Meghitt, szeretetteljes légkör fogad a rákospalotai öreg Károlyi-kúriában. A szatmári oláh cigány családból származó Varga Erika és Varga Helena manufaktúrájában amerre csak nézek, színpompás, divatos ruhákat, szebbnél szebb kiegészítőket, táskákat, ékszereket látok, valamennyi darab egyedi, jellegzetes mintáik semmivel sem téveszthetők össze. Különleges márka, a Romani Design birodalmában vendégeskedem, amely jóval több, mint divatstúdió. Régen kinőtték a kereteket, a textiltervezésen és -gyártáson kívül kulturális-társadalmi missziót teljesítenek.
Innovációjuk a cigány tradíciók kortárs divatba emelésében rejlik, és még tehetséggondozással is foglalkoznak.
Mielőtt elindultam a nővérekhez, ránéztem a legnagyobb közösségi portálon lévő oldalukra, mégis miről posztolnak mostanság. Megkapó látvány fogadott: József Attila Romani Design-mintázatú zakóban és nyakkendőben látható, egy modell pedig a költő fényképével díszített blúzban pózol. Egy másik bejegyzésben Charlie Chaplin alakja tűnt fel, szintén saját tervezésű felöltőben. Az ehhez fűzött megjegyzés: „A közös jövő ott kezdődik, ahol szavak nélkül is értjük egymást.”
Romani Design minták és József Attila archív portréja (Varga Erika AI asszisztenciával generált fotója)
Csakis ezzel indíthatjuk a beszélgetésünket. Mint kiderült, azért „öltöztették” az általuk tervezett ruhákba az említett híres embereket, hogy ezzel is egyértelművé tegyék azok szerintük félcigány vagy cigány származását, aminek valóságtartalmáról egyébként az interneten tabudöntögető, ám kétséges hitelű tudományos dolgozatok is fellelhetők. Mindazonáltal távol áll tőlük a politizálás, de ha a közéletben elfogadhatatlan, megalázó, bántó kijelentések hangoznak el, mint nem is olyan régen, akkor úgy érzik, aktivista alkotókként reflektálniuk kell.
Tizenöt esztendős fennállásunk során kezdettől fogva az volt a célunk, hogy a divat, a design adta felületeket, lehetőségeket fontos üzenetek megfogalmazására (is) használjuk, illetve erős kommunikációs csatornát építsünk ki – árulja el Varga Erika. – A médián keresztül a legszélesebb rétegekhez el tudunk jutni. Közösségi vállalkozásunk lényegében társadalmi innovátor szerepet tölt be. Amikor nemrég átgondoltam eddigi történetünket,
az is foglalkoztatott, milyen hatást értünk el kulturális és társadalmi tartalmainkkal.
Folyamatosan jöttek létre tematikus kollekcióink, melyekben a mai kor kívánalmai szerint ötvözzük a magyar és a cigány folklór elemeit.
Romani Gold Menyasszony a szegedi Móra Ferenc Múzeum Fekete Ház kiállításán, 2024-ben (Fotó: Frank Yvette)
Minden egyes öltözéknek – legyen az családi fényképekkel, farmeranyaggal vagy kékfestővel párosítva – az a küldetése, hogy a vizuális élményen kívül mesélje el a cigányokhoz kapcsolódó történetét, segítse a viselőjét önmaga megismerésében, örömtelibb élet kialakításában, illetve irányítsa rá a figyelmét az érzékenyítés fontosságára és
a cigányokról kialakult beidegződések megváltoztatására.
A Varga nővérek számára az utóbbi öt év nagyon kemény volt. Erika meséli, hogy édesapjuk elvesztését hosszú gyászidőszak követte. A legkülönfélébb helyzetekben sírva fakadt, nem tudta magát kontrollálni, holott ez sohasem volt rá jellemző. Előtte is sok családi veszteséget kellett túlélnie, többek között Kender mámi, Anikó és Misi unokatestvérek, Józsi nagybácsi halála is nagyon megviselte, de hogy imádott apja sincs többé, annak feldolgozása mindennél nagyobb kihívás volt számára.
