A gyulafehérvári Batthyáneumtól a kolozsvári Marianumon át a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumig hosszan sorolhatók a kommunista államosítás előtt egyházi tulajdonban volt, nemzeti kultúránk szempontjából (is) felbecsülhetetlen értékű ingatlanok, amelyeket a nacionalista román állampolitika a vele összefonódott „igazságszolgáltatással” testvéri egyetértésben,
minden jogelvet sutba dobva vagy kifacsarva, nem hajlandó visszaszolgáltatni a román restitúciós törvény szerint is jogos magyar tulajdonosának.
A román legfelsőbb bíróság megkérdőjelezi a tulajdonjogot, és törvényesíti a kommunisták lopását – kommentálta Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke azt a kötelező
jogegységi határozatot, amely szerint a visszaszolgáltatáshoz nem elegendő az egykori telekkönyvi bejegyzés,
az egyházaknak XIX. századi dokumentumokkal kell alátámasztaniuk jogigényüket.
Nagyvárad, Premontrei templom (forrás: Szilas, CC BY 4.0, Wikimedia Commons)
Varga Andrea, a premontrei rend jogi képviselője szerint a váradhegyfoki premontrei
prépostság ingatlanainak jogellenes elbirtoklása kisebbségpolitikai és vallásszabadsági kérdés, közjogi botrány, ráadásul diplomáciai nonszensz.
A Vatikán és Románia közötti 1927. évi konkordátum is kimondta: a szerzetesrendek vagyona nem kobozható el.
Az apát jogtalannak tartja, hogy egyházi székhelyéről, megszentelt és elismert egyházi státuszú intézményi térből akarják kilakoltatni, ráadásul fellebbezésének elbírálását meg sem várva. Kétszáz híve zuhogó esőben védelmezte a végrehajtástól, az önkormányzat pedig egyelőre meghátrált.
Nyitókép: Fejes Rudolf Anzelm apát hívei gyűrűjében a kilakoltatására kitűzött napon (fotó: Ozsváth Judit)
