Orbán Viktor magyar miniszterelnök idén májusban adott interjút a Postojnak, ami élénk visszhangot váltott ki. A Martin Hanus és Jozef Majchrák által készített beszélgetésre a .týždeň újságírói, Štefan Hríb és Jaroslav Daniška készítette legutóbbi, 2009-es interjú után több mint tíz évvel később került sor. Akkoriban az interjú egyik kulcsmondata így hangzott: „Szlovákia sikeresebb, mint Magyarország.” A szerző szerint az akkori interjú azért is kaphatott ekkora jelentőséget, mert Orbánt a szlovák közvélemény az arrogáns magyar nacionalizmus képviselőjének tekintette, és az ő szájából az olyan mondat, mint hogy „Szlovákia komoly ország”, jelentős elismerésnek számított. Különösen ekkor, Mikuláš Dzurinda második kormányának megalakulását, a szlovák gazdaság rekordévét követően. Magyarország egészen eddig a Visegrádi Csoport második legerősebb gazdaságának számított a cseh után, de 2006-ot követően, a Dzurinda-féle reformok eredményének köszönhetően, átvette tőle ezt a helyet Szlovákia. A 2009-es interjú csak ezt a tényt ismerte el. Ez a tény pedig a mai napig tartja magát a szlovák közvéleményben. Annál is inkább, mert Szlovákiában a csehek mellett (akiket természetesen gazdaságilag mindig is fejlettebbnek ismertek el), a magyarok számítanak olyanoknak, akikhez mérik magukat; ún. referencianemzetnek. A kétezres évek elejének fejleményei tehát sokak számára pusztán azt a történelemtankönyvekben is megjelenő, általános képet igazolták vissza, miszerint a mai Szlovákia területe az 1918 előtti magyar országterület gazdaságilag egyik legfejlettebb része volt, Budapestet nem számítva.

A Postoj szerzője azonban, amikor a minap összeállítást készített a másik referencianemzet, a csehek gazdaságáról, az irigyelt cseh fejlődésről, meglepve tapasztalta, hogy a GDP-adatok más vonatkozásban is már egészen eltérő képet mutatnak. A cseh gazdaság négy csodájáról készített videóösszeállítás szerint a 2021-re vásárlóerő-paritáson számolt, egy főre eső GDP-várakozások szerint a visegrádi országok sorrendje a következő: Cseh Köztársaság (42 956 USD), Lengyelország (35 957 USD), Magyarország (35 088 USD), Szlovákia (34 815 USD). Még érdekesebb képet mutatnak az Eurostat adatai, 2018-ban Szlovákia és Magyarország egyaránt az EU átlagos gazdasági fejlettségének 71 százalékán állt. 2019-ben Magyarország 73 százalékon, Szlovákia pedig 70-en. Bár 2020-ra mindkét ország egy százalékot javított, ez mégis 74–71 százalékos adatot jelent, Magyarország javára. Ez számottevő különbség, még akkor is, ha mindkettő jelentősen elmarad a cseh adattól, hiszen a Cseh Köztársaság a maga 94 százalékos eredményével gyakorlatilag elérte az EU-átlagot.

Persze a fenti két adat mellett másokat is figyelembe kell venni, és ezek alapján a magyar és a szlovák gazdaság között nincs ilyen jelentős különbség. A nem vásárlóerő-paritáson számolt szlovák nominális GDP például magasabb a magyarnál (21 529 USD és 18 075 USD), illetve bár a magyar bruttó átlagbér kissé magasabb a szlováknál (1251 EUR és 1202 EUR), a nettó esetében már fordított a helyzet (857 EUR, 915 EUR). A cseheknél ezek az adatok 1508 és 1207 EUR, Lengyelország esetében pedig 1289 és 928 EUR. A munkanélküliség arányát illetően pedig Magyarország áll jobban, itt 4százalék, Szlovákiában 7 százalék ez az arány.

Krivošík a magyar gazdasági fejlődést nem tekinti ideálmodellnek, azt is leszögezi, hogy a szlovák gazdaság kedvezőbb helyzetének változása a SMER-kormányzat, főként Peter Pellegrini miniszterelnöksége idején indult és nem Igor Matovič vagy Eduard Heger időszakában. Az azonban igen fontos jelenség és az idei Postoj-beszélgetésnek azért is lehetett ilyen széles körű visszhangja, mert Magyarország szlovákiai képe már kissé változott.

Borítókép: Pozsony felhőkarcolói