Nem mindegy, persze, hogyan!

Selmecbánya (németül Schemnitz, szlovákul Banská Štiavnica), az Európában legelső, alig túlbecsülhető jelentőségű, 1735-ben alapított Bergschule, a későbbi Montánakadémia székhelye. A város a német, a magyar és a szlovák kultúra harmonikus és nagyrészt békés egymás mellett élésének, egymásra hatásának színhelye, kitűnő, toleráns gyakorlóterepünk lehet. Íme, néhány ötlet, ami nekem és családomnak bevált.

Érdemes előre olvasgatni, vannak jó és hasznos, magyar nyelvű kalauzok a városról. Ha tehetjük és elegendő időnk van, akár szépirodalmat is választhatunk. Ahogyan annak idején a Lőcse feletti Mária-hegyen üldögélve nekünk is jólesett beleolvasni a Szepességi, avagy Lőcsei Krónika XVII. századi szövegébe, úgy Selmecen is van „húzása” Mikszáth valamely itteni novelláját böngészni, valahol a város feletti dombok egyikén, vagy az Óvárosra nyíló ablakú szobában.

A Szentháromság tér déli része a Szent Katalin templommal és a tornyos Városházával
 
Gyere ide többször! Bár a város és környéke világörökség, rohamosan újítják fel a történelmi épületeket, ennek következtében egyre több a turistákat jól kiszolgáló helyszín, mégis azt hiszem, csak több alkalommal emészthető meg, ami itt látható. Először, viselkedjünk úgy, mint egy „átlag” turista! Vagyis látogassuk meg a helyiek által „kipreparált” turisztikai pontokat. Jöjjön az Óvár, a maga „kifordított” bazilika voltával. Nézzük meg a belvárosi bányamúzeumokat, a Szentháromság teret, a Klopacskát (juppiknak szóló teázó működik benne, de a kilátás pazar és amíg a rendelésedre vársz, adnak társasjátékot!), néhány belvárosi templomot, már ha bejutsz valamelyikbe. (Nekünk nem sikerült, akárhányadik alkalomra sem…) Ki ne hagyd a frissen felújított, káprázatos Kálváriát, benne a három itt élő nemzet külön-külön kápolnájával! Már ezek bejárása után is beleszeretsz a városba, legközelebb jöhetnek majd a vájtfülűeknek és vájtszeműeknek szóló helyszínek!
 
 
Árpád-kori rotunda az Óvár (egykorvolt bazilika) körüli, későbbi védőfalba építve
 
Ha már itt vagy, semmiképp se kapkodj el semmit! Élj itt lassan, ahogy a helyiek is teszik – vagy legalábbis tették korábban. Járj gyalog mindenhová! Igaz, ez ebben az elképesztően dimbes-dombos városban nem egyszerű sportteljesítmény, de nagyon megéri. Épp ezért, ha csak teheted, szállj meg a belvárosban! Valóban nem a legolcsóbb, de aki „elselmeciesedést” tervez, nem kerülheti el.
 
Ha már mindent láttál a felszínen, ideje, hogy lemenj a föld alá! Selmecen ugyanis egykor minden az ezüstbányászat körül forgott. Már a város alapítása, az ezüst felfedezéséről szóló mondában szereplő és ma rengeteg helyen feltűnő szalamandra is erre utal. A középkori bányák a mai belváros, vagyis a főtér és a környező utcák ALATT működtek, innen indultak a tárók – a bányának a külszínről nyitott, majdnem vízszintes térségei – a mélyben lévő telér, az ásvánnyal töltött hegyhasadék felé. Döbbenetes, de kis szerencsével itt bármelyik ház pincéjéből középkori bányavágatba juthatunk. Jeggyel látogatható, fantasztikus élményt adó, sok száz éves járatok indulnak a Kammerhof utcából, de máshonnan is. A legvagányabb mégis a főtéri kupolás szlovák evangélikus templomtól nyugatra lévő ház. Itt az udvarban kis teraszos kocsma vár, de az aduász a másik kocsma a hosszú udvar végében nyíló pincében. Gótikus ajtókeretek során át vezet az út a music pub pultjáig, aztán még egy emelet lefelé, s a pince vége középkori bányavágatba vált át. Persze, ezt már elárasztotta a víz, de tükrének hihetetlen azúrkék színe felejthetetlen!
 
Érdemes ellátogatni a Szabadtéri Bányászati Múzeumba is a nyugati külvárosban. Itt működött a ma is látogatható Bertalan-táró, amelynek előterében látványos skanzenben mutatják be a környező bányásztelepülések legértékesebb és ide áttelepített épületeit. Többnyelvű – magyar is – felirat mindenütt, lent, a földalatti vágatokban is. A bányák soknemzetiségű munkásai között nem volt jelentősége a nyelvnek. Mindent felülírt és ír ma is az egymásrautaltság, az összetartozás kőkemény, szó szerint életbe vágó törvénye. Ez valahogyan látszik ezen a múzeumon is. Nyoma sincs az oly sok szlovákiai, romániai múzeumban fájdalmasan megtapasztalható, utódállami sovinizmusnak, múltátírási törekvésnek. A fiatal pénztáros fiú, ugyan angolul, de mindent készségesen elmagyarázott és mivel látta, hogy magyarokkal beszél, a helységneveket magyarul mondta. Bevallom, én még ilyet soha máskor nem tapasztaltam. Ha pedig eljött az idő, nosza, fel a köpenyt, a kobakot, a fejlámpát és indulás a föld alá!

