Pista bácsi a verandán fogad. Jövetelem alkalmából felsorakoztatott az asztalon néhányat abból a húsz makettból, melyek az utóbbi időben születtek a keze alatt.
Már gyermekkoromtól fogva nagyon tevékeny voltam. Játékainkat magunk készítettük, például kilombfűrészeztem Európa összes országát és Magyarország megyéit. Olyan volt, mint a puzzle. Azt se tudtam mi az, de már 1948-ban megcsináltam. Ezzel kezdődött, aztán ment folyamatosan. A tanulmányaim miatt jó pár év kimaradt, mert édesapám korai halála miatt minden iskolámat esti tagozaton végeztem. Így jutottam el a villanyszerelő szakmunkás bizonyítványtól a pedagógusképesítésig, és műszaki ismeretek-gyakorlatok szaktanár lettem. Nem volt egyszerű a Műegyetem a három műszak mellett. Nagy élvezettel tanítottam a gyerekeket harminckét évig, szakköreim is voltak.
Mi volt, az első makett, amit elkészített?
A nagy ötlet, hogy én makettezni fogok, 2006-ban jött.
Elhatároztam, hogy Vecsés újratelepítésének 225. évfordulójára elkészítem a város méretarányos makettjét. Hétezer ház van rajta!
Ha valaki nem hiszi, számolja meg! Több mint négy évig csináltam. Vecsés harminchat négyzetkilométer területű, azt kicsinyítettem le kilenc négyzetméterre. Darabokra szedhető, mert csapokkal vannak rögzítve egymáshoz a részei. Először csak szűkebb pátriámat, az Andrássy-telepet akartam elkészíteni, de aztán úgy voltam vele, hogy hogy veszi az ki magát, ha a többi településrész kimarad.
Közben kint jártam Hollandiában, és megnéztem a Madurodamot. Ott láttam a holland városok épületeit kicsiben, aztán elmentem Kisbérre megnézni a Mini Magyarországot, és akkor jött a gondolat, hogy ezt itthon is meg lehetne csinálni. Először szabadtérre terveztem, kaptam is volna építési anyagot, de attól féltem, hogy megrongálnák, ezért inkább fából alkottam meg. Így készült el elsőként az Andrássy-telepi Szűz Mária Szeplőtelen Szíve templom.
2013 szeptember 30-án kezdte építeni és a következő év április 30-án lett vele készen Pista bácsi. Nemcsak az hátráltatta, hogy még maga is tanulta úgymond a szakmát, de tervrajz sem állt rendelkezésére. Nem volt mit tenni, kiment és lemérte az épületet.
Ebbe érdemes belenézni – mondja, és leveszi az épület rózsaablakát.
Tényleg érdemes! Mintha nem is makettet látnék, olyan élethű benne minden. Ahogy felkattintja a villanyt, még jobban kivehetők a fő- és mellékoltárok, az oltárkép, a falon a keresztút és a padok. Éppen csak a miniatűr hívek hiányoznak belőle. Tetszik és tetszett Pista bácsinak is, mert hamarosan elkezdte készíteni a következőt,
a Vitéz-sor házait és Vecsés középkori templomát Tari Edit régész feltárásai és rajzai alapján.
Ezeket és még sok egyéb makettet, hely hiányában a műhelyében őrzi. Erre a sorsra jutott volt iskolájának kicsinyített mása is, amelyben évtizedeken keresztül tanított, vagy a település legrégibb épülete, az egykori Czifra csárda és a sváb tájház. De említhetnénk az egykori 32 szobás Halmy kastélyt is, melyet a háború után leromboltak és széthordtak a környékbeliek. S még folytatja a felsorolást a városházától az összes iskoláig, mígnem az egyik templomocskára mutat.
Ez a Jézus Szíve templom. Hihetetlen sokat dolgoztam vele, ebben az épületben körülbelül ezerötszáz munkaórám van. Ebbe is be lehet nézni. Amikor néhány évvel ezelőtt meglátogattuk a kaposvári Hősök templomát, azt hittem, a vecsési templomban vagyok. Nem csoda, ugyanaz a tervezőjük, mindkettőben ugyanaz a művész készítette az oltárt, és a szobrokat is ugyanaz a szobrász faragta. Ilyen szinte nincs.
Ezután a régi idők egyik nevezetes épületéhez fogott; így született meg
a Kultúrpalota, amit 1927-ben építettek és 1944 decemberéig állt, amikor a visszavonuló németek minden magas épületet felrobbantottak Vecsésen. Egy napon érte utol a végzet az evangélikus és az egyik római katolikus templommal.
A Jézus Szíve templom csak úgy menekült meg, hogy a robbantás előtt a plébános, Verney Kornél atya beült a padba az apácákkal együtt. Állítólag aranypénzekkel vesztegette meg a németeket, de ezt már nehéz lenne kinyomozni.
