De hagyjuk is a rögtönzött nyelvórát, hiszen 1566-ig Sziget vára valóban legyőzhetetlennek tűnt, ékes bizonyíték rá az 1556. évi ostrom, amikor Horváth Stancsics Márk vezetésével a magyar várvédők sikeresen visszaverték a török sereget. 1566. szeptember 7-én azonban a csillagzatok (és a félhold) rossz együttállása, a kedvezőtlen időjárási körülmények és a felmentő sereg hiánya miatt szükségszerűen el kellett buknia a várnak és maroknyi védőjének. Így válhatott Zrínyi Miklós hőssé és hírneve lassan négyszázhatvan éve valóban legyőzhetetlenné. Azonban még azt is biztosan tudjuk, hogy Nagy Szulejmán soha nem győzte le Zrínyi Miklóst, mivel tizenkét órával a szigetvári hős önfeláldozó kirohanása előtt, a török táborban felállított vezéri sátrában, hetvenkét éves korában elhunyt.

A felújított XVIII. századi kazamatasor részlete

Ilyen és hasonló a gondolatok kergetik egymást a fejemben, miközben Salamon Ferenc várkapitánnyal átszeljük a várudvart a ma árnyas fákkal szegélyezett, kavicsos sétányon, hogy eljussunk a terület túlsó végén húzódó kazamatasorhoz, amelyet már a török uralmat követően a Habsburg-időkben alakítottak ki. Az eredetileg laktanyaként funkcionáló, a XVIII. század elején téglából épült kazamaták, még a múlt század végén is szálláshelyként működtek, majd ezt követően hosszabb ideig üresen álltak. A Nemzeti Kastély- és Várprogramban a Zrínyi-vár legfrissebb felújítása, amely a kétszintes épületegyüttesbe új életet lehelt, ezt a területet érintette. A földszinti termekben berendezett Megállítani Szulejmánt című interaktív kiállítás a szigetvári hősnek és ellenfelének állít méltó emléket.
 

Korszakról korszakra

Szigetvár műemléki együttesét leginkább József Attila Eszméletének alábbi soraival tudom szemléltetni: „Akár egy halom hasított fa, / hever egymáson a világ, / szorítja, nyomja, összefogja / egyik dolog a másikát”. Így hevernek egymáson a vár területén az elmúlt századokból származó épületek, épületrészek, feltárt maradványok, melyek részletei között „olvasva” kirajzolódik a vár teljes históriája.

Még a középkori lovagvár születésének idejére emlékeztet a várudvar. A kazamatasortól bal kéz felől emelkedik a mai vár északnyugati bástyája, ahol tetten érhető a több mint hatszáz éves kontinuitás.

Még jóval a török hódítás előtt, a XIV. század végén kezdődtek a belső várhoz tartozó legkorábbi építkezések. Akkortájt, amikor az Antimus család tagjai megépítették a belső várat. A Hunyadi-korszakban a vár a Garaiak tulajdonát képezte, ebből az időből származik az az oklevél is, mely Castrum Zygeth néven említi a birtokot.

Az 1966-os régészeti kutatáskor előkerültek a legkorábbi periódushoz tartozó belső vár és az öregtorony legalsó szintjének maradványai. A néhány évvel ezelőtti feltárások nyomán sikerült újabb összefüggésekre bukkanni, melyek a korábbinál sokkal plasztikusabban, kontextusba helyezve jelennek meg a várudvaron.

Így a kazamatasor felújítása mellett minimális ráfalazásos visszaépítésekkel, térbeli kiemelésekkel a vár legkorábbi időszakának bemutatására is sor került.

A mohácsi csata után Sziget vára igen fontos szerepre tett szert, hiszen 1526-ot követően még kerek negyven éven át dacolt a törökkel. Ez köszönhető volt a vizenyős, mocsaras területen fekvő vár szinte hozzáférhetetlen elhelyezkedésének és ezzel együtt az egyre modernebb kialakítású, olasz típusú véderőműveknek is. Mint későbbi tulajdonos, maga Török Bálint is végeztetett falmegerősítéseket a váron az 1530-as években. Majd 1546-ban – már a teljes Dunántúl elfoglalása után – Sziget királyi vár lett, és további megerősítések következtek. Horváth Márkot 1561-ben Zrínyi Miklós, korábbi horvát bán váltotta a várkapitányi székben. Személyében az addigi legnagyobb befolyással bíró vezető lépett színre.

