Különösen érvényes ez a Tokaj-hegyaljai Tállyán, ahol a környezeti adottságok miatt évszázadokon át az idő és a történelem viharait legjobban álló matériából, kőből építkeztek. Zemplén egykor neves mezővárosának ezért szinte minden tekintélyesebb méretű és központi elhelyezkedésű épülete anyagában is őrzi a régi korok emlékét, az egykori építők keze nyomát. Gazdag múltjukról falaik és a levéltári források egyaránt tanúskodnak, fényt derítve építéstörténetükre csakúgy, mint hajdani lakóik kilétére. Az intézményes műemlékvédelem gyakorta módosuló keretei között több éve folyó kutatásaink eredményeinek közzététele segít felismerni az egyes épületek jelentőségét akkor is, ha egykori tulajdonosaik emléke már feledésbe merült, ha átalakítások változtatták meg a külalakjukat, semmisítették meg bizonyos elemeiket.

Segít friss szemmel ránézni a nemegyszer jelentéktelenné átépített homlokzatú házakra, a talán nem kifogástalanul záródó, de gondosan megmunkált régi ablakokra-ajtókra, vagy akár egy érdekes, a település minden más épületétől eltérő stílusban emelt kis kápolnára, amelyről már csak az idősebbek tudják, hogy Tállya utolsó földesúri családjának temetkezőhelye volt.

A Maillot-sírbolt a Promenád parkban áll. Az 1830-as évekig ez a terület volt a város római katolikus temetője, majd mikor tőle délre megnyitották az új, jelenleg is használatban levő temetőt, a földesúri birtok része lett, mintegy kiegészítve a tőle északra álló kastély csekély kiterjedésű kertjét. Pihenésre, sportolásra használták és használják jelenleg is. 1858-ban egy újságcikkben ligetsétányként említik, a huszadik század első felében zsúptetős pihenőhely és teniszpálya épült itt a bárói család számára. A ma sportpályának és játszótérnek is helyet adó park délnyugati sarkában báró Maillot de la Treille György halála után, 1909-ben emelték a családi sírboltot.

A Maillot-sírkápolna Fotó: Nagy Krisztina/MÉM-MDK

Házasság révén lépett a sárospataki uradalom, s ezzel együtt Tállya tulajdonosainak sorába a lotharingiai eredetű Maillot de la Treille család. Az 1808-tól birtokos Bretzenheim Károly Ágost herceg Ferdinánd fia 1855-ben, Alfonz fia 1863-ban hunyt el örökös nélkül – velük a család férfiágon kihalt. Leopoldina nővérük leánya, gróf Almásy Mária báró Beust Ödönhöz ment nőül, az ő leányuk, Beust Margit pedig 1881-ben báró Maillot de la Treille Györgyhöz.

Maillot György császári és királyi kamarás 1908. március 18-án Budapesten hunyta le a szemét örökre. Négy nappal később Tállyán, a római katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra. Özvegye a következő évben építtette a neoromán stílusú kápolnát, melynek tervezője a jászsági születésű, pályakezdő budapesti építész, Gyárfás Antal (1881–1945) volt.

Az épület centrális alaprajzú, keleti és nyugati oldalán egy-egy kisebb térbővülettel. Központi terét sátortető, a melléktereket nyeregtető fedi. Kétszintes: alsó szintje félig a földbe süllyesztett kripta, a déli oldalon néhány lépcsőfok mélységben nyíló bejárattal, felső szintje kápolna, melynek az északi oldalon elhelyezkedő bejáratához lépcsősor vezet fel.

A kripta terméskő, a kápolna kváderkő falazatú. A járószintek, a bejáratok és a falazatok ilyetén kialakításának eredményeképpen az alsó szint a felső lábazataként értelmezhető. A tervező és a kivitelező, Venclarcsek István nevét, valamint az építés évszámát a főhomlokzat alsó sarokkvádereire vésték. A kápolna bejárata oszlopos-íves kiképzésű, romanizáló oszlopfőkkel, cikcakk motívumos ívbéllettel. Záradéka fölött a Maillot család címere: a címerpajzsban szarufa, mindkét oldalán és a pajzslábban egy-egy arany karika, a pajzs fölött hétágú korona.

