Történész édesapám az Osztrák–Magyar Monarchia diplomáciatörténetével foglalkozott – kezdi Diószegi László. – Édesanyám könyvtáros volt a bölcsészkaron. A nemzetközi kapcsolatok szak középpontjában valójában diplomáciatörténeti tanulmányok álltak, ezért fordultam azután a történettudomány felé.

Kisgyermekkoromban láttam az Operaházban Róna Viktort, aki olyannyira hatott rám, hogy utána napokig táncoltam a nappaliban, valószínűleg innen a koreografálás, a néptánc iránti érdeklődésem. Amikor aztán a hetvenes évek elején elkezdődött a táncházmozgalom, pillanatok alatt odakeveredtem: egyrészt a tánc is érdekelt, másrészt a generációm kereste a helyét a nap alatt. A beatkorszaknak természetesen részesei voltunk, de valami olyat szerettünk volna, ami igazán a miénk – ezt találtuk meg a táncházban. Édesanyám erdélyi születésű lévén vonzódtam a határon túli területekhez is. Nagy élmény volt a bátyámmal hátizsákosan útra kelni Erdélybe. 1972 óta rendszeres Erdély-járó lettem. A határon túli magyarsággal kapcsolatos történeti szempontú foglalkozást pedig 1986-ban a Magyarságkutató Intézetben kezdtem el.

Azt gondolom, az a kincs, amely a Kárpát-medence népművészete révén a birtokunkban van, egyedülálló, különleges. Erről nagyon keveset tud a mindennapok embere, ezért fontosnak tartom, hogy a nagy nyilvánosság számára mélységeit, művelődéstörténeti összefüggéseit is megkíséreljem megmutatni.

◼Évek óta nem a tánc, hanem az épített örökség mentése tölti ki az életét a Teleki László Alapítvány élén: a határon túli magyar műemlékek felújítása, restaurálása az egész Kárpát-medencében.

A magyar kormány a 2015-ben elindított és finanszírozásával működő Rómer Flóris Programot bízta ránk, amelynek célja a határon túli épített örökség kutatása, dokumentálása, felújítása. Több mint száz Kárpát-medencei műemléken folyik állagmegóvás, felújítás. Nagyon izgalmas, szép munka. Sokszor szomorú, mert a határon túli magyar területeken, különösen Erdélyben sok helyen már szórványvidéken dolgozunk, olyan templomokat állítunk helyre, amelyeknek öt-tíz fős gyülekezetük van, vagy éppen már nincs is gyülekezetük.

Az a különleges és érdekes, hogy ma a török hódoltsági területek képezik Magyarország legnagyobb részét. A török kor itt leradírozta az épületállományt, a templomokat, a középkori épületeket, viszont a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi magyarlakta vidékeken ezek megmaradtak, így a magyar műemlékállomány legnagyobb és legértékesebb középkori része ma a határon túli területeken található. Feladatunk azért fontos, mert nagy részük végveszélyben van.

◼Munkájukkal valójában nemcsak magát a műemléket, hanem a szórványmagyarság megtartását is szolgálják.

Elsősorban azért tudtunk már kezdetben viszonylag kis pénzből szép eredményeket elérni, mert a tevékenységünkben a középkori kis falusi templomok fontos helyet foglalnak el. Ezek azok az értékes épületek, amelyek máshonnan nem nagyon remélhetnek támogatást.
A farnasi harangláb vagy egy dél-erdélyi falu egyfős gyülekezetének kicsi temploma elpusztul, ha nem segítünk. Ezeknek a templomoknak a teljes körű felújítása nem túl nagy összeg, és ha csak az elkövetkezendő húsz évre megmentjük a templomot azzal, hogy a tetejét helyrehozzuk, az még sokkal kevesebből is megvalósítható. Élmény látni, hogy egy idős, tízfős gyülekezet mit képes megtenni a templomáért. Ez nekünk is példaértékű, erőt és hitet ad, ahogyan ők nem veszik tudomásul, hogy szükségszerűen el fognak fogyni, hanem tudják, ha több száz éven át az őseik fenntartották a templomot, akkor ez nekik is kötelességük. És meg is teszik.

A magyar állam egyébként ezzel az értékmentő munkával részben az ukrán, a román és a szlovák műemlékvédelem feladatait vállalja át. A korábban tapasztalt magyarellenesség ma már szerencsére nem jellemző, bár az, hogy korábban nem bánták, ha magyar emlékek mennek tönkre vagy semmisülnek meg, meglátszik épített örökségünk állapotán. És mivel nemcsak a magyar épített örökség pusztul, hanem a szellemi-kulturális is, mindkettőt menteni kell. Sok helyen kiöregedőben van, vagy el is tűnt a magyarság, így kérdés a megmentett épületek további sorsa. Dél-Erdély mellett rohamléptékű szórványosodás tapasztalható a Mezőségen és a Partium egyes részein.

