Út a mámor hegyére

Ma a kő helyén álló, lapos bazaltkővel burkolt betonfalon a környék fürdőiről, templomairól, egykori szüretekről talál ismertetőt a hegyre látogató. Régebben Badacsonyban – folytonossá téve a történelmet – ünnepi alkalmakkor az elődökre vagy korábban volt eseményekre is emlékeztek.

Ranolder János püspök állíttatta fel a bazaltsziklák szélére azt a róla elnevezett tizenkét méter magas kőkeresztet, melyet a jeruzsálemi Szent Kereszt 335. szeptember 14-i felmagasztalására emlékezve 1857-ben ugyancsak szeptember 14-én szenteltek fel.

A Kisfaludy út avatási ünnepségét Kisfaludy Sándor költő (1772–1844) halálának napjára, október 28-ra időzítették. „Az út elején lévő Fabinyi-emlékkőnél Esterházy Móric gróf, a kerület országgyűlési képviselője üdvözölte a minisztereket, Fabinyi Tihamér dr. pénzügyminisztert és Winchkler István dr. kereskedelem és közlekedésügyi minisztert” – írja több napilap között a Nemzeti Újság másnapi, 1935. október 29-i száma.

Ranolder-kereszt (forrás: rozsagab from Nagykanizsa, Hungary, CC BY 2.0 , Wikimedia Commons)

Csaknem nyílegyenesen vezet a hegyre a szőlőbirtokosok, a vármegye és a kormány összefogásával épített, két oldalról kőbástyák által védett kőburkolatú út, mely alapvető változást hozott a szőlőhegy életében. A kirándulók az új úton jóval könnyebben érték el a Kisfaludy-házat, annak szomjat oltó hideg vizű forrását, a Szegedy Róza-házat, a szerelmesek zarándokhelyeként ismert, a szőlők felett lévő Rózsakő környékét, a Ranolder püspök által a bazaltorgonák fölé emeltetett keresztet, a Harangozó börc szikláit, a hegytetőt.

Elkezdődött az igazi borturizmus is, hiszen még ebben az évben herceg Esterházy Pál az új szárnnyal bővített Kisfaludy-házban magyaros borozót rendezett be. Ha nem túloztak a korabeli hírlapírók, akkor

még az év decemberében is „fürge autók rohannak fel a hegyre reggeltől késő estig,

a most épített Fabinyi-műúton viszik a vendégek víg, lármás csoportjait fel a Kisfaludy-házhoz. Az idegenjárásnak ezt a csodálatos változását pedig csupán az idézte elő, hogy végre rendes út vezet fel a hegyre, a kibővített, újraépített Kisfaludy-házhoz, ahol vendégmarasztaló külsőségek között kitűnő ellátásban van része a turistának. És aki ide feljutott, annak a Balaton minden szépsége az ölébe hull, és ha elment innen, ide mindig visszavágyik…”

Szemben a fonyódi kettős hegy (fotó: Krómer István)

Korábban, évszázadokon keresztül Badacsony központjából a Malatinszky-kúria és az egykori Rohonczy-, majd Weyler-présház közötti völgyben vezetett fel az út a hegyre – ma bozótos árok –, és a korábbi Bogyay-birtok sarkánál érte el a mai nyomvonalat. (A Rohonczy- és a Weyler-présház a közelmúltban a badacsonyi szőlő- és borkultúrában kimagasló eredményt elérő Szeremley Huba Szent Orbán éttermeként volt ismert.)

Az 1920-as években készült madártávlatú légifelvételen is jól látszik, hogy akkortájt csak igen keskeny út indult felfelé a Római útról, a Kisfaludy-forrásból a Balaton felé csörgedező patak mentén. Az 1909-ben épült északi parti vasútvonal közvetlen kapcsolatot teremtett a fővárossal, majd az 1930-as évek elején a Balaton-parti országút is elérte Badacsonyt, ezért a hegyre felvezető, autóval járható út nemcsak a szőlősgazdák, hanem a jelentősen megnövekedett kiránduló népesség igényeit is hivatott volt kielégíteni.

A történelemnek nevezett ördögi malom kerekei Badacsonyban is gyorsan őröltek,

a negyvenes évek közepén nyomtalanul (!) eltűnt a Fabinyi-emlékkő,

majd „élménysétánnyá” átépítésekor a helyére tett fehér-szürkés mészkő is, melyet a Veszprém Megyei Tanács VB állíttatott fel.