Ez is megér egy misét – kezdi a miniatűr, egykor felrobbantott katolikus templom történetét Gál István. – Ezt a múlt héten készítettem el és még nincs is egészen készen, de már nem volt pénzem, hogy megcsináljam a tetejét. Amikor nekifogtam, nem találtam róla semmiféle leírást, csak két fénykép állt a rendelkezésemre. Egy külső és egy belső. A belső nagy segítséget jelentett, mert a padok, az áldoztató rács és a gyóntatószék méreteiből egész pontosan meg tudtam állapítani a szélességet és a hosszúságot. A külső fénykép pedig a magasságban segített. Belül már teljesen kész van, csak a csillárt nem raktam még fel.
Pista bácsi ezután az evangélikus templomok történetébe fog bele. Indokolt a többes szám, hiszen négy is volt belőlük.
1923-ben alakult meg a helyi evangélikus egyházközség. 1932-ben vették birtokba a templomukat, amelyet elpusztítottak a háborúban. 1946 nyarán az Egyházak Világtanácsának ajándékaként teljes berendezéssel együtt kaptak Svájcból egy fatemplomot, amely 25 évig állt, majd hetvenben a régi templom romjain felépítettek egy újat. A negyedik templom a harmadik átalakításával nyerte el mai formáját. Tavaly szeptemberben volt a felszentelése – magyarázza Pista bácsi, – én azon ott voltam és elhatároztam, hogy
megírom a vecsési evangélikus egyházközség történetét, és elkészítem mind a négy templom makettjét.
A harmadik már készen van, az elsőhöz most fogtam hozzá. Ez se ment könnyen, először ki kellett derítenem, hogyan nézett ki. Rengeteget leveleztem, és volt, hogy csak hónapok múlva kaptam választ. Az egyik levélben volt a zalaegerszegi evangélikus templom tervrajza. Harminc centi különbséggel így nézett ki a vecsési is.
Nem ez lesz Gál István első Vecséssel foglalkozó könyve. Nemrégiben kiállítást is rendezett belőlük 25 év – 25 könyv címmel, de mint mondja, ennél jóval többet írt, de vagy húsz kézirata még az íróasztalfiókban hever. Ha a makettezésben elfárad, akkor bemegy a házba írni. Jelenleg is több könyvön dolgozik. Az evangélikus egyház története tulajdonképpen már készen van, de azt szeretné, ha megjelentethetné benne a maketteket is. A helytörténészkedésnek is megvan a története.
Tízéves koromban felmentem a padlásra nádért, hogy papírsárkányt készítsek. Megbotlottam egy bőröndben, amiből kiesett egy könyv. A borítóján egy kutya szoptatta a gyerekeket. Elcsodálkoztam! Persze akkor még nem tudtam, hogy Romulus és Remus történetéről van szó. A könyv címe A Római Birodalom története volt. Elolvastam. Anyám észrevette érdeklődésemet a téma iránt, s tudatosan hozott történelmi, földrajzi témájú könyveket. Ez adott lökést helytörténeti ismereteim gyarapításának.
Rengeteget barangoltam, s érdekelt minden Vecséssel kapcsolatos dolog. Persze akkor még nem gondoltam, hogy ebből évtizedek múltán könyvek születnek.
Munkásságomat az idén Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetéssel ismerték el. Ide vezetett, hogy megbotlottam a bőröndben.
A dolgok valahol összefüggenek, de azt is szoktam mondani, nem hiszek a véletlenekben, hanem abban, hogy egy felettünk lakozó irányít.
Még meglátogatjuk a kis műhelyt. Egészen apró, egy ember azért kényelmesen eldolgozgathat benne. A fal mellett polcokon portól védve sorakoznak a kész makettek. Szó szerint talonba téve.
Felajánlottam mindezt Vecsés önkormányzatának. Nem mondták, hogy nem kell, de azt sem, hogy kell. Legutóbb azt mondták, hogy nem tudnák hova tenni. Ez a mai napig fájó pont nekem, mert én
ezeket nem magamnak, hanem a köz javára készítettem. A fiatalabb generáció ezek segítségével ismerhetné meg a régi, sokszor már nem is létező épületeket.
Egy-egy ilyen makett százötvenezer forintba került. Talán lesz gyűjtő, aki majd egyben megveszi.
S mi az, ami örömet ad Önnek a makett készítésben?
Megmondom őszintén, hogy nagyon tudok gyönyörködni bennük. Ha elfordulok a székemmel a számítógéptől, rögtön a Jézus Szíve templomot látom. Az első vonalhúzástól az utolsó csavar behajtásáig minden a saját kezem munkája, de nagyon élvezem. Olyankor úgy érzem, mintha nem is a Földön lennék.
