Utoljára 2011-ben csaknem hárommillió – többnyire pedagógus – kérdezőbiztos járta be házról házra a hatszázezer falut és nyolcezer várost, küzdve az elemekkel, vadakkal, válaszolókkal. Tudatlanságuk miatt az utóbbiak születési évére gyakran úgy kérdeztek rá, ki volt gyerekkorukban a miniszterelnök. A hiányos nyilvántartás folytán előfordult, hogy a biztosok bordélyházakban kötöttek ki, ahol kuncsaftnak vették őket. Az első népszámlálást britek hajtották végre 1872-ben. Akkor százkilencven millió embert olvastak meg a mai Pakisztánnal és Burmával együttes területen. Ők jóval kevésbé tudták az életkort és a lakóhelyet rögzíteni, az indiaiak pedig azt hitték, így akarják őket megsarcolni, vagy csalárdul kereszténységre téríteni. A brit birodalmi kérdezők utoljára 1931-ben mérték fel a lakosságot, és döbbentek meg azon, hogy az több mint négyezer kasztba vagy alkasztba oszlik. A független India többször tartott népszámlálást, de kaszthovatartozásra (különösen hinduk esetében) nem kérdezett rá, mert azt eltörlendőnek tartotta. Az alacsonyabb kasztba született Naréndra Módi kormányfő, akit a tavalyi választásokon az ellenzéki összefogás erősen megszorongatott, most úgy döntött, számba veszi a kasztokat, mondván, azok tagadhatatlan valóságát tekintetbe kell venni a jóléti ellátások igazságos elosztása érdekében. Az ellenzéki Kongresszus Párt szerint ezzel csak feladja a küzdelmet a kasztrendszer ellen, s inkább bebetonozza azt. Komolyabb kifogások a kaszthatárok megállapításának módszereivel kapcsolatban merültek fel, illetve azt tartják sokan aggályosnak, hogy az eredmények alapján átrajzolják majd a választási körzeteket, amelyek jelenleg az 1971-es népszámláson alapulnak.
Nyitókép: Népszámlálás Indiában 2011-ben (forrás: Ministry of Statistics & Programme Implementation (GODL-India) / Wikimedia)
