Az Egyesült Államok „inflációcsökkentő törvénye” (Inflation Reduction Act) állami támogatást, illetve adókedvezményeket kínál

a zöldtechnológiákat alkalmazó amerikai – és csakis az Egyesült Államokban működő – vállalatoknak.

Ide tartoznak például az elektromos autók, a megújuló energiát hasznosító berendezések (napelemek, hőszivattyúk, szélerőművek) gyártói, de adóleírást kaphatnak az atomerőművekbe, zöld hidrogén (megújuló energiával végzett vízbontással történő) előállításába vagy szén-dioxidot megkötő technológiákba beruházó vállalkozások is.

A törvénycsomag alapján a magánszemélyek az Egyesült Államokban készült új elektromos autók vásárlásakor 7500 dolláros támogatást vehetnek igénybe. Miután azonban ezzel párhuzamosan a Ford és a GM is bejelentette, hogy elektromos modelljeik árában az infláció miatt 6.000-8500 dolláros áremelést terveznek, a vásárlók valószínűleg ebből a kedvezményből – s elemzők szerint az infláció csökkenéséből sem – sokat fognak érezni.

A törvény a külföldi gyártókat kizárja a támogatási rendszerből, felrúgva ezzel a világkereskedelemben eddig uralkodó szabályokat.

Anne O. Krueger, a Világbank korábbi vezető közgazdásza, a Nemzetközi Valutaalap volt igazgatóhelyettese szerint a Biden-féle törvény lerombol mindent, amit a nemzetközi kereskedelem terén a második világháború óta sikerült felépíteni. Krueger szerint erősen kétséges az is, hogy a törvény a zöld átállás felgyorsítása érdekében született, hiszen a külföldi autógyárak kizárása és a Buy American! (Vásárolj amerikait!) elve inkább lassíthatja ezt a folyamatot.

Ráadásul Biden kormánya az amerikai félvezető- és chipgyártókat is dotálja a „Chipek és a tudomány” nevű törvény segítségével, amely 52 milliárd dollár kormányzati támogatást, valamint 24 milliárd dollár értékűre becsült beruházási adókedvezményt kínál a szektor vállalkozásainak.

Zöld dollárok... (Pixabay)

 

Ezek az amerikai intézkedések nemcsak Kínát, hanem az Egyesült Államok európai szövetségeseit is diszkriminálják, akik aligha nem nézhetik tétlenül, hogy

a leplezetlen amerikai protekcionizmus miatt az uniós vállalatok kiszoruljanak amerikai piacaikról.

Az Egyesült Államokban gyártott elektromos autók és akkumulátorok gyártóinak kínált adókedvezmények összege ugyanis például az Európai Bizottság által engedélyezett támogatás többszöröse is lehet. Bruno Le Maire francia gazdasági miniszter szerint az amerikai „környezetvédelmi és társadalmi reformprogram” valójában egy több százmilliárd dolláros beruházási terv, aminek hatására az Európában letelepedni kívánó nagy külföldi vállalatok inkább Amerikában létesíthetnek telephelyet. Emiatt Európa-szerte sok ezer ipari munkahely kerülhet veszélybe.

Az Unió vezető politikusai megpróbáltak tárgyalásos úton kedvezményeket kicsikarni Washingtonban az EU-s cégek importjára, az amerikai adminisztráció azonban nem volt hajlandó érdemben módosítani az „inflációcsökkentő törvény” feltételein.

Emmanuel Macron francia elnök egy Buy European megközelítést javasolt, amely az uniós cégek támogatását fokozta volna, valamint vámokkal védte volna meg azokat az európai termelőket, amelyek kiszorulhatnak az Egyesült Államok piacáról. A lépés viszont nem nyerte el sem az Európai Bizottság, sem Olaf Scholz német kancellár tetszését.

Bár Olaf Scholz német kancellár szerint

az Egyesült Államok kirekesztő iparpolitikája és támogatási rendszere miatt óriási a feszültség,

az Európai Unió nem fog kereskedelmi háborút kirobbantani. Az Európai Bizottság által javasolt törvény ezért inkább az állami támogatások rugalmasabbá tételéről szól. Az eltérő adottságú uniós tagállamok azonban eltérő érdekeik miatt egyelőre nem voltak képesek összehangolt, egységes fellépésre. A szegényebb tagállamok attól tartanak, hogy a német vagy francia támogatási programok az ő további leszakadásukat eredményeznék.

Az Európai Bizottság – részben közös hitelfelvétellel – egy független pénzügyi alap létrehozását javasolja, a gyártókapacitások bővítésekor lazítaná az engedélyeztetési eljárásokat, valamint hozzájárulna, hogy

a tagállami kormányok egyszerűbben, akár uniós forrásokat felhasználva adjanak állami támogatást a cégeiknek.

Hosszabb távon a Bizottság egy európai szuverenitási alap létrehozását javasolja, amely az új technológiákba fektetne be.

Az állami támogatásokra vonatkozó szabályok lazítását azonban uniós intézmények is kritikával illetik. Luis Garicano az Európai Parlament korábbi tagja, a Columbia Business School és a Chicagói Egyetem professzora, valamint Guy Verhofstadt, az Európai Parlament liberális frakciójának vezetője szerint ez csak annak a néhány tagállamnak kedvezne, amelyek már rendelkeznek a költségvetési és technológiai eszközökkel ahhoz, hogy önállóan reagáljanak – Franciaországnak, Németországnak és Hollandiának. A kisebb országok, így Magyarország sem tudnak versenyezni a nagyok gazdasági fölényével.

Garicano és Verhofstadt úgy véli, hogy az európai kormányoknak a nemzeti megoldások keresése helyett a tőke, a digitális és a pénzügyi szolgáltatások egységes piacának kiteljesítésén kell dolgoznunk, s közös uniós finanszírozást kell biztosítaniuk az uniós cégek számára. A NextGenerationEU alapot (a koronavírus-járvány hatásainak enyhítése céljából létrehozott helyreállítási alapot) alakítanák át állandó adóügyi eszközzé, amely lehetővé tenné, hogy Európa a nemzeti kormányok támogatása helyett olyan uniós szintű projektekbe fektessen be, amelyek a zöld átmenetet ösztönzik, és hozzájárulnak a fenntartható energia és a digitális innováció alakításához.

A finanszírozásnak szerintük az EU új saját forrásaiból kellene származnia, különösen a szén-dioxid-kibocsátási határkiigazítási mechanizmusból (az Unión kívül gyártott, az uniós klímavédelmi standardokat nem teljesítő termékekre kivetett illetékbevételből) és a multinacionális vállalatokra kivetett 15 százalékos globális minimumadóból.

Nagy Márton magyar gazdaságfejlesztési miniszter szerint

Magyarországnak nem marad más választása, mint elsők között beszállni a támogatási versenybe,

megtöbbszörözve a források értékét azzal, hogy másokat megelőzve, könnyen, jól célzottan jutnak el a vállalatokhoz. A tudásintenzív, magas hozzáadott értéket előállító cégek beruházásaihoz egyedi döntéssel adott vissza nem térítendő támogatás mellett a másik fő eszköz a visszatérítendő források, a tőke, illetve a kamattámogatott hitelek nyújtása az MFB-n, az Eximbankon és a Széchenyi Kártya Programon keresztül.