2014 őszén indult útjára a városépítészeti konferenciák sorozata. A Maros Megyei Múzeum és a Marosvásárhely Műemléki Topográfiája program szervezésében 2022-ben immár ötödik alkalommal rendezték meg A város színeváltozása – Mintaadó épületek, kimagasló alkotások című tanácskozást, melynek célkitűzése változatlan: a helyi városépítészeti kutatások láttatása tágabb földrajzi keretben. A Teleki László Alapítvány és a Rómer Flóris Terv által támogatott építészettörténeti feltáró munka Marosvásárhelyen az utóbbi években a dualizmus kori emlékek monografikus kutatása felé tolódott el, így válhattak az idei tanácskozás tárgyává a Monarchia időszakának vidéki magyar nagyvárosaiba tervezett kimagasló építészeti munkák. A rendezvény helyszíne a marosvásárhelyi Kultúrpalota kisterme volt. Ötvös Koppány Bulcsú múzeumigazgató nyitóbeszédében a műemlékkutatások fontosságát hangsúlyozta, a szervező Orbán János a hasonló jellegű konferenciák és kutatások bő tíz évére tekintett vissza, kiemelve, hogy ezek biztosítják a város előkelő helyét a magyar művészettörténeti tudományosság térképén.

 
A konferencia plakátja.
Plakátterv: Barazsuly Viktória Adrienn
 
 
Oniga Erika, a Maros Megyei Múzeum művészettörténésze a nyugdíjpalota több mint négy évet felölelő építéstörténetéről (1907–1910) szólva elmondta, Komor Marcell és Jakab Dezső ikonikus Városházája mellett épült a nyugdíjintézeti bérház, ám kivitelezése az épp tervben lévő Kultúrpalota és a minisztériumi elutasítások miatt húzódott, időközben a kisebbre tervezett, egyemeletes épület kétemeletessé nőtt a mindig nagyot akaró polgármesternek, Bernády Györgynek köszönhetően; végül 1910. június 5-én adták át. Radó Sándornak, Marosvásárhely főmérnökének rajzai a tervezés, a részletfotókon bemutatott, szabad szemmel alig látható épületdíszítő-elemek pedig a kivitelezés kimagasló színvonalát szemléltették.
 
Gál Zsófia a mostanában sokat vitatott marosvásárhelyi Római Katolikus Főgimnázium impozáns századfordulós épületeiről szólt. Annak idején a város fontos oktatási központ lévén tanintézményei új épületeket is igényeltek, s ez igaz volt a katolikus iskolákra, hiszen mint az előadás címe is mutatta: „a rozoga épületben tovább maradni életveszélyes” volt. A főgimnázium épületére az Erdélyi Római Katolikus Státus nyílt tervpályázatot írt ki. A tervezés folyamatában még közreműködött Alpár Ignác és Kőrössy Albert Kálmán, végül azonban 1904-ben Pápai Sándor mérnök kapta meg a munkát. Az előadó más városok oktatási intézményeivel, így a kolozsvári Marianum és Augusteum épületével is párhuzamot vont.
 

A zsinagóga Jakob Gartner építészetére emlékezik
Fotó: Ladó Ágota

 
Földi Imelga, az aradi múzeum művészettörténésze a marosvásárhelyi Status Quo Ante Zsinagóga, a Dávid házának címzett nagy zsinagóga (1899–1901) építéstörténetét mutatta be, építésze, a bécsi Jakob Gartner életművébe ágyazva. Gartner zsinagógáinak – Opava, Debrecen, Nagyszombat, Bécs, Galgóc – bemutatása kapcsán szólt az építész formaképzésének alapvető elemeiről, a kupolás megoldásról, a tornyok alkalmazásáról, a főhomlokzat hármas tagolásáról, a központi tengely órás/rozettás kiemeléséről. A századfordulóra Gartner az egyik legkeresettebb bécsi „zsinagógaépítésszé” vált, bár alkotásainak többsége a náci pusztítás következtében nem maradt fenn – a marosvásárhelyi az egyetlen olyan zsinagógája, amely mind a mai napig őrzi eredeti funkcióját.

Erdélytől távolabbi tájakra vezette a hallgatóságot Pilkhoffer Mónika, a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának docense, aki a Pécsi Nemzeti Színházat és mesterét, a színházépítészként is igen jelentős Lang Adolfot mutatta be. Pécsett a XIX. század második felére megnőtt az igény egy új színház építésére, mivel a meglévő játékszín alkalmatlanná vált. A tervpályázaton Lang Adolf és Steinhardt Antal tervei nyertek, a város pótadó kivetésével és hitelből próbálta fedezni a költségeket, ám így is egy évet csúsztak az átadással; az új színház végül 1895 októberében nyílt meg. Az előadás kiváló felvezetése lett a később ismertetett, megvalósulatlan marosvásárhelyi színház ügyének.