Tisztelettel emlékezve az elődökre, érdemeikre, legelőször az építkezéshez a kőanyagot adományozó és birtokaiból az út szélesítésére területet biztosító herceg Esterházy Pál nevét kell kiemelnünk (Badacsonyhoz fűződő kapcsolatáról az Országépítő 2021/1. számában írtam részletesen).

Az eltűnt Fabinyi-emlékkőre fel volt vésve mindazoknak neve, akik segítették az út megépítését.

A herceg, a miniszter, az országgyűlési képviselő mellett szerepeltek azok a tulajdonosok is, akik az út céljára önként adtak részt saját területükből,

így Malatinszky Ferenc főrendi házi tag, Ibos Nándor gyógyszerész és közéleti mindenes, a XX. század első felében a Badacsony borvidék életében kiemelkedő szerepet játszó szőlőbirtokos, dr. Békássy István, volt Vas vármegyei főispán, vitéz Szentkirályi Gyula huszárezredes, a Badacsonyi Pinceszövetkezet elnöke, Hertelendy Gábor tengerész zászlós, Ajtay Kovách Barnáné Bogyay Lenke neve is.

Emlékezzünk az evangélikus hitvallású Fabinyi miniszterre is, a magyarral együtt hét(!) nyelven beszélő jogtudósra, aki már kereskedelmi és közlekedésügyi miniszterként is sokat tett a Balatonért, s akit a hírlapok a „Balaton minisztere”-ként is emlegettek. Jogászként, ügyvédként dolgozott, majd a Nemzeti Egység Párt képviselőjeként 1931-ben kapcsolódott be a nagypolitikába. Először a Gömbös-, majd a Darányi kormányban vállalt miniszteri tisztséget.

Közlekedésért felelős miniszterként nevéhez fűződik 1934-ben az ország főútvonal-hálózatának terve,

amely máig meghatározó jelentőségű. Pénzügyminiszteri működése alatt helyreállt az államháztartási egyensúly, Magyarország rendezte külföldi adósságát, és véget ért a népszövetségi pénzügyi ellenőrzés.

Az 1940-es évek elejétől a Magyar Általános Hitelbank elnök-vezérigazgatójaként, a Magyarságtudományi Intézet Baráti Szövetségének elnökeként, az Óbudai evangélikus egyház gyülekezeti felügyelőjeként dolgozott. A Magyar Tudományos Akadémiának, sőt az Akadémia igazgatótanácsának is tagja volt, a Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán egyetemi tanárként tartott előadásokat. Jogi szakkönyvei máig használható, maradandó értékű alkotások. Magyarország német megszállását követően – 1944-ben – Svájcba, majd onnan az Egyesült Államokba emigrált. Többé nem tért haza…

A Fabinyi-kőre felvésték a körzet országgyűlési képviselőjének,

gróf Esterházy Móricnak a nevét is. A gróf két ciklusban –1931-től 1939-ig – volt a tapolcai körzet, így a badacsonyi borvidék országgyűlési képviselője.

Folyamatosan részt vett a körzet rendezvényein, és következetesen képviselte a szőlősgazdák érdekeit. Már képviselősége kezdetén, 1931-ben megszervezte, hogy a kormány tagjai fogadják a badacsonyi szőlősgazdák küldöttségét. Az átadott memorandumban javasolták, hogy ne legyen különbség a sör és a bor fogyasztási adója között, valamint a tokaji borvidék szőlősgazdáinak adotthoz hasonló kedvezményt kértek a badacsonyi borvidék szőlősgazdáinak is.

1934-ben emlékezetes hosszú beszédet tartott a képviselőház ülésén a bortörvény tervezett módosítása kapcsán. Gyakorló szőlőbirtokosként, Magyarország hatodik leggazdagabb földbirtokosaként a részletkérdésekhez is szakszerű javaslatokat fogalmazott meg, a hegyi és a történelmi szőlők védelmét kiemelten ajánlotta a kormányzat figyelmébe. Úgy ítélte meg, hogy

a borfogyasztás a nemzet vagyonosodásának, illetve pénzügyi fogyasztóképességének egyik fokmérője.

