A hagyományos paraszti gazdálkodásban hulladék lényegében nem létezett, mert minden visszakerült a mezőgazdaságba, a városok kialakulásával azonban
ez a természetközeli körforgás megszűnt. A keletkező hulladékok, köztük a szennyvíz felhalmozódása idővel tarthatatlan közegészségügyi helyzetet
és környezetszennyezést okozott. A fejlett országok nagy erőfeszítéssel részben megoldották ezeket a problémákat, de a termőföldről hiányzik az elvezetett víz, és hiányoznak a vízzel együtt távozó, a szennyvíziszapban feldúsuló szerves és tápanyagok is.
A nagy rendszerek mellett újabban ismét előtérbe kerülnek a természetközeli helyi megoldások, mint a gyökérzónás vagy a tavas tisztítás. Másrészt a szigorodó követelmények miatt számos, csekély mennyiségben előforduló, kozmetikumokból, gyógyszerekből vagy növényvédő szerekből származó mikroszennyezéstől is meg kellene szabadítani a szennyvizet. Ez a negyedik tisztítási fokozat költséges – nagy hatékonyságú oxidációs vagy membrántechnológiai – eljárásokat igényel, amelyekre telepeink még nincsenek felkészülve.
