A demokráciaexport azon a vidéken a déligyümölcs-ültetvények, kaszinók és rézbányák tulajdonosainak demokratikus jogait védve a sors különös fintora révén gyakorta mutatkozott meg szabadon választott kormányok ellen szervezett katonai puccsok, s az ezeket rosszallók ellen bevetett félkatonai halálosztagok formájában.
James Monroe amerikai elnök 1823. december 2-i kongresszusi üzenetében
még a dekolonizáció, a be nem avatkozás és a semlegesség magasztos elveit hangsúlyozva mutatott ajtót az európai nagyhatalmaknak,
tudtukra adva, hogy „a rendszerük kiterjesztésére irányuló bármilyen kísérlet a nyugati félgömbön veszélyt jelent békénkre és biztonságunkra nézve”.
A Panama-csatorna az Atlanti-híddal (Pixabay)
Frissen kivívott függetlenségüket féltve a latin-amerikai országok eleinte rokonszenveztek a Monroe-doktrínával, egészen addig, amíg a nagy északi testvér a maga uralma alá nem hajtott korábbi spanyol gyarmatokat: Puerto Ricót, Kubát, s az elvet kiterjesztőn értelmezve a Fülöp-szigeteket. A Theodore Roosevelt elnök által 1904-ben megejtő őszinteséggel meghirdetett furkósbot-diplomácia azután megadta a végső formát a „hátsó udvar” (orosz megfelelője szerint közel-külföld) ügyeinek intézéséhez.
Donald Trump lényegében e hagyományokhoz zökkenőmentesen illeszkedve hirdette meg a felolvadóban lévő Grönland meg-, valamint a Panama-csatorna visszaszerzésének tervét, arra hivatkozva, hogy ezek az Egyesült Államok számára stratégiai jelentőséggel bírnak. Hajózni ugyanis az antik idők óta szükséges, ma meg kiváltképp, amikor a (vámok garmadájával érvényesíteni kívánt) szabadkereskedelem a nemzetközi gazdaságnak minden korábbinál fontosabb alapjává vált.
Nyitókép: (Wikipedia)
