Fotók: Végel Dániel
Brönner ugyan Észak-Rajna-Vesztfália tartományának Viersen városában született, mégis Rómában nőtt fel. Zenészcsaládból származik, ami ha nem feltétlenül jelent is kikövezett utat a zenéhez, mégis fontos tényezője a pálya indulásának. Kölnben, John Eardly-től sajátította el jazztrombitálás művészetét, a műfaj pedig Észak-Amerikához köti. A kontinensek közötti lét irányította figyelmét az európai identitás kérdése felé. A fotózás iránti vonzalmat a William Claxton zene- és divatfotográfussal való találkozás ébresztette fel benne.
Claxton többek között Steve McQueenről adott ki fényképalbumot, és Jazzlife címen jelentetett meg fotókönyvet a hatvanas évek jazzművészeiről. Kettejük találkozásából barátság szövődött, Claxton fényképeinek hatására 2009-ben Brönner vásárolt egy Leica M8 típusú kamerát, amellyel eleinte zenésztársait örökítette meg, majd a saját körén kívül eső alanyokat keresett és kért fel portréihoz: írókat, sportolókat.
Szakterülete kétségtelenül a portréfotózás, de tájakat, ipari létesítményeket is felkeresett már projekteihez. 2019-ben a duisburgi Museum Küppersmühle für Moderne Kunst épületében rendezte első átfogó fotótárlatát Olvasztótégely címen. Tizenkét hónap alatt utazta be a németországi Ruhr-vidéket, hogy bemutassa annak arculatát. Kameráját emberekre, a közlekedési infrastruktúrára, ipari környezetre, a városokra irányította. Mindezzel az ország nyugati régiójának sokszínűségét hivatott illusztrálni, ahol nemzetiségek, kultúrák, vallások keverednek egymással.
Az Identitás – Európai látképen szinte rögtön egy videóba „botlunk”: Till Brönner fújja trombitáját. Virtuóz játéka még a botfülűeket is képes magával ragadni. Egyszerre energikus, könnyed és érzékeny. A hangzás és a dallam iránti kiváló érzéke miatt a német Chet Bakerként emlegetik. Ha vele nem is találkozhatott, olyan nevekkel működhetett együtt mint Annie Lennox, Al Di Meola, George Benson vagy Natalie Cole.
Ludwig Múzeum-béli kiállítása a portrékra helyezi a hangsúlyt, hiszen Brönner ebben a műfajban mozog a legotthonosabban. A fekete-fehér arcképek között sok zenész szerepel: Daniel Barenboim, Lisa Batiashvili, Christoph von Dohnanyi és Snétberger Ferenc. Színész és képzőművész is akad. Daniel Brühl, A Bourne-ultimátum (2007) vagy a The Alienist (2018–2020) című sorozat szereplője, a számítógépes művészet úttörőjeként ismert Vera Molnár vagy a provokatív művészetéről híres Ai Weiwei. A kifejezetten nagyméretű portrék karakteresek, az fotós humánus szemléletéről, érzékenységéről vallanak. A precízen komponált felvételeken még a legapróbb szőrszál is jól kivehető az arcokon. Brönner a mimika széles tárházát „kínálja”. Modelljeit hol tágra nyílt, csodálkozó szemű, máskor szigorú, figurákként örökíti meg. A minimalista, fekete-fehérre „állított” színvilág sokszor drámai erőt kölcsönöz szuggesztív képeinek.
Színes felvételek sem hiányoznak, bár ezek korántsem olyan megkapóak, mint a portrék. A táji és ipari képek között akad narancsszínű, elhagyottan álló autó (Narancsszínű autó, Cseh Köztársaság, 2023) vagy legelésző marhák (Tehenek, Galícia, Spanyolország, 2024), és persze az ember és annak nyomai: darus szerkezetek, kokszolótorony, vezetékek.
Mi köt össze bennünket a nagy különbségek ellenére? – teszi fel az Identitás – Európai látkép rövid leírása a kérdést. Sok minden, például diktatúrák, demokráciák, gázvezetékek és nemzetközi megállapodások. Öreg kontinensük identitását azonban mégiscsak a Brönner fotóin látható emberek adják, akik sokszínű közösséget alkotnak. Róluk mesél a művész, róluk szól ez a tárlat.
Till Brönner Identitás – Európai látkép című kiállítása augusztus 25-ig látható a Ludwig Múzeumban (1095 Budapest, Komor Marcell utca 1.).