A családi archívum egyik szeretett darabja. Varga Erika (középen) és Varga Helena (jobbról második) szüleik, kisöccsük és unokatestvéreik mellett. Készült Mátészalkán, 1977 táján
A divatbemutatókkal, kiállításokkal, külföldi utazásokkal járó alkotómunka segített valamelyest begyógyítani a fájó sebeket, de ereje fogytán a műhely fenntartásához nélkülözhetetlen teendőkben segítségre szorult. Nyilvános szerepléseit is háttérbe szorította, viszont mentorként támogatott másokat, például kurátorukat, Kriston Lilit, aki a MOME doktorandusza lett, és a húgát, Helenát, aki nemcsak divatos táskák, kiegészítők, ékszerek készítésében jeleskedik, hanem énekhangjával is képes hatást kelteni,
a cigányok ősi nyelvén gyönyörű balladákat énekel, és már zenekara is van.
Az eltelt tizenöt esztendő alatt sokféle alkotói folyamatban vettem részt – folytatja a beszélgetést Varga Helena, aki mielőtt a fővárosba költözött volna, szűkebb pátriájában művelődésszervezőként dolgozott. – Magam is csodálkoztam, mennyi rejtett tartalék lakozik bennem. Kezdetben ékszereket készítettem, lényegében folytattam az előző munkát, amit Erikával együtt végeztünk a belvárosi ötvösműhelyünkben mint aranyművesek. Újabb szintlépés volt, amikor elkezdtem saját tervezésű és saját mintájú táskákat varrni, melyek prémium minőségű kézműves daraboknak számítottak. Óriási érdeklődés mutatkozott irántuk, úgyhogy a folyamatos és színvonalas gyártás érdekében technológiai fejlesztésbe kellett kezdenünk. Ezzel párhuzamosan tértünk át az egyedi tervezésű textilek létrehozására.
A koncepciót Erika álmodja meg, én pedig elkészítem az ahhoz illeszkedő anyagmintákat.
Olykor a technikai kivitelezés érdekében profi grafikussal dolgozunk együtt, mint például a Romani Madonna–Szent Madonna-projektünk kapcsán, amelyben a cigány nőkben rejlő teremtőerőt jelenítettük meg: anyai nagyanyánk és édesanyánk fényképét kvázi Madonnaként emeltük be a mintáinkba.
Együtt a csapat: Varga Helena, Kriston Lili, Varga Erika (Fotó: Bozi Tibor/Redux)
A Romani Design létjogosultsága és népszerűsége ellenére az övékéhez hasonló missziót csak kevesen vállalják. Bár vannak biztató jelek itthon és külföldön, öt-hat kisebb családi vállalkozás szerveződött már, akik valamilyen szinten követik a példájukat, de még nem tudtak olyan mérvű sikereket elérni, mint ők, noha legalább elkezdték visszaépíteni a tradíciókat. Nem kétséges,
szükség volna hozzájuk hasonlóan tudatos, összművészeti szemléletű, katalizátorként működő modellekre,
hiszen jócskán van mit bepótolni a cigány kultúra terjesztése és elfogadtatása terén.
Tavaly ősszel, öt év kihagyás után újra elmentem a csatkai búcsúba, a Kárpát-medencei oláh cigányok legfontosabb egyházi ünnepére. Amit ott láttam, az bénítóan hatott rám, szégyenérzetet, kiábrándulást, mérhetetlen csalódást okozott számomra. Elkeserített az a tapasztalás, amivel a saját közösségemben találkoztam – vallja be őszintén Varga Erika. – Amíg én az elmúlt tizenöt évben a cigányságért mindenre hajlandó voltam, nemcsak társadalmi pozíciójuk javításáért, hanem a cigány viseleti kultúra felépítéséért, elterjedéséért is dolgoztam, addig a valóság egészen mást mutat,
a magyarországi cigány közösségekben olyan nagymérvű, gyors színvonalbeli rombolás ment végbe,
amit joggal nevezhetnék kulturális holokausztnak is. Hogy ez így alakult, annak sok oka és sok szereplője van, kezdve a mulatós zenéktől a szabadkeresztény gyülekezeteken, a közösségi média hatásain át a bóvlinak tekinthető ruhakínálatig.
