Többek között nekik köszönhetően derült ki, hogy az ipari pamut – bár természetes anyagból készül – súlyos ökológiai terhelést jelent. Fél évszázaddal a szabadidős ruházatot gyártó Patagonia megalapítása után Yvon Chouinard, az excentrikus sziklamászó nyugdíjba vonul. Bejelentette, hogy lemond a profitjáról, valamint cégéről a klímaváltozás megállításának érdekében.
Azonban Chouinard, a felesége és két felnőtt gyermeke ahelyett, hogy eladná a Patagoniát, átruházta a tulajdonjogát (amelynek értéke körülbelül hárommilliárd dollár) egy célirányosan kialakított trösztre és egy nonprofit szervezetre. Ezeket azért hozták létre, hogy megőrizzék a vállalat függetlenségét, és biztosítsák, hogy a teljes nyereséget az éghajlatváltozás elleni küzdelemre és a beépítetlen területek védelmére fordítsák.
A család idén augusztusban átadta részvényei két százalékát az általuk létrehozott Patagonia Purpose Trustnak, amely a nyereségét innentől társadalmi és természetvédelmi projektekre fordítja. A maradék egy frissen alapított nonprofit szervezethez, a Holdfast Collective-hez kerül, amely a teljes nyereséggével a klímaváltozás elleni küzdelmet támogatja. A család az adományozás utáni 17,5 millió dollárnyi adó befizetését is magára vállalta.
Azáltal, hogy elajándékozták vagyonuk nagy részét, a Chouinard család – Yvon, a felesége, Malinda és két gyermekük, Fletcher és Claire, utóbbiak 40 év körüliek – a világ legjótékonyabb családjai közé került.
„Nem tudtam, mit kezdjek a céggel” – nyilatkozta Yvon Chouinard. – „Holnap meghalhatok. Az volt a célom, hogy a vállalat a következő ötven évben is a helyes dolgokat tegye.”
Bizonyos tekintetben a Patagonia „elherdálása” nem túl meglepő a család részéről. Yvon Chouinard úttörő sziklamászóként az 1960-as években a kaliforniai Yosemite-völgyben az autójában élt, és olykor ötcentes, leárazott macskaeledel-konzervet evett. Napjainkban is régi ruhákat hord, egy ütött-kopott Subarut vezet, egyszerű házban él, és nincs számítógépe, sem mobiltelefonja.
A Patagonia, amelyet Chouinard 1973-ban alapított, olyan vállalat, amely erőteljesen kommunikálja saját idealista prioritásait. Például megjelentetett a The New York Times egyik fekete pénteki kiadásában egy hirdetést, amely így szólt: „Ne vedd meg ezt a kabátot”.
Az, hogy a Patagonia bevétele az évek során így megugrott, Chouinard elmondása szerint számára is fejtörést okozott. 2020 közepén kezdte emlegetni legközelebbi tanácsadóinak, köztük Ryan Gellertnek, a cég vezérigazgatójának, hogy ha nem találnak jó alternatívát, kész eladni a céget. Ugyanakkor nem hitt abban, hogy egy új tulajdonos később ne törekedne a profit maximalizálására, és a gyerekei sem akarták megörökölni a társaságot. Végül a jogászok és az igazgatóság tagjai találták ki az említett megoldást.
Most, hogy a Patagonia jövője eldőlt, a vállalatnak meg kell valósítania magasztos ambícióit: úgy legyen nyereséges, hogy közben küzd az éghajlatváltozással. Az alapító gyerekei továbbra is a Patagonia alkalmazottai maradnak.
„Nagy megkönnyebbülést érzek, hogy rendet tettem az életemben” – mondja a volt tulajdonos. – „Számunkra ez volt az ideális megoldás.”
Ugyanakkor az, hogy az alapító és a család kivételes idealizmusát meg tudja-e őrizni egy hárommilliárd dollárra értékelt világcég, nemcsak a Patagonia tekintetében izgalmas kérdés, hanem az emberiség és a vállalati haszon viszonyáról is tanmeséül szolgálhat a jövőben.
