Mehetünk Menaságra gyalogszerrel is, Csíkszeredát keleti irányba elhagyva jó tizenöt kilométert kell menetelnünk, hogy a hegyekből a Taploca-patak völgyébe leereszkedve a DJ123C jelű útra felfűzve ott találjuk Csíkszentgyörgyöt, Menaságújfalut, Csíkmenaságot, majd végül Pottyondot. Balra tőle pedig
már azok a hegyek kezdődnek, amelyeknek gerincén az ezeréves határ is fut.
Talán mégis érdemesebb autózni, hiszen nem sokkal Szereda után igencsak hegyvölgyes terepre érünk, azután kapaszkodhatunk fel a gerincekre, s ereszkedhetünk le a vízmosta völgyekbe, hogy tartani tudjuk az irányt.
Úti célunkat, a Csíkszentgyörgynél kezdődő, a Taploca-patak által kikanyargott völgyet tehát kocsival érdemes felfedezni. A déli irányba csordogáló patakot a völgy csángó eredetű lakói régebben kender és len áztatására is használták. A kender és a len mellett a zabtermesztésről is híres falut 1567-ben, János Zsigmond fejedelem uralkodása alatt említik először, és talán épp viszonylagos rejtettségének, no és erődtemplomának köszönheti, hogy túlélte a történelem errefelé igencsak heves viharait. (Az ismert népdalt hallgatva itt ismerkedhetünk meg a faluval.)
Azt mondják, ameddig a gótika elér, ott kell keresni Európa határát. Az biztos, hogy itt,
Alcsíkban a menasági templomnál keletebbre nem nagyon találunk még csak templomépületet sem, nemhogy gótikát.
Menaságon ellenben nagyon is, mégpedig XIII. századi, román kori alapokra épült gótikát, amelyet aztán kissé átalakított a katolikus vidékekre óhatatlanul megérkező barokk. Mert errefelé, a Tapolca-patak völgyében túlnyomórészt katolikusok élnek manapság is.
Érdekes állapotok lehettek a Szeplőtelen Fogantatásnak szentelt templomban 1655 után, amikor – talán a gyarapodó népesség miatt – egyenes fedésű nagyobb hajót építettek hozzá, s egy barokkos karzatot is az orgonának. Ebben a stílusban 1858-ban egy oldalcsarnok is épül. A község ugyanis
egészen a magyar impérium végéig a Csíki-medence egyik legnépesebb faluja volt.
Évszázadokig egyszerre volt itt jelen a déli oldalon támpilléres, csúcsíves ablakú és diadalívű, hálóboltozatú gótika, és a szobrok, belső díszítések révén a visszafogott barokk. 1915-ben aztán az utóbbi további erősítést kapott, mikor az 1543-ban elkészült, segesvári mestereknek tulajdonított szárnyas oltárát előrelátó döntéssel a Magyar Nemzeti Múzeumba szállították.
Helyette pedig barokk oltárt emeltek, amelynek központi alakja természetesen Szűz Mária XVI. századi, szinte életnagyságú szobra, amely a stílusjegyek alapján a csíksomlyói faragóműhelyben készülhetett.
Szűz Mária XVI. századi szobra a stílusjegyek alapján a csíksomlyói faragóműhelyben készülhetett (a szerző fotói)
A templom legrégebbi alkotóeleme a mostani sekrestyén található rózsaablak. A kicsi szentély hálóboltozata pedig magával ragadó, hihetetlenül szép, pontos illesztésekkel, faragásokkal. A bordák kereszteződéseinél pajzsok találhatók, festett címerekkel,
a bordák közötti teret pedig 1651-ben készült freskók
borítják. Középen a Szentháromságot, a Napot és a Holdat látjuk, kétoldalt az evangélistákkal és prófétákkal.
Ezután, már részben oldalt, női szentek sorakoznak, a freskódíszek végül a lefutó pilléreknél virágábrázolásokkal érnek véget. 1928-ban, egy felújítás során öt próféta ábrázolását is megtalálták a diadalíven. Alájuk magyar nyelvű felirat is került, amely arról tudósít, hogy Herman Gyula dolgozott azon, hogy a próféták napvilágra kerüljenek, a munkálatok költségeit pedig Adorján Ferenc kereskedő fedezte.
A bordák közötti teret 1651-ben készült freskók borítják
A XVII. század elejétől Csíkmenaság előkelői közé tartoztak a lófő Adorjánok. Adorján Imre (1884–1971) földbirtokos, tanár és tartalékos tiszt, a Csíki Gazda folyóirat szerkesztője, számos egyesület tagja, és 1940-től „behívott” országgyűlési képviselő is volt. Összeesküvés vádjával a román hatalom még 1939 őszén bebörtönözte. A második világégésben századosként harcolt Erdélyben, aztán a Dunántúlon is, végül a Baranya megyei Hidason telepedett le családjával. Erdélyi javait a román állam természetesen elkobozta. De mindvégig tartotta a kapcsolatot szülőföldjével és unokaöccsével, Adorján Ferenccel. A menaságiak neki köszönhetik, hogy a falu 1942-es villamosításán kívül községházát és textilüzemet is építettek a településen.
Adorján Ferenc mondta a záróbeszédet a Szervátiusz Jenő által faragott első világháborús emlékmű avatásán is. A templom mellett az 1939 szeptemberére elkészült, haldokló honvédot ábrázoló szobrot a román hatóságok nem engedték felállítani, azzal meg kellett várni a „kicsiny magyar világot”, így 1940. október 13-án került sor a nagy eseményre. Az emlékmű felirata:
„Meghaltam hazámért, lelkemet gyötörték, nem volt nyugovásom.”
A falu népe és a hozzáértők is már a nyolcvanas évektől tervezték az egyre rosszabb állapotba kerülő templom felújítását. Végül 2006-ban, bukaresti irányítással elkezdődtek a munkálatok. Egy regáti cég kapta a megbízást, s egészen 2011-ig elhúzták az átadást. Ez idő alatt a kultúrotthonban lehetett szentmisét hallgatni, miközben a buzǎui (bodzavásári) társaság a hírek szerint elég gyatra munkát végzett. Nem oldották meg a templom szigetelését, egy év után már mállani kezdett a mész helyett szintetikus festékkel lekent vakolat is. Ottjártunkkor sem láttunk megnyugtató fejleményeket, mint azt a fényképek is mutatják.