Történelmi időkbe vezet a kazamaták interaktív kiállítása
 

Szigetváron a török korszak 1566 és 1689 között tartott. Természetesen a török is megerősítette a várat, jobbára az általa tönkretett védműveket állította helyre. Eközben felépült Szulejmán szultán egyedülálló módon két mihrábfülkés mecsete is a várudvarban.

A XVIII. században alakították ki a kazamatasort, mely egyben ágyúállás volt, de funkcióját tekintve legfőképp kaszárnya, tehát többnyire katonai szálláshelyként írható le. A mecsethez hozzátoldva készült el a XX. században az Andrássy-kastélynak nevezett épületrész, végezetül a XXI. században egy új látogatóközpont épült az épülettömb mellé, így a várudvar épületei a teljes építészeti spektrumot a középkortól napjainkig fogják át.

Túl az „időkapun”

Látva és kívülről-belülről körbejárva a mai várat igen nehéz elképzelni a korabeli vízzel körülvett erődöt, hiszen a mocsárból mára egy csepp sem maradt, az Almás patak vize is jócskán visszaszorult. Léteznek ugyan korabeli német metszetek és török ábrázolások, de

a kazamatasorban létrehozott új kiállítás egyik elévülhetetlen érdeme, hogy valóban átélhetővé teszi, karnyújtásnyi közelségbe hozza a vár különböző részeinek és a mellette fekvő város egészének török előtti és török alatti állapotát és kiterjedését.

Lépjünk hát be a kiállítás kapuján, mely egyben „időkapu” is. A harmadik teremben egy időgépként funkcionáló, kiszuperált és kissé méretre szabott Ikarusz busszal találkozhatunk, melybe beleülve rövidesen visszaindulunk 1566-ba.

Időgép a forgalomból kivont Ikarusz busz

A fogadóteremben felállított terepasztal térben segít tájékozódni, hogy el tudjuk különíteni a belső, a középső és a külső vár területét, és össze tudjuk hasonlítani a jelenlegi város paramétereivel. Nagyjából meg tudjuk határozni, hol rohant ki Zrínyi a bajtársaival, hol húzódott az óváros és a mai újváros határa. A mai, teljesen szilárd burkolattal rendelkező Vár utca korábban a mocsáron átvezető fahíd volt. S minderről „élőben” is meggyőződhetünk, ha felvesszük a 4D-s szemüveget, amely segít most már nemcsak a térbeli, hanem az időbeli tájékozódásban is.

Futurisztikusan próbálja meg bemutatni a múltat a kiállítás. Ez paradoxonnak hangzik, de a meghökkentő elemek ellenére a minden csatornán érkező interaktivitás révén valamennyi korosztály megtalálja a számára tetsző részeket. A térképek, a terepasztalok, a kisfilmek, a hanganyagok, a múltba visszarepítő 4D-s szemüvegek segítségével szinte tapinthatóvá válik a történelem.

A kiállítóterekben lehet várat építeni kockákból és szintetikus homokból is. Bele lehet nézni a múltnak mély kútjába, ahol Szulejmán és Zrínyi életének epizódjai jelennek meg. A számos képes és hangos installáció segítségével a várak konstrukciójának miértjeire kapunk magyarázatokat. Megismerkedhetünk a török haladási irányával évről évre, az 1566-os ostrom részleteivel, a kazamatasor rejtelmeivel és még egy sor különböző tudományterületről származó ismeretanyaggal.

Az újkiállítás képpel, szöveggel, játékos-komoly eszközökkel segít eligazodni a régi idők történetében
 

Vizsgálhatjuk a kiállítás anyagát történészi, régészeti, építészeti, műemlékes aspektusból, de azt látni lehet, hogy alapos és aprólékos háttérmunkát végeztek a tárlat készítői, szinte hibátlan a végeredmény, a bemutatott anyag leköti a látogató figyelmét, s a kiállítás élménye még napokon át elkísér. Az utolsó, tágas teremben fegyver- és páncélbemutató, valamint gyermekfoglalkoztató található. Ezt követően a helyi hagyományőrzők segítségével a szabad ég alatt folytatódik a kor életmódjának bemutatása, a korszak históriájának megismerése. A történelmet megváltoztatni ugyan nem tudjuk, de ha minél többen visszanézünk 1566-ba, akkor talán megállíthatjuk Szulejmánt.

Nyitókép: A szigetvári kazamatasor a XVIII. században épült.  Fotók: Pazirik/Nemzeti Örökségvédelmi és Fejlesztési Nonprofit Kft.