Sokat tett a Balaton-térség közlekedésének fejlesztéséért, újraindíttatta az edericsi szénkéneggyárat, és a Magyar Szőlősgazdák és Hegyközségek Országos Egyesülete elnökségében is képviselte a szőlősgazdákat.

Isten ments, hogy a Majkon született és a Vértes gyönyörű vidékén földbirtokos, az országos politikai életben kiemelkedő szerepet játszó gróf Esterházy Móric kivételes életművét csupán badacsonyi értékként mutassam be! Sugárzó szellemisége, mélyen szociális gondolkodása azonban bizonyára itt is példaként hatott.

Majkpuszta, Esterházy-kastély (Pasztilla aka Attila Terbócs, CC BY-SA 4.0, Wikimedia Commons)

Az első birtokos volt Magyarországon, aki

megengedte, hogy a tulajdonában lévő erdőkben a turisták szabadon kiránduljanak.

 A Gesztesvári Menedékházban – még életében – ezért helyeztek el bronz domborművet a „legmegértőbb földbirtokos” felirattal, majd évtizedekkel később – 2022-ben – szülőhelyén, a felújított Majkpusztán avatták fel a Miniszterelnökség támogatásával készült életnagyságú szobrát, Varga Éva alkotását. Volt vadászterületén, a Vértesben a nevét viselő Ökoturisztikai Központ emlékeztet rá.

Felvilágosult szellemisége németellenes politikájában, a zsidók védelmében, az általános választó-
jogért való kiállásában, óvodák, iskolák létesítésében, kórház, árvaház alapításában is megnyilvánult.

Tájrendező mérnökként számomra a bazaltbányászat kapcsán született tárgyilagos és bölcs írása szakmailag kiemelten fontos. Az ebben a cikkben – Magyarság, 1929. december 11. – megfogalmazott javaslat: „az államépítészeti hivataloknál

állítsunk fel »tájmérnökségeket«, százados fák kiirtását ne bízzuk az útkaparók ítéletére”

csaknem száz évvel megelőzte korát.

Esterházy Móric 1925-ben (forrás : Ismeretlen szerző, Public domain, Wikimedia Commons)

Elkötelezett nemzeti politikusként támogatta a második világháborúból való kiugrási törekvéseket, ezért

a Gestapo 1944 októberében letartóztatta. A mauthauseni koncentrációs táborból 1945 szeptemberében tért haza.

A magyar állam iránta tanúsított magatartása mindannyiunk szégyene… A Magyar Királyság huszadik miniszterelnökét – gróf Esterházy Móric 1917-ben Magyarország miniszterelnöke volt – 1951-ben családjával és idős édesanyjával együtt a fővárosból a Heves megyei Hortra telepítették ki. A kommunista rendszer érdemei elismeréseként minden vagyonától megfosztotta, s hogy fenntartsa az immár unokákkal megnövekedett családját – túl a hetvenedik életévén – sírásóként dolgozhatott.

Szívszorító az emlékirataiba beleolvasni: „A hatalomtól megfosztva és tehetetlenül deportáltak, szennyben és porban űztek, hajtottak előre. Gyógynövényeket gyűjtöttem az útszéli árkokban, bogyókat szedtem az erdőben, hogy tovább húzzam én, aki egyébként díszlakomákon dőzsöltem.

A tömeget választójoghoz akartam segíteni, mit végül tőlem, mint osztályellenségtől megvontak…”

1956-ban elmenekült az országból, hamvai sem érkeztek haza.

A Badacsony (balra) és a Gulács észak felől, a Tóti-hegyre vezető útról (fotó: Krómer István)

Innen, Badacsonyból csak annyit tudunk üzenni nyughelyére, Mariazellbe, amit unokájának, Esterházy Péter barátomnak említettem 2015-ben, amikor halála előtt egy évvel testvéreivel együtt eljött a badacsonyi borozónkba: Itt,

Badacsonyban egy-két ember tudatában még él nagyapja, a borvidék egykori képviselője, Esterházy Móric emlékezete,

akinek gyámfiához, dr. herceg Esterházy Pálhoz hasonlóan a nemzet nagyjai között van a helye!

A Fabinyi-emlékkő eltűnt, gróf Esterházy Móric és herceg Esterházy Pál nevét, emlékét Badacsonytomajon, a borvidék központjában nem őrzi semmilyen közterület, intézmény, s egyetlen emléktábla sem…

Nyitókép fotó: Krómer István