Az elgondolás szerint az Aranykupola (Golden Dome) rendszerbe integrált több száz megfigyelő és célkövető műhold – a hajtóművük által kibocsátott hő, fény és füst alapján –
már indításukkor világszerte észlelné az ellenséges támadóeszközöket,
és megsemmisítő rakétákkal (futurisztikusabb elképzelések szerint lézerfegyverrel) semmisítenék meg azokat, lehetőleg még a kilövést követő emelkedő fázisban.
De ha ez nem is sikerülne, mivel az amerikai elnök ígérete szerint az Aranykupola integrálódni fog a meglévő védelmi képességekbe, az észlelt fenyegető objektumokat a már telepített földi radarok követhetnék, és hagyományos légvédelmi rakétarendszerekkel semmisítenék meg őket.
Mivel az atomnagyhatalmak közötti kölcsönös elrettentésre épülő stratégiai egyensúlyt az Egyesült Államok védelmi képességeit jelentősen javító pajzs óhatatlanul felborítaná, egy potenciális amerikai nukleáris támadástól magát védtelenebbnek érző Oroszország vagy Kína lépéskényszerbe kerülhet.
Egy kínai külügyminisztériumi szóvivő máris Pekingnek a világűr militarizációjával és egy jövőbeli fegyverkezési versennyel kapcsolatos súlyos aggodalmainak adott hangot. A Kreml a fegyverkorlátozási tárgyalások felújítását szorgalmazta Oroszország és az Egyesült Államok között.
Nem zárható ki, hogy a „fenyegess, majd alkudozz” taktikáját immár rutinszerűen alkalmazó amerikai elnök valódi célja is ez lehet, kérdés azonban,
mit érnének az ilyen tárgyalások Kína bevonása nélkül, amitől pedig Peking eddig következetesen elzárkózott.
Mindamellett talán reálisabb az a forgatókönyv, hogy az ukrajnai háborúból kilépni szándékozó Trump ilyen módon igyekszik kárpótolni a hadiipari komplexumot.
Nyitókép: Donald Trump bejelenti az Aranykupola-programot a Fehér Házban (Official White House Photo by Joyce N. Boghosian)
