajtányozás nem lehet utolsó mulatság.

Ez így van. A legtöbbünk hajtánya a garázsban lapul és várjuk, figyeljük, mikor, hol nyílik alkalom egy kis hajtányozásra. Mivel ezek a pályák nincsenek használatban, előtte bejárjuk, megtisztítjuk és ellenőrizzük, hogy nem lopták-e el a síneket. Aztán összegyűlünk, utánfutón visszük a hajtányokat és

egy egész napos parádét rendezünk, ahol meghajtányoztatjuk az érdeklődőket is.

A szupervonatok korában mi az, ami még életben tartja ezeket a fapados, pöfögő, adott esetben füstölő kisvasutakat?

A turizmus és a nosztalgia. A kisvasutunknál nem az a cél, hogy a négy kilométert három perc alatt tegyük meg, hanem egyrészt, hogy az emberek számára bemutassuk egy elmúlt kor technológiáját, másrészt pedig szép helyekre vigyük őket. A mi vasutunk a festői Csarna-völgybe vezet, ahonnan gyönyörű kirándulásokat lehet tenni.

 

Nyitókép: Bacsinszky Tibor a Triglav gőzösön