Letekinthetünk a magasból a várhegy lábához tapadó városkára, amelynek magyar történelmi magja jól elkülöníthető a későbbi román hozzáépítésektől. Délnek fordulva megint csak hegyek várják a tekintetet, arra van a híres Retyezát, ahol Maderspach Viktor is vadászott. Hol zergére, medvére, hol meg az 1916 augusztusában az országra törő román katonákra. A Retyezátot a szomorú sorsú Rudolf „kronprincz”, a trónörökös is igencsak kedvelte, de mi most maradjunk  fenn Déva várában, a kétszázötven méter magas sziklán.

A város történelmi magja jól elkülöníthető a későbbi hozzáépítésektől (forrás: Flavius Ivaşca, CC BY-SA 4.0 Wikimedia Commons)

 

Nézzünk le a Maros által „kitekergett”, a hosszú évezredek folyamán kimosott tágas völgyre, és a városra, ahová, a ferencesek Róka-városi romos kolostorába 1992-ben érkezett meg Böjte Csaba testvér. A városra, ahol 1910-ben az utolsó magyar népszámlálás ötezernyolcszáz magyart talált kétezernégyszáz román mellett. Ez az arány száztíz esztendő múlva kétezernyolcszáz-ötvenháromezerre váltott, s azóta tovább romlott a helyzet.

Így a város, Hunyad vármegye egykori központja mára megtelt a románok hőseinek szobraival. Itt áll már jó ideje a dák Decebálé mellett a magyar nemességet, polgárokat 1784-ben halomra gyilkoló Horea, Closca és Crişan domborműve is. Vagy éppenséggel Traianus császár alakja, akinek légiói voltaképpen jó nagy pontot tettek a románság őseinek hirdetett dákok történelmére.

A Dévai ferences templom és kolostor (forrás: Dezidor, CC BY 3.0 Wikimedia Commons)

 

De maradjunk továbbra is fenn a várban, amelynek alapjait vélhetően éppen a rómaiak vetették meg. Az erődítés ugyanarra az útra vigyázott, mint amelyet a néhány kilométerre keletebbre, Algyógy határában álló castrum is őrzött. Ennek köveit ma is tanulmányozhatjuk a már teljesen elrománosodott település református templomának falában. Az biztos, hogy Dévát először 1267-ben említi írás. Akkor már néhány éve állt itt a IV. Béla által a tatárjárás után emeltetett királyi vár is, amely az Árpádok vérvonalának megszakadta után Kán László vajda kezébe került.

A nagyúr itt ejtette tőrbe a trónkövetelő Bajor Ottót, itt rejtegette a tőle elvett Szent Koronát 1309-ig.

Hogy aztán haláláig, 1315-ig megtartsa Károly Róberttel szemben Erdély feletti uralmát.

Maradjunk fent a várban... (fotó: Pálffy Lajos)

 

Az 1450-es évek elején Hunyadi János és Újlaki Miklós társvajdáké, majd V. László Hunyadinak adja. Déva egészen 1504-ig, Corvin János haláláig marad a családnál, Mohács után, 1529-ben Zápolya kezére kerül. Fráter György manőverei révén 1551-ben itt is Ferdinánd király az úr, aki majd szolgálataiért, többek között Eger megtartásáért Dobó István társvajdának adja Dévát Szamosújvárral együtt. A visszatérő Izabella és János Zsigmond 1556-ban az utóbbi várban veszi ostrom alá a magára hagyott Dobót, akinek így börtönnel ér véget erdélyi karrierje.

Déva várából pedig Temesvár török kézre kerülése után a fejedelemség végvára lesz,

de a források szerint inkább már börtönként üzemel.

A fejedelemség végvára lett (forrás: Roamata, Public domain, Wikimedia Commons)

 

Folytonos hitújításait megelégelve, életfogytiglani ítéletet hozó pere után, 1579-ben ide záratja be Báthori Kristóf vajda Dávid (Hertel) Ferencet. A Wittenberget is megjárt polgári származású Dávid Ferenc katolikus papként indul, evangélikus lelkészként folytatja, majd kálvinista püspökként él a fejedelmi udvarban, ahol aztán

rövid élete folyamán új felekezetét, az unitáriust is megalapítja.

A várban 1910-től háromnyelvű kő emlékeztet a püspök „mártírhalálára”. Déva pedig fejedelmi vár marad a török kiűzéséig, majd a megérkező császáriak szállásolják be magukat és újítják fel. Aztán 1704-ben két évre kuruc kézre kerül, de legközelebb már csak 1784-ben jut komolyabb szerephez.

Horea, Closca és Crișan emlékműve (Gyulafehérváron; forrás: Public domain, Wikimedia Commons)

 

Ekkor özönlenek le a folyóvölgybe az Érchegység vad mócai Horea, Closca és Crișan vezetésével.

Négyezer magyart gyilkolnak le útközben, de a várba menekülő nemesek és Déva sikeresen ellenáll nekik.

Az ostromlók közül aztán negyvennégyet a vár alatt végeznek majd ki, amit Bécsben a félreinformált császár, II. József később levélben ítél el. A vár ezután elveszíti szerepét, árverésen magánkézbe kerül, amit lehet, eladnak belőle, az elővár falazatát pedig építkezésekhez hordják el a helybeliek. I. Ferenc császár és király 1817-ben erre utazván intézkedik a helyreállításáról, ami 1829-re meg is történik. 1848-ban százhatvan osztrák katonából és néhány ágyúból áll a magyar közigazgatással dacoló helyőrsége. A magyar kézen lévő városban támadnak rá Kemény Farkas őrnagy embereire 1849. február 7-án az Avram Iancu által vezetett, a messze kéklő hegyekből érkező mócföldi felkelők.

Légifotó a várról, messze kéklő hegyekkel (forrás: Civertan, CC BY-SA 4.0 Wikimedia Commons)

 

Akiknek véres fejjel kell aztán visszavonulniuk, a vár ostromát pedig Forró Elek ezredes és kétezer embere veszi át. Az élelem elfogytával, szabad elvonulásért és dupla zsoldért cserébe neki adja meg magát május 27-én a maradék osztrák őrség. Az Erdélyt birtokló Bem pedig lőporraktárat rendez be a dévai várban, amely éppen a világosi fegyverletétel napján röpül majd száz szerencsétlen honvéddal együtt a levegőbe. A helyiek szerint kemény italozás állhatott a baleset mögött, de az biztos, hogy a várat már nem építik újjá.

Turisztikai központ a várban (fotó: Pálffy Lajos)

 

Az 1918 végén birtokba kerülő románok sem foglalkoznak vele egészen 2008-ig, amikor turisztikai és kulturális központot rendeznek benne. 2010-ben a felvonó is megnyílik, de a bátrabbaknak ajánlatos a hegy oldalában kanyargó úton megközelíteni a várat. Ha szerencséjük van, a sok különleges növény mellett homoki viperát is láthatnak a napon sütkérezni.

 

Nyitókép: a dévai vár 2006-ben, a felújítás előtt (Michał Kosmulski (mkosmul), CC BY-SA 3.0 Wikimedia Commons)