Szabó Franciska Kép a képről című kiállítása már címében is szoros kapcsolatot sejtet a metakép fogalmával. A bemutatott műegyüttes a kép befogadásának folyamatát állítja fókuszba, miközben érinti a művészeti reprodukció, a technikai és digitális fejlődés kérdésköreit is, így a tárlat komplex reflexiót kínál a képek működésmódjáról.
2023-ban az alkotó a Szolnoki Képzőművészeti Társaság éves seregszemléjének rendszeres résztvevőjeként elnyerte a Damjanich János Múzeum díját, amely nagyszabású egyéni kiállítás lehetőségét biztosítja számára. Ennek megvalósulásaként a március idusáig látható kiállítás 2018 óta készülő munkáinak gazdag válogatását mutatja be.
Gazdag képanyaggal ellátott, a Damjanich János Múzeum gondozásában megjelent kétnyelvű katalógus kíséri a tárlatot, melynek bevezetőjében a kiállítás kurátora, Révész Emese nyújt mélyebb betekintést a műegyüttes művészettörténeti kontextusába, az egyes tematikus alfejezeteket pedig a művész saját gondolatai vezetik fel.
A grandiózus, nyolcvanöt képet felvonultató kiállítás a művész két különböző, ugyanakkor tartalmilag szorosan összekapcsolódó ciklusát mutatja be. A 2019-ben alkotott Mások emlékei sorozatában Szabó Franciska a szülei, nagyszülei generációjának utazásai során látott helyszínekről, műemlékekről, műtárgyakról analóg eljárással készült privát fotóit festi meg. „Emlékképek, melyekhez nem kötődőm, helyszínek, amiket elvétve lehet azonosítani, ugyanakkor olyan helyszíneket kulturális emlékeket rögzítenek, amelyek kollektív emlékezet képeit hozzák játékba” – foglalta össze sorozatának lényegi gondolatát.
Mindezt nézőke segítségével teszi, amely elkészült festményein is megjelenik, így például a lencse ovális formája, a kép kerete, az elcsúszott diakép esetleges kompozíciója is láthatóvá válik. Az így létrehozott kép a képben kompozíciók révén a nézés aktusa, a vizuális érzékelés folyamata válik hangsúlyossá.
A kollektív emlékezet és a látás szubjektív tapasztalatának összekapcsolása tovább gazdagodik a művészi reprodukció problematikájával a 2022-ben indult Diák a művészettörténetből című sorozatban. A ciklusban a művész a klasszikus művészeti kánon ikonikus festményeit választja kiindulópontként. Festményei azonban nem egyszerű másolatok, hiszen tényleges tárgyuk nem maguk az eredeti művek, hanem az azokról készült diaképek. „Bár a számomra ellenálhatatlan képeket egyszerűen lemásolhattam volna, a célom nem az volt, hogy minél pontosabban leutánozzam ezeket a képeket, hanem az, hogy egyfajta szűrőn keresztül mutassam meg őket. Nemcsak az egyes műalkotásokra, művészekre vagy művészeti korokra szeretném irányítani a figyelmet, hanem a művészettörténet megismerésének folyamatára.”
Az egykor a művészettörténeti oktatás meghatározó eszközének számító, analóg fotóeljárással készült művészi reprodukciók a digitalizáció következtében mára elveszítették funkciójukat. Az idő múlásával megkoptak, elszíneződtek, helyenként torzultak, olykor monokróm hatásúvá váltak. Szabó Franciska festészete e változások vizuális lenyomatát rögzíti festői eszköztárának segítségével.
Ebben az összefüggésben a technika szerepe kiemelt jelentőségű a műegyüttes egészében, hiszen a festői megoldások következetesen reflektálnak az eredeti műveket közvetítő médium, vagyis a diakép vizuális és materiális sajátosságaira. Mindez nem csupán a vetített kép látványát idéző, olykor aszimmetrikus kompozíciókban, illetve a diák kereteinek és feliratainak tudatos megjelenítésében érhető tetten, hanem a megvilágított dia ragyogásának, a színek fokozott intenzitásának festői eszközökkel történő érzékeltetésében is. E festői kihívás következtében az alkotó többféle technikával kísérletezett. Az olaj- és akrilfestékkel készült, hol lazúrosan áttetsző, hol pasztózusabb felületkezelésű munkák mellett golyóstollal készített művek is szerepelnek az anyagban. Az alkotó saját bevallása szerint ebben a rajz és festészet határán lévő technikában találta meg leginkább a diafilm anyagnélküliségének kifejezését.
A kiállítás egyik különleges eleme a festményeket kísérő installáció. Ebben a festmények alapjául szolgáló, a Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium képzőművészeti diagyűjteményének archívumából származó diaképek láthatók, melyeket színárnyalataik szerint rendezett el a művész.