Életre hívtuk a Toronyiránt elnevezésű mobiltelefonos alkalmazást, amellyel bemutatjuk határon túli műemlékkincsünk kiemelkedő darabjait, és fenntartásukhoz mi is alkalmazzuk a „szász modellt”. A német állam régebben sokat költött a szászok által hátrahagyott épített örökség felújítására, fenntartására. Olyan rendszert dolgoztak ki, melynek révén az erdélyi műemlékeikbe való bejutást ott élő emberek biztosítják, akik értesítik a fenntartót, ha bármi kár keletkezik, megelőzve a műemlék komolyabb romlását. Határon túli magyar műemlékeink jó részét még a helyi magyar közösség használja, de akad olyan is, amelyre már senki sem figyel, tehát ez a módszer nem alkalmazható. Toronyiránt projektünkben a dél-erdélyi katolikus és református templomokat mutatjuk be, s újabb és újabb területeket vonunk be Erdélyben, a Felvidéken, Kárpátalján és másutt is.

◼Szerteágazó munkásságuk ékköve a Szlovákiában található Rákóczi-kastély, II. Rákóczi Ferenc születésének helye.

Idén adtuk át a teljes szépségében megújult Rákóczi-kastélyt, a magyar reneszánsz építészet egyik gyöngyszemét Borsiban. Kiemelten fontosnak tartom, hogy nem csupán a kastély műemléki helyreállítása történt meg, hanem a hosszú távú fenntarthatóság biztosítása érdekében létrejött a Borsi Rákóczi Kastélyközpont, benne nagyszabású kiállítással, szállodával, étteremmel és megannyi turistákat vonzó egyéb attrakcióval. Tavaly pedig kisebb világszenzációt keltett a hír, miszerint az erdélyi Kiszsolna evangélikus templomában fellelték Giotto di Bondone XIV. század eleji római mozaikjának hű freskómásolatát. Tetőt húztunk fölé, így megmenekült a biztos pusztulástól. S ne feledjük a kárpátaljai viski református templom eddig nem ismert, óriási területen és kivételes épségben feltárt falképegyüttesét, vagy a felvidéki Zselíz XIV. századi Szent Jakab-plébániatemplomában 2018-ban talált értékes falfestéseket.

◼Mi minden fémjelzi még a Teleki Alapítvány munkásságát – a teljesség igénye nélkül?

2019-ben a Miniszterelnökség ránk bízta a Népi Építészeti Program lebonyolítását. Ez egyelőre csak a határainkon belüli emlékekre korlátozódik, de reméljük, hogy idővel kiterjed a határokon túlra is, mert ott még gazdagabb az ebbe a körbe tartozó örökség. A Rómer Flóris-tervre visszatérve: a közeljövőben több mint húsz teljes körű felújítást fejezünk be. Kárpátalján például a gerényi görögkatolikus istenháza, amely a XIII. század elején épült, kiemelt műemlék, de említhetem a técsői református templom felújítását. Hamarosan befejeződik a nagyszőlősi ferences kolostor tetőszerkezetének helyreállítása. Két éve adtuk át az erdélyi Kovászna megyében Kökös teljesen felújított unitárius templomát. Végéhez közeledik a temesvári piarista templom tetőzetének helyreállítása. Négyéves munkával az enyészettől mentettük meg az 1797-ben épült csíkmenasági Adorján-kúriát, a menasági lófő székely Adorján család egykori otthonát, amely a székely kúriaépítészet kiemelkedő műemléke. Helyreállítottuk a marosvásárhelyi minorita templomot és kolostort, a marosillyei Sarlós Boldogasszony római katolikus plébániatemplom tetőzetét, folyamatosan segítjük a gyulafehérvári székesegyház helyreállítási munkálatait. Munkánkról egyébként átfogó képet ad az Ideje az építésnek című, a Rómer Flóris-terv keretében felújított Kárpát-medencei műemlékeket bemutató vándorkiállítás.

◼ Épített örökségünk óvásával, felújításával a jövőnek üzen. Hisz-e egyfajta nemzetegyesítésben, határok fölötti lelki összeszövődésben most, amikor annyi minden dolgozik ez ellen?

Csak ebben hiszek. A határokat visszaállítani nem lehet, ez realitás. De nem is erről van már szó, hanem hogy a mai világban, a mai Európában a nemzet lelki, gazdasági, kulturális egyesítése az, ami történelmi szempontból is méltó, erős magyarságot eredményezhet és eredményez. Ez azért fontos, mert én egyértelműen azt gondolom, az emberi lét a családtól a nemzetig növekvő közösségekből épül fel. Ezzel mi nem tagadunk semmit, természetesen Európát sem. De ha belépek az erdélyi Felsőtők református templomába, és azt látom, hogy még van ott tizenkét magyar, aki megörül nekem, attól úgy fogom érezni magamat, ahogyan csak az övéi között érezheti magát az ember…