Éppen négy esztendeje, hogy az Országút 29. számának Mi lesz veled, Király utca? című írása foglalkozott a Terézváros és Erzsébetváros találkozását jelző Király utca sorsával. A leromlott környezettel, bontásra, felelőtlenül pusztulásra ítélt, egykor szebb napokat látott épületekkel, amelyek romjaikban is őrzik históriájukat, s létükben idézik föl korukat. (A mai Király utca hajdan a kertnegyed dűlőútja volt, s Ober Meyerhofwegnek nevezték, hogy aztán a spontán városszerveződést a XVIII. század derekán kezdődő városrendezés kövesse, melynek eredményeként 1805-ben Pest városának Hild János jegyezte első szabályozási tervén már szépen kirajzolódnak a városnegyed utcái, köztük az Országút – ma Károly körút – és a Városerdő, azaz Városliget felé tartó Angol Király, utóbb Király utca is). Az egykori dűlőút a polgárosodással hamar a térség főutcájává lett, iparosok, kereske-
dők népesítették be. A kor kiemelkedő építészei tervezték az egy-két-háromemeletes, helyenként még barokkos vonásokat viselő, többségükben klasszicista, korai historizáló épületeket. A megőrzött házak már valóban erről beszélnek.

Ahogy tisztelet a kevés kivételnek még mindig föltűnő elhanyagoltságukban, meggondolatlan, elkapkodott bontások-beépítések-visszaépítések kavalkádjában óhatatlanul magukon viselik a múlt század második felének és a 2000-es évek elejének megkésett műemlékvédelmét, az elodázott jó karbantartást, a koncepció nélküli „fejlesztést”, a mindent elárasztó romkocsmásodás hatását, az elkótyavetyélt épületeket, az önkormányzatokon átnyúló ingatlanpanamákat.

Ha mesélni tudna, minderről bőbeszédűen szólhatna a bontástól – talán most már nyugodtan mondhatjuk – kétségtelenül megmenekült, s végre megújuló három palota, a 25-ös, a 27-es és a 29-es számú épület. Az utca legrégebbi házai, amelyek, ahogy azt az ÓVÁS! Egyesület még a 2000-es évek elején megfogalmazta, őrzik a XIX. századi beépítés eredeti léptékét és arányait.

A Király utca 27-es számú háza 2021-ben
Fotó: Nyirkos Zsófia

 

A Kazinczy utca sarkán játszótérré alakított üres telek után, a körút felé az erzsébetvárosi oldalon álló, 1810-re datált, kosáríves kapuzatú, csehsüveg boltozatos kapualjú, egyemeletes, kilencablakos épületet Diescher József tervezte. A XIX. század végén fényírda, szalámigyár és húsfüstölő volt a belső épületszárnnyal zárt udvarban és hátsó kertben.

Zur Stadt Pest – így nevezték (a fölirat ma is kiolvasható a kovácsoltvas erkély díszes vonalaiból) a szomszédos, tizenegy tengelyes, 1866-ban kétemeletessé emelt házban működő vendégfogadót, amely a kirajzolódó kovácsoltvas számok szerint 1833-ban már állt. Az épület tágas kocsibehajtója a kapualjból a magát szánalmas romjaiban is megmutató, hajdan látványos lépcsőházhoz, illetve a kétemeletes, komfort nélküli szárnnyal körbeépített, különleges térhatású belső udvarba. Építőjéről csak egy máig titokzatos, háromtagú monogram, I. T. C. tanúskodik ugyancsak az erkélykorlát oldalán. A ház ismertségét Ungerleider Mór Mercur kávéháza adta, ugyanis 1896-ban itt rendezték meg az ország első mozgóképvetítését.

