Kárpátalja Ukrajna legnyugatibb megyéjeként távol van az orosz és az ukrán hadsereg összecsapásainak helyszíneitől. A világ meghatározó sajtótermékeinek címlapjain két hónapja folyamatosan szereplő Azovi-tengeri kikötőváros, Mariupol például 1400 kilométerre, a porrá bombázott egymillió lakosú kelet-ukrajnai megyeközpont, Harkiv pedig 1200 kilométerre van Kárpátalja megyeszékhelyétől, Ungvártól. Viszonyításképpen: hasonló távolság van Budapest és Párizs vagy a magyar főváros és Brüsszel között is. Az orosz rakéták azonban nem ismernek távolságot… Egyetlen ellenszerük az ukrán légvédelmi rendszer, ami viszont – mint a nyugat-ukrajnai bombázások bizonyítják – nem képes százszázalékos biztonságot nyújtani.

Oroszország nem is tagadta, hogy megtámadta Kárpátalját, sőt az orosz védelmi minisztérium szóvivője, Igor Konasenkov büszkén számolt be róla, hogy más nyugat-ukrajnai célpontok mellett

a volóci vasútállomás közelében levő transzformátorállomást is megsemmisítették.

A részben magyarok lakta megye bombázásának katonailag semmi értelme nem volt, Moszkva célja a félelemkeltés és a káoszteremtés – kommentálta a történteket Volodimir Zelenszkij államfő. Hasonló véleményen van Viktor Mikita, Kárpátalja katonai kormányzója is, aki a helyszín bejárásakor elmondta: a megye vasútszakaszain kizárólag személyszállítás, illetve a humanitárius segélyek továbbítása zajlik, katonai rakományt nem szállítanak.

Anton Herascsenko, az ukrán belügyminiszter tanácsadója viszont úgy nyilatkozott, hogy az oroszok az első kárpátaljai rakétacsapást a vasút energetikai infrastruktúrájára mérték.

Megpróbálják megállítani a nehézfegyverek – tüzérség, tankok, páncélozott járművek és lövedékek – átszállítását Ukrajna nyugati régióiból.

Volócot érinti a Csap–Munkács–Lviv-vasúti fővonal, ami az 5. páneurópai közlekedési folyosó része. Ukrajna számára ez a vasút stratégiai jelentőségű, mivel biztosítja a nyugati kapcsolatot, és a kelet–nyugati tranzitszállítások 60 százaléka is itt bonyolódik.

Viktor Mikita szerint az orosz légicsapás után új fejezet kezdődik Kárpátalja életében, ugyanis megvan az esélye a további támadásoknak. A hatóságok ezért mindenkit arra kértek, hogy vegyék komolyan a légvédelmi riasztásokat, ha megszólalnak a szirénák, mindenki vonuljon az óvóhelyekre.

A hegyvidéki Volócon az orosz rakéta egy villanytelepbe csapódott a vasútállomás közelében. A robbanás után hatalmas tűz keletkezett, a detonáció erejétől 500 méteres körben kitörtek a családi házak ablakai, megsérültek a tetőszerkezetek is. A rakéta repeszei több, közelben parkoló autót is megrongáltak. Személyi sérülés csodával határos módon nem történt.

A romeltakarítás napokig eltart… A békeidőben is nehéz körülmények között élő helyiek – az állami kompenzáció kézhez kapásáig – jobb híján vászon fóliával ragasztják be ablakaikat.

A cserép- és palatetők helyreállítása már nehezebb feladat a családok számára,

ezekben az esetekben már több tíz négyzetméternyi vízálló fólia jelenti az ideiglenes megoldást.

Tagadhatatlan, hogy a külhoni régiók közül messze a kárpátaljai magyarság van a legnehezebb helyzetben, a helyi közösség történelmének egyik legnehezebb időszakát éli. Beregszásztól Rahóig az ott élők most gyakrabban tekintenek fel az égre attól tartva, hogy az elsőt követik majd újabb csapások…