Az ősi hagyományok felbomlása, az igazodási pontok eltűnése, a közösségek szétesése, a megfelelő tudás hiánya, a globalizáció hatásai nem is vezethettek máshová, mint elértéktelenedéshez, elbutuláshoz. Továbbá mindent szabad, minden következmények nélkül marad. Ezért is vagyok meggyőződve arról, hogy a munkánkra nagyobb szükség van, mint valaha.
Anyai nagyanyánk és édesanyánk fényképét kvázi Madonnaként emeltük be a mintáinkba (fotó: Gregus Máté)
Törzsvásárlóik főleg azok, akiknek tetszik az a minőség, gondolatiság, életérzés, ami különleges darabjaikat jellemzi, és még értik is, sőt, vállalják azok üzenetét. Erikáék vevőkörét hazai és külföldi értelmiségiek – köztük művészek, pedagógusok, egyetemisták – képezik. Azért választják őket, mert nem tucattermékeket akarnak, hanem egyedit. És ezt meg is kapják.
Nem adnak semmit sem készen, mindenért meg kell küzdenünk. Sajnos még a cigány és nem cigány értelmiségiek – akik például cigány ügyekkel foglalkoznak – között is vannak, akik nem értik, miért fontos nekünk, hogy kiállításaink legyenek múzeumokban – veti fel az újabb kérdést Varga Erika. – Ebben a Romani Design nagy utat tett meg, amire büszkék is vagyunk, hiszen rajtunk kívül alig van a világban hasonló manufaktúra, amely
másfél évtized alatt a semmiből juttatta be a múzeumokba a cigány viseleti kultúrát és annak kortárs átiratait.
Hozzáteszem: ez ügyben nem nekünk kellett kilincselni, hanem bennünket kerestek meg felkérésekkel a divatszakma prominensei és a múzeumi partnerek. Több projektünket – divatbemutatót, kiállítást – a Hagyományok Háza Magyar Népi Iparművészeti Múzeummal közösen rendezhettük meg. Jó a kapcsolatunk a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemmel és a Szegedi Tudományegyetemmel, utóbbinál Helena alkalmazott kutató. És hadd említsem meg nemzetközi kiállításainkat, divatbemutatóinkat, konferenciákon való részvételünket: többek között jártunk Amerikában, Ausztráliában, Indiában, Malajziában, bemutatkozhattunk például Lisszabonban, Prágában, Rómában, Párizsban, Rigában, Zágrábban és Brüsszelben.
Varga Helena tradicionális dalokat énekel (Fotó: Kovács Milán)
Egy idő után a divatbemutatóinkon élő zene szólt, én pedig tradicionális cigány hallgatókat (a tradicionális cigány zenében a hallgatók lassú, szomorú műfaja fejezi ki leginkább a cigányság lelkét) és magyar népdalokat énekeltem – veszi át a szót Varga Helena. – Már három éve, hogy saját zenekart alapítottam, főleg világzenei produkciókat adunk elő, de új produkciókkal a dzsessz felé is kacsingatunk. Szerepeltünk az M2 Petőfi TV Akusztik című műsorában, és rendszeresen hívnak bennünket fesztiválokra, koncertekre. Nagyon tetszik a közönségnek, amikor a Romani Design külföldi projektjein énekelek, úgyhogy nagy levegőt vettünk, és
elkezdtük a Varga Helena Band nemzetközi karrierjének felépítését.
Mindezek megerősítik, hogy a Varga nővérek szeretik a kihívásokat, nem félnek belevágni újabb és újabb projektekbe. Szabad művészekként alkotnak, nem függnek senkitől, semmitől. Azt vallják: csak a kritikus gondolkodás viszi előbbre őket. Ez persze a nehezebb út, de cseppet sem bánják.
Mintha csak mottójuk lenne: Szuno me dikhlem, po sunto than phirdem (Álmot láttam, szent helyen jártam),
ahogy az ősrégi, szívszorító cigány ballada kezdődik, melyet többször hallottam Helena előadásában. Érces hangja, gyönyörű hajlításai révén sokakkal együtt átérezhettem, milyen fájdalmasan tud könyörögni Istenhez az ember, hogy halála után a mennyországba kerülhessen. Arra is gondoltam, milyen jó, hogy az ilyen kincseket őrzi még valaki. Sok egyéb mellett ezért is hálásak lehetünk a Romani Design alapítóinak.
