Fertő/Neusiedler See a közös elnevezése a határon átnyúló területnek. A tájképbe simuló települések, a falvak történeti épületei, a jeles műemlékek, s mindemellett a vidék kortárs építészete határozza meg a világörökségi értéket, amely változatlanságában is folyamatosan változik. A természeti környezet hónapról hónapra és évről évre alakul. Vannak mezőgazdasági művelés alá vont területek és természeti övezetek, az épített környezetet alakító anyagok, stílusok, formák is fejlődnek, a falvak növekednek, a településeken újabb utcákat nyitnak, a meglevő épületeket lebontják és helyükre újakat építenek, újabb utak és infrastrukturális elemek jelennek meg a tájban. S ezt a változást érzékelik a Fertő-vidéken az értékvédelemmel foglalkozó szakemberek a határ mindkét oldalán. Hasonló kihívásokkal szembesülnek, ugyanakkor az eltérő gazdasági viszonyok és az eltérő szabályozás más-más kihívást jelent itt és ott. Éppen ezért a védelem célja nem lehet a pillanatnyi állapot konzerválása, helyette érdemes a legfontosabb jellegzetességek megőrzésére törekedni, az új elemeket a meglevő rendszerbe szervesen beleilleszteni.
Kilátás a Fertő-tó nádasára a fertőbozi Gloriette-től
A települések beépített területe jól körül határolható, a falvak zárt kontúrral simulnak a tájba. A történeti falvakban a keskeny telkekre felfűződő házak sora határozott ritmusú, egységes utcaképet alkot. A korábban egy- vagy kétutcás települések utcái a XX. század folyamán megnyúltak, majd újabb utcák megnyitásával a települések többutcás falvakká fejlődtek.
XVIII. és a XIX. századi falusi háznak két típusa található a Fertő-vidéken: az egyszerűbbek, keskenyebbek utcára merőleges tetőgerinccel épültek, tornác nélkül, utcai homlokzatukon két ablakkal. A nagyobb épületek vakolatdíszekkel gazdagított utcai homlokzatán megjelent a tornác boltíves nyílása is.
A házak bővítése során később újabb szobát építettek az utcai mellé, így már három- vagy négyablakos homlokzatok alakultak ki, és megjelentek az utcával párhuzamos tömegű épületek is. A XIX. század végétől eleve utcával párhuzamos, polgárias lakóházakat emeltek, homlokzatukat historizáló architektúrával alakították ki. A második világháborút követő évtizedek jellegzetes falusi lakóépülete a kockaház, két hármas osztású ablakával és kontyolt tetőformájával tulajdonképpen a korábbi lakóháztípus szerves folytatásának is tekinthető, de alaprajzi elrendezésének és műszaki felszereltségének köszönhetően már korszerűbb lakhatási körülményeket biztosított. A hetvenes-nyolcvanas évek modern családi házai kiléptek a hagyományos fejlődési sorból, emeletessé válnak, az utcára garázskapuval vagy – soha nem használt – erkéllyel fordulnak. A kilencvenes évektől jelentkező változatos formálásmódnak a területen már határt szabott a világörökségi védettség, a lapos hajlású tetővel fedett, összetett alaprajzú – a köznyelvben mediterránnak nevezett – és a lapos tetős, modernista házak csak elvétve jelenhettek meg a falvakban.
A lakóház homlokzatának változása a Fertő-vidéken
Helyi, hagyományos anyagokból emelték a falusi házakat. Viszonylag korán jelent meg a vályog és a kő mellett a tégla, mint falazóanyag és a nád helyett a cserép tetőfedő anyagként. Fertőrákos és Fertőszéplak őrzi a legszebb, autentikus népi építészeti együtteseket, de néhány hagyományos porta még fellelhető minden településen.
