Az állampolgárság kérdése az államok belső jogába tartozik. A világban alapvetően három modellt alkalmaznak a kérdésben: 1) korlátozás nélkül elismerik a kettős vagy többes állampolgárságot, Európában ezt a gyakorlatot követi többek között Magyarország, Lengyelország vagy Franciaország; 2) vannak államok, amelyek elismerik a kettős vagy többes állampolgárságot, de korlátozásokkal, ilyen például Spanyolország, Németország vagy Oroszország; 3) és a harmadik csoportba tartoznak azok az államok, amelyek tiltják, mint például Észtország, Belarusz vagy Ukrajna.
Ukrajna Alkotmánya (1996) egy állampolgárságot ismer el (4. cikk), ugyanakkor kimondja: „Az ukrán állampolgárt nem lehet megfosztani állampolgárságától és attól a jogától, hogy megváltoztassa állampolgárságát. Ukrán állampolgárt nem lehet kiutasítani az ország határain kívülre vagy kiadni más országnak. Ukrajna szavatolja, hogy a határain kívül tartózkodó állampolgárairól gondoskodik, és megvédi őket” (25. cikk). Ennek megfelelően a hatályos, 2001-es állampolgársági törvény szerint egyetlen (ukrán) állampolgárság létezik. Ugyanakkor az ukrajnai helyzet sajátossága, hogy nincs jogi mechanizmus arra az esetre, ha valaki megsérti ezt a rezsimet, azaz adott esetben több útlevele is van.
Az 1991 óta független Ukrajnában soha nem merült fel komolyan a kettős vagy többes állampolgárság legalizálásának kérdése, ám többször is nekifutottak a parlamentben annak a kérdésnek, hogy megteremtik a szankcionálás jogi kereteit, de sikertelenül. A parlament a legtovább 2012-ben jutott, amikor meg is szavazta azt a törvényt, amely súlyos pénzbírsággal sújtotta volna a kettős állampolgárokat, azonban az elnök visszaküldte a törvényt megfontolásra, ami azóta sem történt meg, így a jogszabály nem lépett hatályba.
A 2019-ben megválasztott Volodimir Zelenszkij első elnöki beszédében külön megszólította a világban élő ukránokat, mondván, kész megadni az állampolgárságot mindenkinek, aki haza akar térni. 2020 elején Zelenszkij személyesen jegyezte azt a törvénytervezetet, amely a kettős állampolgárságot legalizálná: e szerint azok az ukrán származásúak, akik visszatelepednének az anyaországba, megtarthatnák eredeti állampolgárságukat is, illetve azok a külföldön munkát vállaló ukrán állampolgárok, akik felvették az adott ország állampolgárságát, bátran hazatérhetnének, nem kellene semmilyen szankciótól tartaniuk. A parlamenti ellenzék azzal vágott vissza, hogy törvény legalizálná például a megszállt Donbász lakosságának orosz állampolgárságát is. A támogatók érve viszont az volt többek között, hogy ha Ukrajna továbbra is kategorikusan elzárkózik a kettős állampolgárság intézményétől, azt kockáztatja, hogy egyre kiterjedtebbek lesznek azok a régiók, ahol a lakosság egyre nagyobb számban egy másik ország állampolgára is (elsősorban orosz, lengyel, román, magyar, bolgár).
Az elnöki tervezet elvetették, de ezt követően az elnök pártjának, a Nép Szolgája Pártnak három képviselője nyújtott be új jogszabálytervezetet. Ennek két fő tétele van. Az egyik az, hogy lehetővé tenné a kettős állampolgárság legalizálását. A másik pedig az, hogy bizonyos tisztségeket elzárnának a kettős állampolgároktól. Azaz a tervezet hibrid állampolgárságot vezetne be – kettős állampolgárság, feltételekhez kötve.
