A most kétéves Árjatárá Sákját a tizenöt napos daszein ünnepség végén kísérte családja a kathmandúi Kumárí Gharba, ahol az elkövetkező néhány évben élni fog. A Kumárí pubertáskorba kerüléséig töltheti be isteni rangját, amely uralkodása idejére a társadalom legfelsőbb szintjére emeli, élete hátralevő részére viszont a társadalom szélére fogja őt szorítani. Az ellentmondásos vallási szokás jól illusztrálja a nők összetett társadalmi helyzetét Dél-Ázsia-szerte: az istennőket az egész társadalom tiszteli, a hétköznapi nőknek viszont diszkrimináció az osztályrészük.
Kumárí-hordozás (fotó: Hooded Grapher, CC BY-SA 4.0/Wikimédia)
Az élő istennők tisztelete valószínűleg a XVII. század óta áll fenn Nepálban, de a hagyomány néhány eleme sokkal régebbre nyúlik vissza. A hindu és a buddhista mitológiában a női istenségnek megannyi megjelenési formája van: Laksmí, Szítá vagy Párvatí alakjában feleség és anya, Kálí és Durgá alakjában pedig a haragvó női energiákat testesíti meg. Kumárí a női istenség megannyi avatárája közül a legfiatalabb, ilyenkor leánygyermek formájában Tálédzsú istennő, Durgá tantrikus alakja jelenik meg.
A legenda szerint Tálédzsú istennő rendszeresen meglátogatta Dzsajaprakás Mallá királyt, és kockajáték mellett adott neki tanácsot a kormányzással kapcsolatban. Egy este azonban a királynak tisztátalan vágyai támadtak az istennő iránt, mire ő haragra gerjedt, és kinyilatkoztatta, hogy ezentúl csak egy szűz kislány, vagyis a Kumárí formájában fog újra megjelenni.
Tálédzsú-templom a Mallá-házi királyok Patal-palotájában Kathmandúban (fotó: Jean-Pierre Dalbéra, CC BY 2.0/Wikimédia)
Földi alakját, a Kumárít a benne rejlő tisztaság és ártatlanság alapján választja ki, és addig tartózkodik testében, amíg ez a tisztaság el nem múlik. Ekkor megindul az új Kumárí keresése, akit a daszein ünnepkör legfontosabb napján iktatnak be. A daszein a hindu navarátri ünnepkörének megfelelő nepáli ünnep, amely az istennő győzelmét hirdeti a világban jelen lévő gonosz erők felett.
Egy időben akár több helyi Kumárít is tisztelhetnek a különböző városok lakói, azonban a legfontosabb szerepet a fővárosban, Kathmandúban élő Kumárí Déví tölti be, aki otthonát elhagyva a Kumárí Ghar nevű palotában él Kathmandú főterén.
A Kumári Ghar, az istennő palotája Kathmandú főterén (fotó: Rajesh Dhungana, CC BY-SA 4.0/Wikimédia)
Ezt a Kumárít a Kathmandú völgyében élő buddhista Sákja-klán tagjai között keresik meg, és megannyi testi és spirituális elvárásnak kell megfelelnie. A szóba jöhető két–négyéves kor közötti kislányoknak hibátlan bőrrel és hajjal, megfelelő mennyiségű foggal kell rendelkezniük, illetve nem eshettek át semmilyen komoly betegségen vagy vérveszteségen addigi életük során. Bátorságukat és rátermettségüket különböző próbatételeken is bizonyítaniuk kell, illetve a horoszkópjuknak is megfelelőnek kell lennie. A családjuknak is erkölcsösnek és példamutatónak kell minősülnie.
Amennyiben a jelölt az összes követelménynek megfelel, rituális tisztasági szertartásokon esik át, és Talédzsú istennő szelleme hivatalosan is megszállja.
A szokás hasonlít a tibeti lámák kiválasztásához, hisz megannyi jelet követnek a keresők, akik jelen esetben az elnök és az elnökhelyettes képviselői, illetve vallási vezetők. Gyakran már az édesanya álmai is árulkodnak arról, hogy a születendő gyermek különleges sorsra hivatott. A mostani Kumárí édesanyja például várandóssága alatt azt álmodta, hogy istennőként tisztelik őt, ezért sejtette, hogy lányából Kumárí válhat.
Kumáríként jó szerencsét és bőséget jelképező piros ruházatot hord, homlokán az isteni tisztánlátást szimbolizáló harmadik szem jelét viseli. Egyszer sem hagyhatja el saját lábán az uralkodása színhelyéül szolgáló családi otthont vagy templomot. Azon különleges vallási vagy nemzeti ünnepek alkalmával, amelyeken a templomon kívülre szólítja a kötelesség, hívei gyaloghintón szállítják. A Kumárí Ghar erkélyén mindennap megmutatja magát az összegyűlt hívek számára, akik a Kumárí aznapi kedvéből és reakciójából próbálnak a jövő eseményeire következtetni, illetve megtekintését áldásként fogják fel. A monarchia fennállása alatt még a király is évente a Kumárí színe elé járult, és áldásáért fohászkodott, de a Kumárí jelentősége a 2008-as demokratikus átalakulás során sem csökkent.
Korábbi, ásító Kumárí 2019-ből, fotó: Skandagautam, CC BY-SA 4.0/ Wikimédia
A szokást sokan bírálják, hiszen az érintett lányok nemcsak hogy elveszítik a kivételezett társadalmi státuszukat mandátumuk lejártával, de gyakran nehezen illeszkednek be a hétköznapi életbe is. Istennői uralkodásuk alatt nem járhatnak iskolába, nem hagyhatják el a palotát, és csak azokkal barátkozhatnak, akiket a palota vezetése jóváhagy. Ráadásul a legtöbben férjhez sem tudnak menni később, ugyanis a legenda szerint a Kumárí férje fiatalon fog meghalni.
A sok kritika következtében bizonyos szabályokat enyhítettek: a Kumárí részesülhet oktatásban a palotán belül, televíziót is nézhet, illetve uralkodása lejártával nyugdíjat is kap a nepáli kormánytól, amely a minimálbér körül van. A modernizálódó hagyomány így továbbra is fontos részét képezi a nepáli kultúrának, immáron olyan formában, amely lehetővé teszi a nyugdíjazott Kumárík társadalmi integrációját.
A szerző indológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója
Nyitókép: Az idén megválasztott Kumárí (MTI/AP/Nirandzsan Sresztha)
