Helsinkiben, Finnországban mekkora figyelem irányul Magyarország, a magyarok felé?
A Magyarország iránti különleges érdeklődésnek történelmi gyökerei vannak. A nyelvrokonság XVIII. századi felfedezése, majd a nemzeti romantika és a nemzeti ébredés XIX. századi megjelenése a finn értelmiségi körök figyelmét a közép-európai régióban elsősorban a magyarokra irányította. Ez a kitüntető figyelem a két világháború között, az úgynevezett néprokonsági eszmének köszönhetően a társadalom szélesebb rétegeire is jellemző lett. Kádár János és Urho Kekkonen finn köztársasági elnök később különféle állami eszközökkel igyekezett ösztönözni az együttműködést, szoros kapcsolatainkat a békés egymás mellett élés nagyszerű példájaként kívánták felmutatni. A vasfüggöny mögött elzárkózó szocialista táboron belül elsősorban a kádári Magyarország vonzotta a finneket, miközben például a Szovjetunió keretei közé kényszerített – szintén nyelvrokon – észtekkel nem tarthattak fenn hasonlóan intenzív kapcsolatokat. Ez a megkülönböztetett érdeklődés a globalizáció előretörésével, és főleg a fiatalabb nemzedékek körében egyértelműen csökken, ami sajnálatos, ugyanakkor olyan adottság, amivel tisztában kell lennünk. Immár egy évtizede tartó fejlemény, hogy a finn média szinte kizárólag kritikával illetett politikai témákat közvetít Magyarországról, ami beszűkíti a finnek ismereteit hazánkról. A helsinki Magyar Kulturális Intézet számára többek között ez a megváltozott befogadó közeg jelent olyan új kihívást, amivel korábban nem kellett számolni.
Finn–magyar két jó barát? Egy átlag finnek mi jut eszébe Magyarországgal, a magyar kultúrával kapcsolatban?
A finnek nyelvrokonként, tehát bizonyos értelemben valóban „barátként” tekintenek ránk. Egyébiránt a nemzetközileg ismert sztereotípiák jellemzők a finnek magyarságképére is: mi vagyunk a tüzes, velük vendégszerető, barátságos, másokkal szemben viszont sokszor harcias, rebellis „déli rokonok”. Hagyományosan a magyar népzene, néptánc, a cigányzene, az operett volt a legkedveltebb a finnek körében, az idősebb nemzedék még napjainkban is tódul az ilyen programokra. Az elmúlt évtizedekben elsősorban a komolyzenei és filmművészeti eredményeinket értékelték nagyra – mind a szélesebb közönség, mind a szakma neves képviselői. Sok finn szakember állítja például, hogy a finn komolyzenei élet mai színvonala, a kortárs finn zenei sikerek nagyrészt a hetvenes-nyolcvanas években érkezett elkötelezett magyar zenepedagógusoknak köszönhetők, akik a Kodály-módszerrel új dimenziókat nyitottak a finn zenei képzésben.
Mik a Helsinki Magyar Kulturális és Tudományos Központ legfontosabb tevékenységei? A kulturális programok, koncertek, kiállítások, filmvetítések mellett van nyelvtanfolyam és könyvtár is? Mekkora irántuk az érdeklődés?
A helsinki intézet működésében a művészeti profil a meghatározó, mert erre van leginkább igény, erre jön a közönség, ezen a téren lehet aktív finn partnereket találni. Az intézetben megvalósuló programok mellett nagyon fontos a vidéki nagyvárosokban évente rendezett Magyar Kultúra Hetei nevű programsorozat, vagy a fesztiválokkal való aktív együttműködés magyar előadóművészek fellépései érdekében, hiszen így tudunk szélesebb közönség előtt bemutatkozni. Hasonlóan fontos az egyre újabb finn–magyar szakmai projektek kezdeményezése, felkarolása, amelyek később már az intézet közreműködése nélkül is folytatódhatnak. A Helsinki Egyetem korábbi vendéglektoraként és az ELTE adjunktusaként személyesen is elkötelezett vagyok az intézet tudományos profiljának erősítése mellett. Újfajta előadássorozatokat, szimpóziumokat, továbbképzéseket próbálunk szervezni, de figyelembe kell venni ennek a területnek a korlátait is: egyfelől fogynak azok a szakemberek a humán tudományok területén, akik finn–magyar vonatkozásban megfelelő felkészültséggel rendelkeznek, új kutatási eredményekre jutnak, másfelől a természettudományos együttműködések évtizedek óta az intézet közreműködése nélkül fejlődnek. Nyelvtanfolyamok négy csoportban zajlanak az intézetben. Az érdeklődés többek között azért sem lankad ezek iránt, mert az egyetemi, népfőiskolai, szabadegyetemi magyar kurzusok sajnálatosan megritkultak, így szükségszerűen hozzánk fordulnak a nyelvtanulók. Könyvtárunkat folyamatosan bővítjük, a könyvtárlátogatók többségét a helyi magyarok adják.
Hol van hungarológiai képzés Finnországban? Milyen a kapcsolatuk az intézettel?