A népi építészet apróbb emlékeivel szemben jól ismertek a vidék jeles műemlékei. A fertődi Esterházy- és a nagycenki Széchenyi-kastély mellett a fertőbozi Gloriette, a fertőszéplaki templomdomb, a fertőrákosi Mithras-szentély, valamint Balf, Fertőrákos és Hidegség középkori templomai a legfontosabbak. Jellemzőek az útmenti kőkeresztek, szobrok, a köréjük ültetett, mára már évszázados fákkal együtt rendkívül fontos tájképi elemek.
Hagyományos utcakép Fertőrákoson
Világörökségi szempontból a legnagyobb veszélyt a települések folyamatos növekedése és sűrűsödése jelenti, hiszen a lakott terület bekebelezi a természeti környezetet, a falvakban a hagyományos beépítési ritmus változik meg. A falu a pajtasor helyett új lakóházak sorával fordul a táj felé, megváltoztatva a megjelenést a természeti környezetben, a családi házas övezetekben társasházak építésével pedig a történeti beépítési jelleget. A világ más tájairól érkező építőanyagok és szerkezetek a terület hagyományos, regionális építészetétől eltérő arculatú épületeket hoznak létre.
Tradicionálisan nem jellemző errefelé, hogy a szőlőkben présházak lennének, hiszen a borfeldolgozás és tárolás hajdan a soproni városfalakon belül volt. Ily módon a mezőgazdasági területen megjelenő apró építmények, amelyek általában üdülőházak, fokozatosan az egész tájképet átformálják. Nagy kérdés, hogy a változás révén a hagyományos tájkép meddig tekinthető megőrzöttnek, és mikor jön el az a pillanat, amikor a védeni kívánt tájkép már a múlté.
Nagy kihívást jelent a döntéshozók számára az újonnan beépíthető területek beillesztése a meglevő települési szövetbe, de akadnak jó példák. A fertődi Fácánoskert lakóterület az egykori kastélypark területén jött létre, a beépítési helyeket a park tengelyének szabadon hagyásával jelölték ki, megőrizve így a világörökségi szempontból is fontos településszerkezetet és a kastélyból feltáruló látványt (a petőházi cukorgyár tengelybe helyezett silója a világörökséggé nyilvánítás előtt került szerencsétlen helyére).
Építészeti kialakítás szempontjából a Fertőszéplak nyugati részén nyitott új utcák házai említendők jó példaként. A következetes tervtanácsi véleményeknek, a települési és világörökségi főépítészi egyeztetéseknek köszönhetően az épületek egységes stílusban, modern arculattal, de a hagyományos beépítés ritmusát, tömegarányait, színeit és anyagait alkalmazva épülnek, továbbörökítve a hagyományos Fertő-parti falusi építészet értékeit, egyúttal korszerű lakókörülményeket teremtve az itt élőknek.
Új épületek sora Fertőszéplakon; az épületek léptéke és fő arányai követik a történeti mintákat
Nem titok, csak közösen, összefogással lehetséges az értékek, az épített örökség és a természeti környezet megőrzése. A települési főépítészek, a tervtanácsi szakértők, a világörökségi értékekért felelős hatóságok munkatársai, a településtervezők és a tervező építészek mellett az itt élők is felelősek a világörökségi terület képének alakulásáért. Fontos, hogy a vidék lakói is megértsék az értékőrzés jelentőségét, érezzék együttműködésük jelentőségét. A világörökségi értékek oktatását már gyermekkorban meg kell kezdeni ahhoz, hogy az értékőrző szemlélet kialakuljon. Erős, összetartó közösségre van szükség, amelyik a beköltözőktől ösztönösen is elvárja a táj és az épített örökség értékek iránti tiszteletet és alázatot, az alkalmazkodást a helyi sajátosságokhoz.
A szerző építész, egyetemi docens
Nyitókép: A jellegzetes tájkép elemei az útmenti szobor, a mezőgazdasági művelés alá vont terület és a település Fotók: A szerző felvétele
