A mostani, 75. születésnapját ünneplő tárlaton szereplő félszáz kép az évszám ellenére nem retrospektív jellegű, hanem az életmű egy szeletének, konkrétan konstruktív indíttatású, újgeometrikus munkáinak bemutatása. Anyaga azonban így is kompakt, az egyes képciklusok szinte igénylik a tematikus rendezést.
Hasznosnak tűnik röviden szólnom a festményeket ihlető geometrikus stílus történetéről. A 20. század elején, az izmusok születése idején a közép-európai országokban különböző stílusirányzatok inspirálták az alkotókat. Csehországban és Romániában például a szürrealizmus volt a legkedveltebb közülük, nálunk ezzel szemben a konstruktivizmus, ami nem véletlen, hiszen Kassák Lajos maga is ott bábáskodott megszületésénél, ahogy Kazimir Malevics, Piet Mondrian vagy Moholy-Nagy László. E rövid és termékeny periódust követően Magyarországon az 1930-as években csökkent a konstruktivizmus jelentősége, majd a második világháború után, az 1945–1948 közötti időszakban az organikus nonfiguratív irányzatokkal egyetemben újból rövid virágzásnak indult. A szocreál idején a szerkezetességet kapitalista csökevénynek kiáltották ki, de az 1960-as években ismét erőre kapott, amiben nem kis szerepe volt Viktor Vasarelynek és az op-artnak, illetve a hard edge-nek (Barnett Newman). Ekkor alakult ki a honi újkonstruktivizmus második, máig tartó hulláma, gondoljunk Bak Imre, Nádler István és Fajó János valamivel későbbi munkásságára. A kor kultúrpolitikája talán azért volt megengedőbb, mint korábban, mert ideológusai úgy gondolták, hogy a színes, elvont struktúráknak, a különböző mértani formáknak nincs konkrét társadalmi jelentésük. Az 1989-es rendszerváltást követően megszűnt a cenzúra, minden művészeti kifejezésmód szabad utat kapott, köztük a konstruktivizmus is. 2015-ben például a konstruktivista szobrászok rendeztek kiállítást Pécsett Szín – Forma – Tér címmel, majd nagyot ugorva az időben, Konok Tamásnak 2021 tavaszán a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeumban rendeztek tárlatot, a Vasarely Múzeumban pedig jelenleg is látható majd félszáz idősebb és fiatalabb minimal artos és geometrikus indíttatású művész bemutatója (Delineo ergo cogito). A pulzáló, gyakran átalakuló kifejezésmódnak tehát napjainkban is több változata él, a szigorúan szerkezetestől a színesebb, lazább, oldottabb variánsokig. Az újkonstruktivizmus lényegét legtalálóbban talán Peter Weibel fogalmazta meg a Pittura/Immedia című, 1995-ben írt tanulmányában, amelyben megállapítja, hogy „a kortárs absztrakt festészet metanyelvű festészet, amelynek referenciája maga a történelmi absztrakt festészet”.
Színek és a formák kavalkádja a Station (2022) című vászna, melyen piros alapon különböző geometrikus alakzatok láthatók: hangsúlyos fekete és szürke négyzetek, piros és fehér körök szerveződnek rajta ritmikus, dinamikus kompozícióvá. Mint már említettem, a művész gyakran hoz létre tematikus sorozatokat. A Város-széria A városrészlet (2021) című darabján sárga, barna, szürke tektonikus formák tűnnek föl, mellettük azonban megjelenik egy redukált ház sziluettje is. A Fragmentumokon (2021) a geometrikus elemeken kívül konkrét építészeti idézetet is találunk, a szentendrei városháza oromfalának több művészt is megihlető félkörívét. A gyermekjátékok formavilágára is utaló Játék című sorozat darabjai amellett, hogy mozgalmasak, ritmikusak, közeli rokonságban állnak egymással, noha színeik mindig mások és mások.
Koppány Attila gyakran hivatkozik Kazimir Malevics Fekete négyzet (1915) című, többször is megfestett vásznára. Ez a több mint száz éve készült kép az utóbbi években megszaporodó, a művészet végét hirdető írások emblémája is lehetne. Paradox módon azonban negatív kicsengése ellenére – vagy talán éppen azért – nagyon is ösztönző munka, mivel a művészet létét tagadó fekete négyzet számos festőt késztetett és késztet ma is alkotásra. Koppány Emlékezés Malevicsre (2021) című opusán szürke alapon egy hegyére állított kék háromszög látható, ennek a tetejére került rá az emblematikus fekete négyzet. E parafrázis elemei mind forma-, mind színvilágukban célzatosan emlékeztetnek Kazimir Malevicsnek a Fekete négyzet, kék háromszög (1915) című művére.
Koppány néhány évvel ezelőtt lelt rá legújabb motívumára, a piramisra. A mostani győri tárlaton majdnem egy tucat ilyen festmény szerepel. E rejtélyes építményt megörökítő munkái közül, melyeket gyakran egyiptomi művészetre utaló más formák is gazdagítanak, több már a múlt esztendőben Székesfehérváron rendezett tárlatán is szerepelt (Ókor, 2018; Piramisvilág, 2019 stb.). A Piramis objekten (2021) például egymásra halmozott színes gúlákat látunk. A Piramis transzformáción (2021) a sárga oldalú gúla széleihez és egymáshoz csatalakoznak különböző nagyságú és színű (piros, fehér, fekete, szürke) mértani testek. A Kis kék piramis múmiával (2021) címűn pedig téglalap alakú kék, mélybarna, sárga és világosbarna csíkos alakzatok között egy stilizált fejre és törzsre emlékeztető, elvont figura tűnik fel.
A tárlat 2022. április 2-től május 1-jéig tekinthető meg hétfő kivételével mindennap, 10 és 18 óra között a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumban (9022 Győr, Liszt Ferenc utca 11.)
A tárlat katalógus: http://online.anyflip.com/
