Hozzáértők szerint nem a felvidéki magyarság állt a szlovák kormánykoalíció célkeresztjében, amikor büntetőeljárással fenyegette mindazokat, akik bírálattal merészelik illetni a szlovák (és cseh) állampolitika szent tehenét, a világháború után
németek millióit, magyarok százezreit alapvető jogaiktól és vagyonuktól megfosztó, szülőföldjükről elüldöző Beneš-dekrétumokat.
Inkább a témát (vélhetőleg nem hátsó szándék nélkül) napirendre tűző legerősebb ellenzéki riválisaiknak akartak kellemetlenkedni, de azért azt sem bánták volna, ha a magyarok torkára forrasztják a bíráló szót.
Akadt azonban három bátor ember, Fiala-Butora János emberjogi szakértő, valamint Orosz Örs és Stubendek Attila politikusok, akik demonstratívan megszegték a jogtipró jogszabályt, majd feljelentést tettek önmaguk ellen. Példájukkal bátorítva nemzettársaikat: ne féljetek! S bízván abban, hogy az alkalmazás kényszere alatt majd bebizonyosodik a rendelkezés abszurditása.
Sokat vakargathatták a kobakjukat a bűn üldözői, végül a szakmai becsület győzött: feljelentés helyett a rendőrség megszüntette az eljárást, arra hivatkozva, hogy a törvényből nem állapítható meg, voltaképpen mit is kíván szankcionálni; különben is
a szólásszabadság alkotmányos védelme a büntető törvénykönyv fölött áll.
Talán erőt merít a bátor magyar férfiak s bátor szlovák rendőrök karakánságából a nemcsak most – mondjuk így – óvatos szlovák alkotmánybíróság is, amely az alkotmány áperte rendelkezése ellenére sem merte mindmáig megsemmisíteni a kettős állampolgárságú magyarokat szlovák állampolgárságuktól megfosztó törvényt, s eltakarítja a jogrendből ezt az Európa szégyene paragrafust. Kérdés, mikor mer szembenézni a szlovák politika a még szégyenletesebb Beneš-dekrétumok jogtipró jellegével.
Nyitókép: Orosz Örs, Fiala-Butora János és Stubendek Attila (forrás: Orosz Örs politikusi Facebook-oldala)