A család címere a kápolna bejárata fölött Fotó: Nagy Krisztina/MÉM-MDK

A kripta bejárattal szembeni falán Egymás fölött két sorban összesen hat koporsó számára alakítottak ki helyet a kripta bejárattal szembeni falán . A koporsófülkék ma egy kivételével nyitottak, üresek. Három személyről tudjuk bizonyosan, hogy egykor e sírbolt lakója volt: Maillot György, a felesége, Beust Margit és fiuk, Maillot Nándor.

Ismeretlen időpontban helyezték át Maillot György földi maradványait a temetőből a családi kriptába. Fiát, Maillot Nándor országgyűlési képviselőt, Zemplén vármegye főispánját atyjához hasonlóan Budapesten érte a halál 1929. december 20-án, három nappal később őt is Tállyán temették. Maillot Györgyné Beust Margit 1940-ben Tállyán, a családi kastélyban hunyt el, április 23-án temették férje és fia mellé. Maillot Nándor özvegye, Almássy Marianne grófnő 1932-ben új házasságot kötött gyermekei nevelőjével, Zsendovics János volt római katolikus segédlelkésszel, aki segítségére volt birtokügyeinek rendezésében is, ugyanis Maillot Nándor a halála előtti években tetemes adósságot halmozott fel. A pár és a négy gyermek a grófnő Debrecen melletti, cserei birtokára költözött. Mindezek fényében nem valószínű, hogy bármelyiküket is a tállyai sírboltban helyezték volna végső nyugalomra.

A kápolna egykori oltára a római katolikus templom előcsarnokában Fotó: Galamb Zsuzsanna/MÉM-MDK

Hajdan magánkápolnaként a földesúri család számára tartott külön szentmisék, áhítatok színhelyéül szolgált a kápolna.

Liturgikus használata a második világháború után megszűnt, új, profán rendeltetése – jó ideig boncházként használták – a temető közelségével magyarázható.

A sírbolt és környezete egyre pusztult: 1958-ban kovácsoltvas kandeláberekkel díszített alacsony kőkerítése sem állt már. 1993-ban az önkormányzat a használaton kívüli épületet a görögkatolikus egyháznak adományozta, amely a következő években Krisztik Pál miskolci építész tervei alapján felújította. A felújítás során kőlapokból készült tetőhéjazata cserépfedést, csegelyeken nyugvó kolostorboltozata deszkaborítást kapott. Eredeti berendezési tárgyait fából készültekkel pótolták – műkő oltára és padjai jelenleg a római katolikus templom előcsarnokában állnak; vagy a kápolna második világháború utáni deszakralizálása, vagy az 1990-es évekbeli felújítás idején szállíthatták oda őket. Padjait, melyeket tállyai asztalosok – Szürszabó József, Perczel István és Tóth József – 1821-ben készítettek a református templom számára, a görögkatolikus közösség a református egyházközségtől kapta.

Szent György nagyvértanú tiszteletére szentelték újra 1996. július 21-én a kápolnát, ezáltal biztosítva fennmaradását, karbantartását, méltó használatát.

A Maillot-sírbolt példája mutatja, hogy egy nem túl régi és a jog erejével nem védett épület is lehet fontos egy település történetében, bírhat olyan eszmei és esztétikai értékkel, mely indokolja műemlékek közé sorolását. Méltán: hiszen a műemlék fogalom régebbi, mint az értékhordozó épületek fennmaradását, anyagukban megőrzését biztosítani hivatott jogi védelem. A műemléki értékleltárak és topográfiák egyik fontos feladata az értékfeltárás, amit az értékek megismertetésének és indokolt esetben a jelentőségüknek megfelelő szintű, helyi vagy országos jogi védelem alá helyezésnek kell követnie.

A szerző művészettörténész

Nyitókép: A Promenád madártávlatból – középen, a zöldtetős iskolaépület féltakarásában látható a Maillot-kastély; tőle északra a római katolikus templom, délre, a Promenád délnyugati sarkában, a fák között a Maillot-sírkápolna Fotó: F. Tóth Gábor/MÉM-MDK, 2023