Persze nemcsak Baranya fővárosa, az egész ország hihetetlen átalakuláson és fejlődésen ment át a kiegyezés után az Osztrák–Magyar Monarchia fél évszázada alatt. Minden kétséget kizáróan a legnagyobb fejlődést Pest-Buda, a későbbi Budapest produkálta, de az építkezési láz valóban Pécsett is magasra hágott. Most néhány kora és késő eklektikus épületről szólunk, melyek meghatározóak Pécs belvárosában, ugyanakkor építészettörténeti mérföldkövek is: megmutatják, mire volt képes azokban az időkben városunk.
Majd másfél hónappal a fent idézett mondat leírása után egyenesen azt állítja az újságíró ugyancsak a Pécsi Napló hasábjain, hogy ezer év óta nem volt ennyi építkezés egyszerre Pécs városában. Első hallásra túlzásnak tűnhet, de amikor körképszerűen felvázolja, hogy 1912-ben milyen építkezések kezdődtek meg, látjuk, hogy az utolsó békeévre,
1913-ra a belvárosban valóban gombamód emelkedett ki a földből jó néhány többemeletes bérház, elegáns szálloda, moziépület, iparcsarnok vagy éppen villamosremíz.
Az emblematikus épületek terveinek jelentős része a korszak kitűnő eklektikus-szecessziós építészének, Pilch Andornak a tervezőirodájában született, s közülük soknak a kivitelezője Károlyi Emil cége volt. Ez a folyamat tulajdonképpen a historizmus és zárószakasza, az 1880-as és 1890-es években virágkorát élő késő eklektika a betetőzése.
Mit is takar az eklektika elnevezés, milyen képzeteket társítunk hozzá a XXI. században? Nem ritka, hogy korszakonként változik egy-egy építészettörténeti fejezet megítélése, és ez így van a fogalom jelentéstartalmával és korszakolásával is. Emiatt nem csoda, hogy zavarosnak látszik ez a stílusokban amúgy is burjánzó századvég és századelő. Megítélésem szerint nem tévedünk, ha az 1830 és 1930 közötti historizmusról mint sok, rövidebb korszakot átfogó stílusirányzatról beszélünk. Azonban a historizmus kifejezés önmagában nem alkalmas minden jelenség definiálására, hiszen voltak már korábban is olyan időszakok, amikor az építészek a múltba révedtek,
a történeti épületekhez fordultak. Gondoljunk csak a reneszánszra vagy a klasszicizmusra. A historizmus során létezik stílustiszta múltidézés, amelynek során megszületnek a neoromán és neogótikus templomok meg a neoreneszánsz és neobarokk bérpaloták szerte Európában.
De szintén kibontakozott olyan irányzat, amelyben az építészek előszeretettel vegyítették a már ismert stílusokat.
Az 1870-es években először kissé visszafogottabban, az 1880-as évektől pedig egyre grandiózusabb, plasztikusabb, bombasztikusabb módon. A stílustisztaság itt már a múlté, létrejött a stíluskeveredés, az eklektika. Akad, aki az építészeti formát negatív értelemben emlegeti, de tudjuk jól, volt idő, amikor a gót és a barokk sem volt más, aztán ezt szép lassan kinőtte a világ. Az azonban bizonyos, hogy az eklektika is kitermelte a maga korszakának csúcsalkotásait. Pécsett is.
A Megyeháza épülete
Pécsett a Zsolnay-gyár jelenléte adja meg azt a helyi többletet, amely már az eklektikában különlegesség egy-egy épület homlokzatának díszítésekor. A legjobb példa erre a Király utcában az 1870-es években némi neoreneszánsz felhanggal, kora eklektikus stílusban épült Vasváry-ház. Építtetője Vasváry György vas- és fűszerkereskedő volt, aki a hegyoldalban is villát emeltetett, amely ma a Tudományos Akadémia helyi székháza. Az épület igazi varázsát az 1890-es évek elejére datálható terrakotta Zsolnay-dombormű adja, melynek bal oldalon, az emeleti homlokzati mezőben a Művészet és az Ipar, jobb oldalon a Kereskedelem és a Forgalom allegóriáját jeleníti meg. Természetesen az elmaradhatatlan szabadkőműves jelképek itt is megtalálhatók, ahogy a Zsolnayakra jellemző figurális motívumok is jócskán ott vannak a belváros egyik legdíszesebb épületén.
A baldachinos párkányzat szépen keretezi az épületet a Vasváry-ház felirattal, a család címerével pedig örök emléket állít az itt jó másfél száz évig lakó családnak.
A műemlék épület ma városi tulajdon, jelenleg szerkezeti megerősítési munkák zajlanak a jelentősen leromlott állagú épületben, mely korábban jeles kiállításoknak adott otthont. Remélhetőleg az épület a közeljövőben ismét látogatható lesz, hiszen a Király utca 19. a legkitűnőbb példa annak bizonyítására, hogy nem válik mindaz automatikusan szecesszióssá, amit Zsolnay-elemek díszítenek.
A Ferencesek utca 20. számú épületét kariatidák díszítik
Továbbra sem kell kimozdulnunk a város szívéből késő eklektikus alkotásokért. A Széchenyi tér délkeleti részén áll a három homlokzatú Lóránt-palota. A Széchenyi térre, a Perczel utcára és a Munkácsy Mihály utca elejére nehezedő saroktelken 1884-ben született az Engel család palotája, mely korábban a nem túl barátságos Patkányvár (Rattenburg) nevet viselte. A régi épület eltűnt, a korábbi négy telek összevonásával létrejött telekalakulaton fölépült Pécs egyik legreprezentatívabb palotája a város első felvonójával. A különleges szépségű palota földszintjén üzletsor és a hetvenéves gyógyszertár helyezkedik el, az emeleteken lakások vannak. Az alsó és a felső szintek építészetileg is elkülönülnek, eltérő világba kalauzolva a homlokzatot tanulmányozókat.
A kváderköves burkolattal díszített földszint fölött az első emelet, a piano nobile zárterkélyeivel az utca életéhez ugyan közel helyezkedik el, mégis elegáns távolságot tart.
A korábban már ismert manzárdtetős kialakítás tovább élve más világot, életstílust ígér. Az egységbe szervezett homlokzaton sarokarmírozással ellátott rizalitokkal szépen egybefonódik a második és a harmadik szint, tehát az építészeti eszközök segítenek oldani az épület méretéből adódó feszültséget. Bár a pécsi történeti épületállomány legizgalmasabb épületeiről van szó, érthetetlen, hogy sem a Lóránt-palota, sem a Megyeháza nem élvez sem műemléki, sem helyi védettséget. Persze igaz, hogy a város leggazdagabb időszakáról beszélünk 1880 és 1914 között, tehát értelemszerűen ebből a korszakból maradt ránk a legnagyobb számarányban értékes épület. A műemléki, illetve helyi védettséget élvező, hozzávetőlegesen négyszáz épület negyedrésze a Monarchia időszakában született, és a historista-ekletikus irányzathoz sorolható.
A terrakotta díszítés különleges kontrasztot teremt
Pécsett a korszak tervezői a tehetős építtetők elképzeléseinek megfelelően éltek a korszak építészeti lehetőségeivel, utánuk viszont már nem volt más irány, mint a szecesszió kibontakoztatása.
Nyitókép: A Ferencesek utcájának neobarokkal kacérkodó házának homlokzatrészlete
Fotók: A szerző felvételei