Ez a kérdés a már érintett problémára világít rá. A nyolcvanas és kilencvenes években az államközi kulturális egyezmény, a célzott finanszírozás, az egyetemi vendégoktatói státusok és a hallgatóság fokozott érdeklődése három egyetemen – Helsinkiben, Turkuban és Jyväskyläben – biztosította a magyar szak feltételeit, valamint további egyetemeken – például Tamperében és Ouluban – is létezett a nyelvoktatásnál szélesebb tematikájú magyar specializáció. Mindez sajnos már a múlté. A szakok megszűntek, illetve beolvadtak, már nincsenek vendégoktatók, a hallgatók pedig szinte elfogytak. Nagyon komoly problémának tartom – nemcsak finn viszonylatban –, hogy az EU által kínált közvetlenebb kapcsolattartás eufóriájában, az angol „világnyelv” diadalútjának árnyékában kevesebb figyelmet kap az európai nyelvek és nemzeti kultúrák egyetemi oktatása és mélyebb elsajátítása, ami hosszabb távon ellehetetleníti egymás megismerésének, a nemzeti kultúrák közötti valódi párbeszédnek az előfeltételeit. A finnországi hungarológusoknak sincsen utánpótlásuk, a finn Hungarológiai Kutatóhálózat megszűnt. Ilyen körülmények között gyakorlati haszna leginkább a finnországi magyartanárok találkozójának és továbbképzésének van, amit ittlétem óta minden évben igyekszünk megrendezni az intézetben, kiváló hazai szakemberek közreműködésével.
Mióta működnek magyar szervezetek Helsinkiben, hiszen a hivatalos kulturális kapcsolatok a két világháború közötti időszakra, az 1937-es kulturális egyezményre nyúlnak vissza. A helyi magyarok hogyan kötődnek az intézethez?
Valóban, már a két világháború között voltak magyarbarát szervezetek Finnországban, ezeket azonban 1945 után háttérbe szorították. Helyettük baloldali Finn–Magyar Társaságot alapítottak, amely később szerencsére ideológiailag sokszínűbbé vált.
A társaság természetes partnere intézetünknek, országos irodájuk az intézetben működik, de sajnos aktivitásuk – más társadalmi szervezetekhez hasonlóan – egyre csökken, tagságuk elöregszik. A Finnországi Magyarok Egyesülete a rendszerváltás után alakult, a magyar nyelvű kulturális programok többségét velük közösen szervezzük, egyébként is igyekszünk „otthonos” helyszínt biztosítani az eseményeik megrendezésére.
Finnország számára mit jelent Közép-Európa, mennyire tekint egységes régióként a Visegrádi négyekre?
A finnek – mint a legtöbb nemzet – elsősorban saját régiójukra, közeli szomszédjaikra, valamint a nagyhatalmi tényezőkre fordítanak figyelmet. Számukra Észak-Európa, a Baltikum és Oroszország összehasonlíthatatlanul fontosabb, mint Közép-Európa vagy a Visegrádi Együttműködés. Megkockáztatom, hogy a finnek nagy többsége számára semmit nem mond a V4. A visegrádi országok közül – rajtunk kívül – még leginkább Lengyelország jelenik meg a finnek horizontján, hagyományosan mint érdemi gazdasági partner, manapság pedig az ismétlődő politikai kritikák révén. A mi szempontunkból ez a régiónkkal kapcsolatban tapasztalható ismerethiány persze nem feltétlenül hátrány. Az országok és kultúrák versengeni kényszerülnek a nemzetközi porondon a többi nemzet figyelméért, és Magyarország szerencsére sokkal dominánsabban van jelen a finnek mentális térképén, mint régiónk bármely más országa. Ez ugyanakkor felelősséget is jelent: nap mint nap dolgoznunk kell azért, hogy megőrizhessük ezt a kedvező pozíciónkat.
Működik Cseh Centrum, Lengyel és Szlovák Intézet Helsinkiben? A Magyar Intézet szokott közös V4-es programokat szervezni?
Régiónkból egyedül Magyarország tart fenn kulturális intézetet Helsinkiben (és Tallinnban), ezt a finnek számon is tartják, értékelik és jólesően nyugtázzák. A V4-es megjelenések alapvetően a nagykövetek kompetenciájába tartoznak, de kétségtelen, hogy a „közös megjelenés” az esetek többségében valamilyen kulturális eseményt jelent. És mivel kizárólag mi rendelkezünk kulturális intézettel, ebből adódóan a legtöbb V4-es programnak is mi vagyunk a motorjai. Általában közös koncerteket, kiállításokat vagy filmsorozatokat szervezünk. Ügyes kulturális diplomáciával elérhető, hogy Finnországban fenntartsuk primus inter pares pozíciónkat a többi visegrádi ország viszonylatában, ráadásul úgy, hogy ők még örüljenek is ennek a kezdeményező, biztos alapot jelentő szervezési kompetenciánknak. Ugyanez igaz az Európai Unió országainak kulturális intézeteit és képviseleteit tömörítő EUNIC finnországi klaszterére is: gyakran mi koordináljuk a nagyobb EUNIC-projekteket. Egyébként nem kisebb célt tűztünk ki magunk elé, mint hogy aktivitásunk és láthatóságunk a helsinki Goethe és Francia Intézet láthatóságával vetekedjen. Sokak szerint ezt
a célt már túl is teljesítettük az elmúlt években.
