Majdnem három évtized telt el a csernobili atomerőműben bekövetkezett katasztrófa óta, de a történések még mindig éreztetik hatásukat. Sokan csak sematikusan ismerik a történteket, miszerint emberi mulasztás miatt a maghasadásos láncreakció felgyorsult, a felszabaduló többlet hő hatására gőz-, majd gázrobbanás történt és tűz ütött ki, s emiatt Európa-szerte radioaktív anyagok kerültek a légkörbe. Azt azonban kevesen tudják, hogy a helyszínen maradt nukleáris fűtőelemek aktívak, és kellő elővigyázatosság híján – a korábbinál kevésbé romboló – balesetet okozhatnak.

A csernobili térséget a robbanást követően kiürítették, és miután az emberek elhagyták, a szabadon maradt területeket változatos vadvilág népesítette be. Noha maga a robbanás is óriási volt, a sugárzás okozta legnagyobb kár az első hetekben történt. A gammasugárzás, amely földi körülmények között atomfegyverekből és reaktorrobbanásokból szabadulhat fel, nagy dózisban rendkívül káros az élő szervezetekre. (A röntgenkészülékek is hasonló, de jelentősen kisebb frekvenciájú sugárzással működnek.)

Egészségügyi szempontból az 5-20 REM sugárdózis esetében nincsenek tünetek, bár a rák és a genetikai rendellenességek esélye megnőhet. A 600–1000 REM dózis viszont már igen súlyos hatású, két héten belül közel 100 százalékos halálozással jár. Az azonnali orvosi ellátás feltétlenül szükséges. A fehérvérsejtek pusztulása miatt a vérátömlesztés elkerülhetetlen, de a belső szervek így is súlyosan károsodhatnak. A tünetek már 15 percen belül megjelenhetnek, a halál oka fertőzés vagy belső vérzés lesz, és ha valaki túl is éli, felépülése soha nem lesz teljes.

Sugárterápiában részesülő betegek is tapasztalnak a kezelés során az eljárás mellékhatásaiként bizonyos tüneteket, mint a hajhullás, hányinger és kedvetlenség. Mindezt részben az okozza, hogy a szervezet lázasan dolgozik a sugárzás okozta károk helyreállításán.

Rengeteg nukleáris fűtőanyag maradt Csernobilban,

a megrongálódott erőmű megközelíthetetlen alagsorában, melyekben újra elindultak az atomreakciók. Egyelőre senki nem látja a folyamat végét. Az erőmű sugárzó gócpontja ugyan korábban betonszarkofágot kapott, de az már kezd tönkremenni.

1986-os halálos olvadása óta a megsemmisült üzemet a kutatók folyamatosan figyelik, és azt észlelték, hogy a 305/2 nevű földalatti helyiségben emelkedik a neutronok száma. A pincehelyiség tele van radioaktív törmelékkel, ami a robbanás során lávaként szivárgott le – ilyen az urán, a cirkónium és a grafit –, ott megkeményedtek, de mégsem váltak veszélytelenné, a spontán is lejátszódó maghasadási reakciók kedvezőtlen körülmények között felgyorsulhatnak.

Csernobil katasztrófája a mai popkultúrában is jelentős nyomot hagy: gondoljunk csak például a 2019 óta létező Chernobylite túlélő real-time videójáték újabb és újabb, nagy sikerű kiadásaira, amit a The Farm 51 fejlesztett, vagy az HBO és a brit Sky koprodukciójában készült – rendkívül szemléletes és megrázó – minisorozatra, amelyet 2019-ben mutattak be Jared Harris, Emily Watson és Stellan Skarsgård főszereplésével. Az atomkatasztrófát és a következmények elhárításával kapcsolatban tett, sokat vitatott intézkedéseket részletesen ábrázolja, csakúgy, mint a reaktor dolgozóinak, a tűzoltóknak és a mentésben részt vevő bányászoknak a sorsát, vagy éppen a magas rangú pártfunkcionáriusok döntésképtelenségét.

A radioaktív hulladékokban lejátszódó magreakciók egyelőre ellenőrzés alatt tarthatók, nem zárható ki azonban, hogy később intenzívebbé válnak, és

ha az illetékesek nem avatkoznak közbe időben, úgynevezett „lassú kritikussági baleset” következhet be.

Ez  közel sem lenne olyan pusztító, mint az 1986-os, amely az első hetekben több tucat ember halálát okozta, közvetve pedig sok ezernyi daganatos megbetegedésért tehető felelőssé, és radioaktív felhőt küldött Európa fölé, de a környékbeliek mind megéreznék a hatását. Egy újabb nukleáris baleset okozta rombolás nagy részét elnyelné a betonszarkofág, amelyet a baleset után az üzem tönkrement negyedik blokkja köré építettek, azonban a zárt térben bekövetkező detonáció sokkal nehezebbé tenné a romok közt még jelenleg is ott lévő radioaktív fűtőelemek eltávolítását célzó hosszútávú küldetést. Nem beszélve arról, hogy az öregedő betonszarkofág esetleges összeomlása radioaktív porral áraszthatja el a területet.

Maxim Saveliev, az Atomenergia-biztonsági Intézet vezető kutatója szerint

a neutronszintek négy éve folyamatosan emelkednek

a 305/2 -es helyiségben, és beavatkozás nélkül ez az állapot nem fog változni. Lehetséges az is, hogy ezek a nukleáris rögök önmagukban ki fognak „égni”, de ha a neutronok szintje folyamatosan emelkedik, a tudósoknak lépniük kell. Ezt persze könnyebb mondani, mint megtenni. A kijevi kutatóknak még ki kell találniuk, hogyan juthatnak biztonságosan a vastag betontörmelékek alá temetett tonnányi radioaktív anyag közelébe. A sugárzási szint ugyanis túl magas ahhoz, hogy az emberi szervezet elviselje, de a sugárzásnak ellenálló robotok képesek lehetnek átfúrni a törmeléket, és neutronelnyelő vezérlőrudakat szerelni a helyiségbe, amelyek biztonságosan megakadályozzák a láncreakció beindulását.