Sok hongkongi abban reménykedik, talán reménykedett, hogy ha távol tartja magát a politikától, nem esik bántódása. Gondolhatta ezt így a tavaly életbe léptetett nemzetbiztonsági – a másként gondolkodást büntető – törvény kapcsán is. De most e hírhedett jogszabály éppen elfogadott, azonnal hatályos végrehajtási rendelete arra kötelezi, hogy ha ennek alapján felforgató tevékenységgel meggyanúsítják családtagját vagy beosztottját, külön bírói végzés vagy ügyészi engedély nélkül is át kell adnia az illető számítógépes, okostelefonos jelszavait, helyreállító kódjait a rendőrségnek egyéves börtönbüntetés vagy százezer hongkongi dollár bírság terhe alatt. Választhat: vagy rokonát, munkatársát adja fel, vagy vállalja a büntetést. Nincs tehát menekvés, magánszférába burkolódzás. Ha pedig valaki másként mer gondolkodni – mondjuk, a felforgató tevékenységért az idén húsz évre elítélt, hetvennyolc éves laptulajdonos Jimmy Lai életrajzát a könyvesboltjában árusítani –, és meggyanúsítják, letartóztatják (miként a könyvesboltost a három beosztottjával együtt), ő maga is köteles átadnia jelszavait. Ez persze lábbal tiporja a tisztességes eljáráshoz való elemi jogot, azt, hogy a vádlott nem kötelezhető önmagára, illetve hozzátartozója rá nézve terhelő vallomást tenni – ezért jogállamban csak külön bírói vagy ügyészi döntés alapján adjuk át a nyomozóknak a jelszavainkat. Ez lett az „egy ország két rendszer” Teng Hsziao-ping-i elvéből. Oda a polgári élet, a békés kereskedés a Kelet Gyöngyében. Jaj neked, Tajvan.
Nyitókép: Rendőrök a hongkongi bíróság előtt Jimmy Lai pere alatt (fotó: Pakkin Leung, CC BY 4.0 / Wikimédia)