A törvényi munka alátámasztására Ukrajna elnöke a 85/2021. sz. rendeletével 2021. március 4-ével hatályba helyezte az ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács (RNBO) 2021. február 26-án kelt „Halaszhatatlan feladatok az állampolgárság kérdésében fenyegető nemzetbiztonsági kockázatok felszámolásáról” szóló határozatát, amely megbízza a Központi Választási Bizottságot és Ukrajna Védelmi Szolgálatát (SZBU) többek között azzal, teremtse meg annak feltételeit, hogy a kettős állampolgárok kizárhatók legyenek bizonyos tisztségek betöltéséből: nem tölthetnek be állami, önkormányzati hivatalt, stratégiai vállalatnál vezető tisztséget, nem lehetnek párttagok stb. Mindezt annak megakadályozása érdekében, hogy a kettős (többes) állampolgárság felhasználható legyen Ukrajna belügyeibe való beavatkozásra, függetlensége, szuverenitása és területi egysége elleni cselekedetekre. A kettős vagy többes állampolgársággal kapcsolatos adatokat tervezik bevezetni az Egységes Állami Demográfiai Kataszterbe és a Választói Névjegyzékbe is. Ukrajna ígéri, hogy Oroszországgal nincs alku, de más államokkal vagy az EU-val kész tárgyalni a kérdésben. Kétséges, hogy ez befolyásolná a kettős állampolgárok kizárását bizonyos tisztségek betöltése alól, ha a parlamenten valóban keresztülmegy az új állampolgársági törvény.
Önmagában a külföldi állampolgárságú szakértők és vezetők bevonása még konfliktusos térség igazgatásába sem szokatlan. A délszláv térségben például a külföldi tisztviselők alapvetően a konfliktus lezárása utáni szakaszban kapcsolódtak be az egyes területek és szférák igazgatásába. Ukrajnában is a 2014-es válság kirobbanása – a Krím elcsatolása, a keleti megyékben a hibridháború kitörése – után külföldi tisztviselők és szakértők jelentek meg az ukrán közigazgatásban, és nemcsak tanácsadói, hanem sok esetben komoly végrehajtói szinten. A délszláv válság utáni időszakban azonban a külföldi szakértők nem vették fel a helyi állampolgárságot, hanem a nemzetközi szervezetek megbízásából, azok támogatását nyíltan élvezve töltöttek be különböző magas szintű pozíciókat. Ezen posztok többségét egyébként a daytoni rendezés során alapvetően az igazságszolgáltatási és jogvédő szerveknél hozták létre és csak nagyon ritkán a végrehajtó szférában. Ellenben Ukrajnában merőben más volt a helyzet az előző elnöki ciklusban, Petro Porosenko idején. Itt alapvetően nem a különböző nemzetközi szervezetek megbízásából történt a magas igazgatási pozíciókba való delegálás, hanem az ukrán közjogi szervek felkérésére. A külföldi szakértők többsége pedig nem a nemzetközi szervezetek környékéről érkezett az ukrajnai pozíciókba, hanem a posztszovjet térség más, úgymond „már megreformált” országaiból (mint például Grúzia/Georgia), az üzleti szférából, netán a külföldi ukrán diaszpóra vagy a multinacionális cégek és a szomszédos államok világából.
Ehhez képest a mostani fordulat a hozzáállásban nyilvánvaló. Hogy ennek mennyire sikerül érvényt szerezni – megjósolhatatlan, de tény, hogy ukrán államfő mögött még sosem állt akkora parlamenti többség, mint jelenleg. A fenti rendezés a kárpátaljai magyarok szempontjából azt jelentené, hogy az oktatásban való pozícióvesztés után – megszűnnek a tisztán nemzetiségi iskolák és helyette bevezetik a kétnyelvű oktatást – az önkormányzatokból is kiszorulnak. Nem tudjuk, kik a kettős állampolgárok, de bizonyára nem kevesen vannak az önkormányzati testületekben. Terheli a helyzetet a magyar–ukrán diplomáciai viszony jelenlegi bizonytalan, inkább barátságtalan állása. Újabb feszültséggel teli időszak következik.
A szerző az ELKH Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa
Lásd ehhez a Kárpátalja című lap írását itt.