Határon túli városokban mindig érdemes bejárni a régi temetőket. Nincs ez másként Selmecen sem. Mindig nagy élményt, időutazást jelentenek ezek a túrák. Számos meghatározó magyar, német és szlovák történelmi személyiség nyughelye lelhető fel itt. Sok temető van Selmecen, ezek közül mindenképp ajánlom a Klopacska fölötti evangélikust, a Hegybányai-kapun kívüli Urak temetőjét, a Frauenberg katolikus, illetve az Újvár alatti, kalandosan megközelíthető zsidó temetőt. És még bemászni se kell mindegyikbe, csak amelyik zárva van.

Magyar akadémiai professzorok, köztük Péch Antal sírja az Urak temetőjében
 
Különösen az Akadémia magyar tanárainak sírján látszik, hogy évről évre látogatják, rendben tartják, koszorúzzák azokat az 1919-ben Magyarországra menekült intézmény soproni, miskolci, dunaújvárosi diákjai. Márpedig ők évente legalább egyszer, a szeptemberi Szalamander-ünnepségen igen nagy számban jelennek meg itt, szép bányász díszegyenruhában, hogy szlovák diáktársaikkal együtt mulassanak, énekelve, hogy Selmec, Selmec, sáros Selmec, te vagy az oka mindennek…, no meg azt, hogy Szép kis város Selmecbánya, abiza! Itt már minden firma tudja, hisz balek korában alaposan a fejébe verték: Selmec az istened, anyád, szeretőd, menyasszonyod, testvéred, mindened, aki bántja, ellenséged! Nem véletlen, hogy a Selmeci diákhagyományok továbbélése 2014 óta az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség listáján is szerepel!
 

A romos, statikai problémákkal küzdő, középkori eredetű Hell-ház az Akadémia (Akademická) utca elején megérdemelne némi a műemlékvédelmi figyelmet

Úszkáltál már barokk kori mesterséges tóban? Szlovákiába, ugye, nem elsősorban fürdőzni jár az ember! De Selmecen ez is lehetséges. Az történt ugyanis, hogy a XVIII. századra a mind mélyebbre hatoló bányajáratok egyre több fát használtak fel, letarolva ezzel a környék erdeit. Az emberi erőt felváltó gőzgépek szintén rengeteg fát igényeltek, ami egyszerűen elfogyott. A korszak néhány zseniális mérnöke, köztük a híres selmeci csillagász, Maximilian Höll, magyarosan: Hell Miksa édesapja, Mathias Höll, elhatározta, hogy a bányavíz kiemeléséhez, és az aknákban működő liftek meghajtásához vízenergiát fognak felhasználni. Mivel azonban a környéken jelentősebb vízfolyás nem volt, patak is csak alig, egy monumentális víztározó rendszert építettek ki Selmecen és környékén. Gátak felhúzásával vagy hatvan mesterséges tavat hoztak létre, amelyben a környék csapadékvizét tartották vissza. (E tavak neve helyi németséggel: Teich.) Az ezekből elvezetett vízzel vízikerekeket meghajtva pumpálták ki a mélyből a bányavizet és emelték ki az ércet. Ez az unikális szisztéma előképe lett a korabeli világ hasonló rendszereinek, és nem csekély része volt abban, hogy Selmecbánya 1993-ban világörökségi címet szerezhetett.
 
A Klinger-tó
 
Mindez nekünk, kései turistáknak azért fontos, mert húsz tó máig megvan. Egészen különleges élmény az erdő közepén rátalálni egy-egy ilyen tengerszemre. És ráadásul kristálytiszta, lágy vizükben lehet fürdeni is! A belváros szívében álló Szentháromság-szobortól nem egészen nyolcszáz méterre már találhatsz ilyen tavat, a Nagy Víztározót (Tajch Veľká Vodárenská), igaz, eleget kell kutyagolni érte felfelé. De ugyancsak a belvárostól néhány percre lévő Klinger-tó kényelmesen elérhető. Zsúfoltság nincs, szerencsére kiépítettség se nagyon. A kultúrát itt egy büfébódé képviselte, pár étellel, sörrel és kofolával (gyógynövényekből készült szénsavas üdítőitallal). Vannak persze sokkal jobban kiépített tavak is, külön a családosoknak vagy a négycsillagos hotelt megfizetni tudóknak. De, amikor a fenyvesekkel körülölelt tengerszem kellős közepén tempózol, úgy érezheted, igen, kerek a világ!
 

Borítókép: A török fenyegetés idején, 1571-re elkészült, erős tüzérséggel megrakott Újvár (Leányvár), jobbra a Havas Boldogasszony templommal, körülöttük katolikus, evangélikus és zsidó temetővel.  Fotók: Paszternák István