A MÚOSZ és a Magyar Filmművészek Szövetsége által díjazott alakítása mellett kivette részét a háttérmunkából is, amely szerinte sokkal kevesebb figyelmet kap a nyilvánosságban. A legjobb női epizódszereplőnek járó elismerés mellett a forgatáskor szerzett tapasztalatairól is beszélgettünk.
Milyen út vezetett a Reisz Gáborral való közös munkádig?
Amikor nem jutottam be a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre, nem tudtam, mihez kezdjek. Abban viszont biztos voltam, hogy valahová szeretnék mesterszakra járni. A Covid idején nem igazán lehetett utazni, ezért Kolozsváron kezdtem el keresgélni. A grafika után valami újat akartam. Amikor megtudtam, hogy Reisz Gábor a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Színház és Film Karán tanít, biztos lettem benne, hogy tőle akarok tanulni.
Nagy örömömre pont abban az időszakban forgatott filmet, amikor tanított az egyetemen, és megkért, hogy vegyek részt benne.
Valami újat akartam (fotó: Hatházi Tamás)
A Magyarázat mindenre című filmben te az erdélyi újságíró, Erika karakterét játszod. Decemberben, a kolozsvári Kommunikációs Napokon tartott előadásodon kaptál egy olyan észrevételt a közönségtől, amely szerint sztereotipikusnak tűnik ez a szerep. Ezzel te akkor nem értettél egyet, kifejtenéd, hogy látod a szereplő helyzetét?
Ez a film elsősorban nem arról szól, hogy erdélyi szemszögből alaposan és kidolgozottan megmutassuk az Erikához hasonló helyzeteket, életutakat. Erika kiragadott szereplő, valóban sztereotípiákból építkezik, de a sztereotípiák a valóságban amúgy létező tényezőkből alakulnak ki, amelyekkel szerintem nincs gond, csak nem szabad általánosítani. Úgy vélem, a film nem általánosít, nem azt mondja, hogy minden erdélyi olyan, mint Erika, de vannak olyan erdélyiek, mint ő.
A Kommnapokon néhányan azt rótták fel, hiányolják azokat a jeleneteket, amelyekben Erika egyedül ülne a szobában és a tükör előtt átgondolná tetteit.
Erika majdnem végig egyedül van a filmben és telefonál. S bár valóban nincs olyan pillanat, ahogy nézi magát a tükörben, de a minisztériumos jelenetben szerintem megfordul ez a fejében, hogy hova került be, mit akar ő tulajdonképpen. Ott
bejönnek a sztereotip erdélyi elemek, pálinka, húsos szalonna,
ha valaki jóban van vele, hozzáférhet majd ezekhez. Ezen a ponton igenis elgondolkodik, hogy mégis mi történik körülötte.
Mennyire jelentett új kihívást, hogy egyszerre színészként és látványtervezőként vettél részt a filmben?
Mindenképp az volt, mert életemben először csináltam ilyet. Ez igaz lett volna akármilyen munkakörre abban a filmezésben. Intenzív forgatás volt, húsz nap alatt raktuk össze a két és fél órás filmet tizenhét emberrel. Eleinte féltem a jelmeztervezésnél attól, hogy nem fogok tudni előre készülni, mert néha óráról órára éltünk.
Hatházi Rebeka mint jelmeztervező – vázlatok az Édes Anna előadásához
A legtöbb jelmeznek nálam kellett lennie arra az esetre, ha egy adott nap eljutunk egy máskorra tervezett jelenethez. Színészileg is kihívásként éltem meg, izgultam is, de az első jelenet lefogatása után ez alábbhagyott, és elkezdtem iszonyatosan élvezni, áthidaltam minden kétséget és akadályt, amit magammal kapcsolatban éreztem a forgatás előtt.
Említetted az intenzív munkatempót; az utolsó napokban befolyásolta-e a színészek és a stáb teljesítményét a fáradtság?
Nem éreztem ezt a hangulaton, ha visszagondolok, a saját utolsó jelenetem felvétele inkább nosztalgikus érzés volt számomra. Ennek ellenére élveztük a közös munkát. Persze, érződött a kifulladás a végén, de egy jóleső fáradtság volt ez.
A látványtervezői munkát mennyire nehezítette meg az alacsony költségvetés, volt olyan előzetes ötleted, amelyet emiatt nem lehetett kivitelezni?
Eleve úgy indultunk, hogy nem lesz erre sok pénz, ezért nem is jutottam el megvalósíthatatlan ötletekig. A szereplők saját ruháikban játszottak, csak minimális ruhadarabokat szereztem be én.
Az alacsony költségvetés minden szempontból meghatározta a filmet,
de mivel ez kezdettől fogva tudvalevő volt, így volt felépítve.
Nosztalgikus érzés (fotó: Palocsay Kisó Kata)
Számítottál arra, hogy rögtön első nagyjátékfilmes szereplésedért díjat fogsz kapni?
Egyáltalán nem, kifejezetten meglepett. Éppen a doktori dolgozatommal kapcsolatban dolgoztam valamin, amikor láttam, hogy a film rendezője, Reisz Gábor hív telefonon. Közölni akarta velem a hírt, mielőtt elküldi az erről szóló e-mailt. Először nem is tudtam, hogyan reagáljak, nem fogtam fel. Természetesen nagyon örülök az elismerésnek.
Tervezel-e a közeljövőben szerepet vállalni más játékfilmekben akár szereplőként, akár jelmeztervezőként?
Jelen pillanatban nincs konkrét filmes projekt, mostanában a Csíki Játékszínnel való közös munkámra koncentrálok. Természetesen szívesen vállalnék filmes együttműködéseket is a jövőben, élveztem a projekt színészi és jelmeztervezői szerepkörét is.
Nyitókép: Rebeka a Három nővér szabadkai próbáján (fotó: Baráth Attila)