A Pécsi Nemzeti Színház nézőtere.
Fotó: Kálmándy Ferenc

 
Partiumi vizekre evezve Enyedi Anna Regina a nagykárolyi Kereskedelmi és Iparbank neobarokk épületéről tartott ismertetést. A bevezető banktörténeti áttekintés felvillantotta a helyi pezsgő pénzügyi életet, mely részben magyarázza azt is, hogy a bankpalota tervezésére kiírt országos tervpályázatot (1908) követően a nyertes Ungár (Magyar) Vilmos tervét 1911-re egy esztendő alatt kivitelezték. A sajtó szerint az új palota kimagasló építészeti színvonala „az egész város díszéül szolgált”, nem véletlen tehát, hogy a patinás épület 2018-ban a Netflix Nagykárolyban forgatott karácsonyi filmjének, a The Princess Switchnek egyik helyszíne volt.

Veress Dániel, az ELTE Atelier Interdiszciplináris Történeti Tanszékének munkatársa a bécsies szecesszió fogalmát és geometrizáló motívumkincsét elemezte debreceni példákon keresztül. Majd a Vágó fivérek debreceni Alföldi Takarékpénztár palotája (1909–1911) és szegecses homlokzata kapcsán az Otto Wagner bécsi Postsparkasséját (1904–1906) követő épületek körét vizsgálta a Lajtán innen (Moravánszky Ákos nyomán ismét felvetve, miszerint Wagner hatása nálunk számottevőbb, mint Ausztriában), a funkciójában szintén pénzintézet debreceni épület mellett a budapesti Árkád Bazárt, a Scherhoffer-üzletházat, a nyíregyházi Otthon Szállodát és a nagyváradi Darvas-házat hozva fel példaként.

Hausmann Cecília, a kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezési Egyetem tanára Josef Hoffmann Vágó fivérekre gyakorolt hatását mutatta be a Hoffmann által tervezett brüsszeli Palais Stoclet, valamint Vágó József nagyváradi Darvas-házának összehasonlító elemzése révén. A két épület megoldásait módszeresen összevetve feltűnő párhuzamok mutathatók ki: mindkettő geometrikus, aszimmetrikus tömbökből áll, háromtraktusos és háromszintes, de a félköríves zárt erkély, a homlokzati megoldások, az elegáns burkolóanyagok, az antikizáló motívumkincs tovább gyarapítják a hasonlóságok sorát. Mindez felveti az eredetiség kérdését is, nyilvánvaló, hogy Vágó József átvett elemeket kortársaitól, de ezeket a lehető legsajátosabb módon használta fel – Hausmann Cecília találó megfogalmazásával élve „szókincse kölcsönzött, ám nyelvezete egyéni”.

Zuh Deodáth, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Képzőművészeti és Művészetelméleti Intézetének docense a nagyváradi Országos Csendőriskola példáján Vágó József urbanisztikai elveit és a modern, nyílt városközpontra vonatkozó elképzeléseit mutatta be. Építészet és urbanisztikai koncepció szorosan összefonódott életművében, és bár a legtöbb urbanisztikai terve nem közismert, Vágó törekedett a gyakorlatba ültetésükre. Emellett aktívan részt vett a nyugat-európai építészet- és formatervezés-elméleti vitákban is. A Csendőrségi Iskola együttese (1911–1914) centrális terek köré szervezett urbanisztikai elképzelést valósít meg, melyek egy-egy alternatív városközpontot szimbolizálnak, nem függetlenül Otto Wagner elképzeléseitől.

A Maros Megyei Múzeum tervei között szerepel az a Bernády György (1864–1938) várospolitikus munkásságáról szóló kiállítás, melyet a Magyar Géniusz program keretében szeretnének létrehozni. Orbán János művészettörténész elmondta, hogy a XXI. század igényeinek megfelelő kiállítást álmodtak meg, mely Bernády személyiségére, kapcsolati hálóira összpontosít, kiemelt helyet adva benne a városépítő polgármester építészekhez, építőmesterekhez fűződő viszonyának is. A Bernády-éra számos elképzelése a tervasztalon maradt, a kiállításnak azonban fontos célkitűzése ezeknek bemutatása is.  

Ehhez kapcsolódott Várallyay Réka, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának sepsiszentgyörgyi tanársegédje, aki Komor Marcell és Jakab Dezső marosvásárhelyi színháztervét ismertette. A részletes kiviteli tervek 1913-ra készültek el, így rekonstruálható az a soha meg nem épült klasszicizáló teátrum, melyet a főtéri egykori Kossuth-szobor helyére, a római katolikus templom közelébe szántak.

Anthony Gallnak, az Óbudai Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kara dékánjának előadása három kivitelezetlen épület – az imént említett színház, a szintén Komor és Jakab által felvázolt Bethlen Gábor Múzeum, valamint Kós Károly és Toroczkai Wigand Ede második díjas terve Maros–Torda vármegye székházához – térbeli digitális rekonstrukciójának munkafolyamatába engedett betekintést. „A digitális térbeli modell megépítésével lehetőség nyílik a soha meg nem valósult alkotások láthatóvá tételére a laikusok és a szakmabéliek számára” – összegzett az előadó, a munka eredménye pedig jó eséllyel a készülő kiállítás legvonzóbb eleme lesz majd.

Nyitókép: A marosvásárhelyi nyugdíjpalota homlokzata. Fotó: Oniga Erika