A pesti árvíz idején, 1838-ban súlyos kárt szenvedett a Kasselik Ferenc tervei alapján emelt harmadik épület, a 29-es számú ház, újjáépítését és kétemeletesre növelését viszont a korabeli források szerint Hild József tervezte. Kései udvari kiegészítését Heinrich Károly jegyezte, s 1903-ban a házat eklektikus erkéllyel gazdagították.

Befejezéséhez közeledik a homlokzat felújítása
Fotó: Heltai Ákos

 

Négy éve málló vakolatú, roskadozó házakra tekinthetett szánakozva az arra járó, s nem volt titok, a teljes bontás veszélye fenyegeti mindhármat, már tervkezdemények is készülődtek újabb szálloda építésére (meglesz az is a Kazinczy utcában, s ki tudja, még mi, az újabbban lecsupaszított telken a Nagydiófában, ez persze már egy másik történet). Aki manapság a Király utcába megy, megújuló épületeket vehet szemügyre, kettőről már lekerült az állvány, a takaró, a harmadikon még tart a munka. A két évtizedig tartó viták, csatározások, perek lezárultával Erzsébetváros tulajdonosként láthatott hozzá az épületek szigorú műemléki szempontokat követő helyreállításához.

Ez egyelőre az utcai homlokzatokra és a tetőzetekre, a földszinti falszerkezetek utólagos szigetelésére, a nyílászárók cseréjére, a párkánydíszek, a gipszstukkók és mészkő díszek restaurálására, a kőrestaurátori munkákra, a fakapuk, az ablakkilincsek, az értékleltárban szereplő vasalatok felújítására vonatkozott.

Az épületek utcai külleme Sajtos Gábor felelős építész tervei alapján a SAGRA Építész Kft. generálkivitelezésében születik újjá.

 

A belső udvarok nem sokat változtak, legföljebb tovább pusztultak az elmúlt évek alatt során
Fotó: Nyirkos Zsófia

 

Örömteli pillanat először tekinteni a frissen festett homlokzatokra, látni a megújult tiszta fényű ablakokat, de… Nem szeretnék sem telhetetlennek látszani, sem ünneprontó lenni, s az első szó valóban a köszöntésé és a megkönnyebbülésé, megmenekültek a házak.

Ám jobban megnézve, a részletekre is figyelve mégiscsak üröm vegyül az örömbe, az igényességnek sajnos híján van a felújítás.

A nyílászáró-keretek nem a restaurált eredetiek (rendben van, talán menthetetlen volt a faanyag), de még csak nem is pontos rekonstrukciók, szélesebbek a hajdaninál (a legegyszerűbb válasz nyilván, hogy elbírják a hőszigetelő üvegeket, persze erre is létezik megoldás), ezáltal az ablakok is kisebbek lettek. S ahogy az új ablakok arányai megváltoztak, úgy az eredeti osztás is hibádzik. A falfelület bántó egyenetlensége a középső épületnél föltűnő, valószínűleg a múlt század második felében divatos kőporos vakolás nyomait hordozó újrafestett homlokzat, melyen a díszítések, a növényi ornamentika, a részletek plasztikussága elvész (megint ismert a válasz, a gipsz nehezen tisztítható meg a ráhordott anyagtól, nehéz feladat, de nem lehetetlen!). A másik épületen hiányoznak a párkányok alatti díszítések, persze azok még fölkerülhetnek a helyükre…

A kapuk egyelőre zárva, nem is csoda, belesve ugyanis a kép a korábbi pusztulást mutatja, de a remény él, a külső után a kapualjakra, a lépcsőházakra, a lakóterületekre, az udvari szárnyakra, az udvarra is mielőbb sor kerül (bízzunk benne, magasabb minőségben), persze előbb tudni kell, mi lesz a házak sorsa, hiszen optimális esetben a majdani funkció határozza meg a felújítás mikéntjét, a térelosztást. Legyen így, s nemcsak erről a három épületről szólva. 

 

Nyitókép: A Király utca a Kazinczy utca irányából 2021-ben
Fotó: Nyirkos Zsófia