A házak, paloták megnyílnak a kíváncsi szemek előtt, hogy megmutassák értékeiket, jelenükben a múltjukat. Nemcsak a műemlékeké ez a két nap, hanem mindazoké, akik érdeklődnek épített örökségünk iránt, akik históriai, építészeti, művészettörténeti tudásukat, ismeretüket szívesen, ellenszolgáltatás nélkül megosztják másokkal.

Ne beszéljünk rébuszokban, szeptember harmadik hétvégéje a Kulturális Örökség Napjai eseménysorozatának időpontja, szokás szerint ilyenkor kerülnek ki a programban önként részt vevő középületekre és magánházakra az épületrajzolattal és EU-csillagokkal díszített kék zászlók, hogy jelezzék, szívesen fogadják a vendégeket.

Történelmi Műemlékek Nyílt Napja – mely Historic Monuments Open Day címen vált ismertté – volt a neve annak az 1984-ben egyedülálló francia kezdeményezésnek, amelyből kinőtt az utóbb egész Európában közkedveltté lett program. A francia példa gyorsan követőkre talált szerte a kontinensen és a Brit-szigeteken. A szép elgondolást felkarolta az Európa Tanács, majd befogadta az Európai Unió is. Az Európai Örökség Napok célja immár egyértelmű volt, fölkelteni az érdeklődést épített környezetünk iránt, felhívni a figyelmet a műemlékek, a történeti épületek értékeire, megismerésük, megóvásuk, megőrzésük fontosságára.

Az eredeti kezdeményezés civilekhez kötődött, s azóta is önkéntesek, szakemberek és helyi polgárok, intézmények esetén munkatársak – akik ismerik, szeretik épületüket, a házak históriáját – szabadon döntve vállalják, hogy fogadják, kalauzolják a vendégeket, bemutatják a látnivalókat, amelyek ingyenesen tekinthetők meg.

Magyarországon a kilencvenes évek elejétől rendezik meg a Kulturális Örökség Napjait, 1999-től az Országos Műemlékvédelmi Hivatalt (utóbb jogutódját, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt, majd a Forster Központot) bízta meg a Kulturális Minisztérium az országos koordinációval. Az intézmény megszüntetése után a Miniszterelnökség, illetve megbízásából a Lechner Tudásközpont lett a szervező.

S az idei nehéz gazdasági évben nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a Kulturális Örökség Napjai, épp az önkéntesség okán, még a legfényesebb esztendőkben sem volt költséges rendezvény, ám annál komolyabb szellemi erővel bírt.

Ahogy egyre ismertebbé lett az esemény, országszerte, de a határokon túl, sok környező településen is nőttön-nőtt a résztvevők száma, terebélyesedett a program. Ha kezdetben valóban szempont volt, hogy olyan középületek, magánházak nyíljanak meg, amelyek egyébként nem vagy csak korlátozottan látogathatók, az évtizedek alatt változott a gondolkodás, gyarapodott azoknak az épületeknek, épületegyütteseknek a száma, amelyek bár máskor megtekinthetők, ilyenkor is szívesen megmutatták magukat.

Kőrössy Albert a XX. század elején gimnáziumnak tervezte a Tündérpalotát, amely ma a Pedagógiai Könyvtár és Múzeum otthona is (Fotó: Bélavári Krisztina/Lechner Tudásközpont)
 
És immár nemcsak épületbejárásokra invitáltak, de vezetett séták tömegére városnegyedekbe, utcasorokra, sírkertekbe, egy stílus nyomába eredve. S látszott az is, a társadalom legkülönbözőbb érdeklődésű, iskolázottságú polgárai valóban kíváncsiak az épületekre, nézelődnek, tudásszomjjal hallgatják kísérőiket.

Sikerült felkelteni a figyelmet, s talán megértetni, a műemlékvédelem nemcsak egy szűk szakma igénye és feladata, egyesek szerint hobbija, mindannyiunk közös örökségéről szól, s nem csak egyetlen hétvégén, a hétköznapokon is.

Az Árpád-kori templomoktól az ipari emlékekig, a váraktól, erődöktől, kastélyoktól az oktatási épületekig, a reneszánsztól a reformkor és a klasszicizmus építészetén át a „fél(t) múltnak” nevezett szocreálig a legkülönbözőbb hívógondolatok köré szerveződtek a programok. Volt esztendő, amelyet a szakrális tereknek szenteltek, máskor múzeumok titkaiba, restaurátorműhelyekbe, raktárakba pillanthattak be az érdeklődők.

Zsámbék kétszáz éves parasztháza is várja az érdeklődőket (Fotó: Bélavári Krisztina/Lechner Tudásközpont)

Egyetlen év, 2020 maradt ki, amikor a pandémia nem eresztette fel a sorompót, hogy azután 2021-ben természetes óvatossággal a Kulturális örökségünk kívül-belül címet kapja a programsorozat, mondván, maradjunk inkább a szabad levegőn, nézzünk föl, lássuk meg, mennyi érdekesség van a homlokzatokon, miről mesélnek a történeti parkok, a kastélykertek, a sétautak.

És idén, amikor az intézményes magyar műemlékvédelem létrejöttének másfél százados évfordulóját ünnepeljük a szétvert műemlékvédelem még megmaradt romjain, sok bizonytalanság, tétlenkedés, döntésképtelenség után szeptember harmadik hétvégéjén a jubileumot is köszöntve lobognak majd a Kulturális Örökség Napjainak zászlói az épületeken.

Nyitókép: A felülvilágító üvegablak a Belügyminisztérium épületének egyik ékessége, amely a Kulturális Örökség Napjain megcsodálható (Fotó: Bélavári Krisztina/Lechner Tudásközpont)