A több évtizede a pályán lévő Ernszt András Pécsett él és alkot, tanulmányait is a Pécsi Tudományegyetemen végezte. Mesterei nem kisebb nevek voltak, mint Keserü Ilona és Valkó László.
Ernszt egyéni és csoportos tárlatok gyakori szereplője. 2016-ban Nature transfer címmel állított ki a Molnár Ani Galériában. 2018-ban a pécsi Nick Galériában láthattuk műveit. 2024-ben Körei Sándor szobrászművésszel volt közös tárlata Longing for Gaia címmel ugyancsak a Molnár Ani Galériában. A Munkácsy Mihály-díjjal kitüntetett művész alkot és oktat. A Pécsi Művészeti Gimnázium, Szakgimnázium és Technikum diákjait tanítja festészetre, rajzra. S nem utolsósorban a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar Festészet Tanszékén tanszékvezető, egyetemi docens, aki a kortárs magyar festészet markáns alakjává vált.
Festészetéről az alkotó magánkiadású kötete, az Ernszt András / Válogatott művek 2016–2024 adja a legteljesebb képet. A 2024-es kiadványban két esszé olvasható Tayler Patrick, illetve Balogh Robert tollából. „Ernszt festészete nézőorientált vállalkozás, képei szemcseppként lágyítják a fantasztikumot, és napszemüveget emelnek színintezitásban elszabadult, már-már apokaliptikus víziói elé is”– írja Tayler a Föloldás természete / Ernszt András festészetéről című tanulmányában. Balogh Robert az Áttűnő rétegek közt levegő és fény / Közelítések Ernszt András festői világához című írásában így foglalja össze művészetét: „Munkáiban az absztrakció és a líraiság egyszerre van jelen, a non-figuratív festménynek struktúráját és rétegzettségét sokszor áthatja a dinamika és valami látomásszerűség.”
Máté Andrea esztéta, a mostani kiállítás kurátora kifejezőnek és találónak tartja a Sűrített csend címadást. Szerinte ezzel a képek absztrakciója és konkrétsága, színeiknek felfokozottsága és visszafogottsága, formáinak redukciója és bonyolultsága nyílik meg.
A tárlat kompozícióinak rétegei valóban szinte megnyílnak, mögöttük újabb és újabb formák tűnnek fel. Hol sűrűn szőtt vonalak cikáznak, hol burjánzó növényi mintákra, ágas-bogas fákra ismerhetünk. A természet óhatatlanul jelen van, él és nem mozdulatlan. Ernszt András vásznainak minden négyzetcentimétere áramlik, lebeg, az elemek próbálnak utat keresni maguknak. Az összkép fantasztikus, bár nyugtalanságról vall. Nem véletlen, hiszen körülöttünk sincs statikusság, lombkoronák hajlonganak, levelek hullanak, fodrozódik a víz.
A művész által megálmodott természet túlburjánzó, az alakzatok összetömörítése miatt néhol nehezen találunk fogódzókat, pontokat, de szükséges-e ilyenekbe kapaszkodnunk? Éppen az intenzív sűrűség, a színek villódzása teszi izgalmassá a Sűrített csend műveit, amelyeken a redukált organikus formák ismétlődése teremti meg a képek ritmusát. A képekét, amelyeknek nincs kerete, a festmény mintegy túláramlik határain, olyan hatást kelt, mintha közelről látnánk egy nagy egésznek a részletét, a mélyét.
A Belső terek (2025) kompozíciójának kék hátterében szivárványszínű vonalak úsznak, a felületet fekete ecsetfoltok lepik be. Talán egy tó partján járunk, ahol nádas nőtte be a vizet. Az Eleven (2025) kinyílt virágai rászolgáltak címükre, élettel telítettek. A Sűrített rend II (2025) talán egy erdőbe vezet? Meglehet, a leomló vastag vonalakból vékony törzsű fák képe sejlik fel. A Lélegző táj I (2025) és a Lélegző táj II (2025) párosán is a növényzet, talán egy erdő az úr. Ernszt az általa kiválasztott részletből építi képeit, egymásra helyezett, rétegzett formáival optikai jelenséget hoz létre.
Ernszt András festményei absztrakt természetképek különleges köntösben. Hiányzik róluk az ember, illetve szemlélőként lehet jelen, amint megigézve, érzékelését próbára téve merül el a festői látványban.
Fotók: Aczél Márk / B32 Galéria engedélyével.
Ernszt András Sűrített csend című kiállítása április 7-ig látható a B32 Galéria és Kultúrtérben (1111 Budapest, Bartók Béla út 32.).
