Kontúrok, határok, irányok és mozgások jelölésére alkalmas a vonal, miközben vastagsága, ritmusa és sűrűségének váltakozása révén képes térbeliséget, mélységet, valamint fény-árnyék viszonyokat kifejezni. Az üveggel való alkotás során Ferdics Béla egyszerű, geometrikus formákban gondolkodik. Munkái jól példázzák azt a művészettörténeti gondolatot, amelyet Winckelmann a XVIII. században „nemes egyszerűségnek” és a formák tisztaságának nevezett. Ferdics objektumai, különösen a tükröződő, sokszögű üvegtestek a minimális formaalkotás fegyelmét hordozzák magukban: a kontúr, a felület és a fény viszonyai válnak a műalkotások kifejezőerejének fő hordozóivá.
A művészt folyamatosan inspirálják a barokk kor illúzióteremtő terei, ezért tudatosan keresi azokat az épületeket, amelyekben a fény, az épület története és az anyagok egymásra rétegződése megjelenhet. A tallósi Esterházy-kastély, amely Ferdics Béla Üres vonal című önálló kiállításának adott otthont, önmagában is többrétegű történelmi nyom. A kastély hosszú múltja során sokféle célt szolgált, volt közös élettér, fenyítőház, árvaház, ezáltal különféle praktikus átalakítások rétegződtek egymásra a történelmi idők folyamán.
A szinte elhagyatott kastély, amely mára néma, szcenikus ürességgé alakult, Ferdics Béla objektumaival értelmeződik újra. A művész azzal a gesztusával, hogy elnevezte azt a tizenegy szobát, amelyben elhelyezte alkotásait, installációival átírta a terek hangulatát, és újabb „tárgyi emlékeket” szolgáltatott az épületnek. A kiállítás által a kastély egyszerre lett történeti dokumentum és kortárs művészeti színtér.
Ferdics grafikai munkáin a vonal sűrűsége, iránya és ritmusa határozza meg a formát. A geometrikus alakzatok és párhuzamos vonalszövetek még vázlatszerűen jelennek meg, de már alapvető szerkezeti logikát jeleznek, amelyek később a kőbe, üvegbe vagy tükörbe írt, metszett és konstruált vonalak térbeli erővonal-hálózatában köszön vissza. Az ősember vonalrajzból alkotta meg az állat képét a barlangrajzok falain, a reneszánsz a perspektíva vonalaiból teremtette meg a térábrázolást, Fellner Jakab pedig vonalas terveiből formálta meg az Esterházy-kastély háromdimenziós valóságát.
Ferdics Béla e folyamatot fordítja vissza a tükörfelületek segítségével, a háromdimenziós építészetet újra kétdimenzióvá alakítja, visszavezeti a síkba. A vonalrajzzal ellentétben a tükör nem állóképet mutat, nem fix ábrázolás: mindig változik, a néző helyzetétől, a fény esésétől, a napszaktól függően. A fizikai térben lévő formák a tükörben már mélység nélkül jelennek meg síkként és vonalakként. A vonal Ferdics Béla művészetében határjelölő és egyben határátlépő elem, egyszerre választ el és kapcsol össze, kijelöl és megnyit, síkot hoz létre, majd térbe lép át. A modern és kortárs művészetben a vonal elszakad a puszta körvonal funkciójától, és strukturális, térképző, olykor filozófiai entitássá válik.
Agnes Martin amerikai absztrakt festő finom, repetitív vonalrácsai vagy Sol LeWitt koncepcionális művei is azt mutatják, hogy a vonal teljes gondolati rendszer hordozója lehet. LeWitt szerint „a műalkotás ötlete lehet maga a mű”, vagyis a vonal gyakran már nem illusztrál, hanem „gondolkodik”. Ez a vonalszemlélet Ferdics Béla munkásságában többféle anyagon és több dimenzión átívelve jelenik meg. Papírmasé munkái, melyeket úgy hív: a „lélek anyaga”, képlékenységük és könnyűségük okán a művészeti folyamat meditatív rétegét érzékeltetik. A művész bármekkora formává alakítja is ezeket a testeket, azok mindig könnyűek maradnak, akár a lélek.
Ferdics Béla művészetében az üveg, a természetes anyagok és a talált tárgyak, valamint a grafikai vázlatok egységes rendszerben működnek, miközben gondolkodásmódját a konceptualizmus vezérli, nála az ötlet önmagában is műalkotássá válik. Ez az alkotói gyakorlat folyamatos határátlépést eredményez, ami a kortárs művészetben a műfaji határok elmosódásához vezet. Ferdics alkotói folyamatának origója újraértelmezni a kapcsolatot az objektum és a tér között, miközben az anyag és a helyszín kontextusa biztosítják az alkotások fizikai valóságát.
Fotók: Cséfalvay Á. András, engedélyével.
