Szlovénia Európa legszigorúbb környezetvédelmi szabályozását alkalmazó országai közé tartozik, villamosenergia-termelésében ugyanakkor nagymértékben épít az atomenergia hasznosítására és a karbonsemlegesség elérésében is a hazai atomerőművének fejlesztésére kíván építeni.

A szlovéniai Krško városa mellett, a Száva partján, még a titói Jugoszlávia idején épült fel az ország egyetlen atomerőműve szlovén–horvát közös projektként, a német Siemens és az amerikai Westinghouse technológiájával. A hetvenes évektől tervezett atomerőmű 1981-re készült el, és termelése 1983-ra érte el a teljes kapacitást. Az erőmű élettartamát eredetileg 2023-ig tervezték, de rekonstrukciója lehetővé teszi annak meghosszabbítását 2043-ig. Az erőmű Szlovénia villamosenergia-szükségletének mintegy negyven százalékát képes biztosítani, az élettartam meghosszabbításán kívül a tervezett második blokk felépítése lehetővé tenné azt is, hogy az ország szakítson a szénalapú energiatermeléssel.

Az erőmű azonban kényes kérdéseket vetett fel Szlovénia nemzetközi kapcsolataiban már a függetlenné válás pillanatától. Az első vitatott kérdés az eredetileg közös projektként, de szlovén területen, ám a határtól pusztán húsz, a horvát fővárostól pedig negyven kilométerre felépített erőmű által megtermelt villamosenergia megosztásának ügye volt Szlovénia és Horvátország között. A két, egy időben, 1991. június 25-én, függetlenné ország kapcsolatainak kiépítését több probléma is nehezítette. A tengeri és a szárazföldi határ kijelölése körüli kérdések mellett azonban a krškói erőmű termelésének megosztása bizonyult talán a legnehezebben megoldhatónak. A fő dilemma ekkor az erőművet üzemeltető, a Szlovénia által 1998-ban államosított cég tulajdonjogának megosztása volt. Hosszas tárgyalások után végül 2001-ben kötött nemzetközi megállapodást a két ország, amelyet a szlovén törvényhozás 2003-ban ratifikált. A megállapodás alapján az erőmű, amelynek termelése eredetileg is fele-fele arányban oszlott meg a két egykori jugoszláv tagköztársaság között, az egyenlő részben közös szlovén és horvát tulajdonban álló NEK (Nuklearna Elektrarna Krško) Kft. tulajdonában van.

Az elmúlt időszakban viszont az élettartam-hosszabbítás és az újabb blokk építése Szlovénia és Ausztria kapcsolatában okozott némi feszültséget. Leonore Gewessler osztrák környezetvédelmi miniszter szlovéniai látogatásán országa atomenergiát teljesen elutasító, a karbonsemlegességet a megújuló energia segítségével elérni kívánó álláspontját hangoztatta. Bírálta a krškói erőmű élettartamának meghosszabbítását és az újabb blokk építését, arra hivatkozva, hogy az osztrák határtól száz kilométerre található erőmű az osztrák lakosság biztonságát veszélyezteti. Kiemelte, hogy mivel az erőmű földrengésveszélyes területen épült, fejlesztéséhez újabb vizsgálatokra lenne szükség. Andrej Vizjak szlovén környezetvédelmi miniszter viszont azt emelte ki, hogy a szigorú szlovén szabályozás mellett a karbonsemlegesség elérése az atomenergia hasznosítása nélkül elérhetetlen lenne. Az új blokk engedélyét kiadó Szlovén Kereskedelmi Kamara is azt az álláspontot hangoztatta: nagy kihívás a karbonsemlegesség elérése úgy, hogy a villamosenergia-felhasználás – elsősorban az elektromobilitás és az új technológiák, például a hőszivattyús fűtési rendszerek terjedésével – biztosan jelentősen nőni fog. A kamara fontos szempontként említette azt is, hogy a saját villamosenergia-termelés az áram árának meghatározásában is jelentős szereppel bír, ráadásul az új blokk építése és üzemeltetése a szlovén GDP-re is jó hatással lenne.

Borítókép: A krškói atomerőmű a Száva folyó partján, forrás: Wikimédia Commons