Hasfelmetsző Jack 1888-ban két hónap leforgása alatt a London keleti részében lévő Whitechapel negyedben öt prostituáltat gyilkolt meg, akiket brutálisan felkoncolt, a Scotland Yardot pedig Jack the Ripper (Hasfelmetsző Jack) aláírású levelekkel bombázta. A nyomozás során mintegy kétezer személyt hallgattak ki, és több mint száz embert letartóztattak. Közöttük a gyilkosságok elkövetésének módja miatt szerepeltek hentesek és sebészek, még Viktória királynő egyik orvosa, William Withey Gull is. VII. Eduárd fiát, Albert Viktor clarence-i és avondale-i herceget is meggyanúsították, arra gondolva, hogy zavart elmeállapotában gyilkolhatott. Azonban valamennyi vádlott tisztázta magát.
Több tucat könyv és számtalan tanulmány igyekszik máig megfejteni a rejtélyt. Valamennyi írás közül Patricia Cornwell Hasfelmetsző Jack: lezárt ügy. Egy gyilkos portréja című könyve keltette a legnagyobb visszhangot. A krimiíró művei százhúsz országban, harminchat nyelven, mintegy százmillió példányban keltek el, több mint húsz regényét magyarra is lefordították. Könyve nem az írónő hírneve miatt került az érdeklődés központjába, hanem azért, mert úgy véli, Hasfelmetsző Jack az angol posztimpresszionista festő, Walter Sickert volt. Hatmillió fontot költött saját vagyonából arra, hogy megvásárolja Sickert harmincegy festményét, levelezésének egy részét, és DNS-nyomokat kerestessen a festő tárgyain és ötvenöt levélen, amelyek aláírása Jack the Ripper. Cornwell állítása szerint az egyik levélen lévő bélyeg alatt talált, a lakosság kilencvenkilenc százalékát kizáró DNS-minta megegyezik a festő DNS-ével. A Jack által aláírt egyik levélpapír pedig ugyanaz a márka, mint amilyet Sickert használt levelei írásakor. Ráadásué Hasfelmetsző Jack rajzokkal illusztrálta leveleit, és az egyiken Nemo becenéven szerepel. Nos – írja Cornwell –, színész korában a festő ezt a nevet használta. Még a festő korát is bizonyítékként említi az írónő –: „A gyilkosságok idején Sickert huszonnyolc éves volt. Ideális kor a sorozatgyilkossághoz” –, aki felkutatta, hogy a festőnek több műterme is volt azon a környéken, ahol Hasfelmetsző Jack rémtetteit elkövette. Azok a szemtanúk viszont, aki látni vélték a gyilkost, különböző leírásokat adtak róla. Az írónő ezt is érvei igazolásaként értelmezi. Azzal magyarázza, hogy az amatőr színész Sickert szeretett mindig más-más alakban megjelenni. Ám Cornwell legfontosabb érve az, hogy a festő képeit megvizsgálva, árulkodó hasonlatosságokat fedez fel a gyilkosságok korabeli leírásaival. Húsz évvel Hasfelmetsző Jack sorozatgyilkossága után Sickert több képet festett meggyilkolt prostituáltakról – igaz, a művész állítása szerint a témát onnan vette, hogy amikor London északnyugati részében, Camden Town munkásnegyedében, élt, 1907. szeptember 11-én egy Emily Dimmock nevű prostituáltat saját lakásában gyilkolta meg egyik kliense. Sickert ennek az esetnek kapcsán festette meg A Camden Town-i gyilkos című képét, amelyen a mezítelen nő melletti férfi azt a képzetet kelti, hogy éppen akkor öli meg áldozatát.
A festmény alapján Cornwell így érvel: „Ez a művész mindig azt festette meg, amit látott.”
Ezeket a „megdönthetetlen” bizonyítékokat Stephen P. Ryder angol író hosszú tanulmányában ízekre szedi, konkrét adatokkal cáfolva minden egyes érvet. Az írónő által Hasfelmetsző Jacknek tulajdonított levelekről elmondja, hogy nemcsak Londonból, de Anglia más részéből, sőt Franciaországból, az Egyesült Államokból, Ausztráliából és még számos országból érkeztek levelek a Scotland Yardhoz, amelyeket a sorozatgyilkos nevében írtak feltűnési viszketegségben szenvedő emberek. A Cornwell által említett levélpapír pedig nemcsak Sickerté lehetett, mivel teljesen szokványos és mindenki által megvásárolható márkáról volt szó. Ami a DNS-mintákat illeti, nem lehet egyértelműen azonosítani Sickert DNS-ét a levélen lévővel.
Cornwell állításait – melyek szerint Sickert A Camden Town-i gyilkos című képét a gyilkosság helyszínén festette, amelyet csak maga a gyilkos ismerhetett, azonkívül a festő képén a meggyilkolt nő pozíciója azonos a Hasfelmetsző Jack által meggyilkolt Catherine Eddowes holttestének helyzetével – Ryder azzal cáfolja, hogy a nőről nem a helyszínen, hanem a hullaházban készítettek felvételeket, amiket Sickert is láthatott, mivel az újságok publikálták azokat. Az egyik legmeggyőzőbb ellenérv Cornwell elméletével szemben, hogy bár az írónő azt állítja, hogy Sickert Londonban volt a gyilkosságok idején, mégis maga is elismeri, hogy ezt nem tudja bizonyítani. Ezzel szemben – írja Ryder – a festő több levele is azt igazolja, hogy 1888 augusztusa és októbere között Franciaországban tartózkodott.
Mások is cáfolják Cornwell elméletét. Az író Richard Shepard ezt nyilatkozta: „Patricia Cornwell mondhat, amit akar, mert Hasfelmetsző Jackról semmit sem tudunk. Azt sem tudjuk, négy, hat vagy nyolc nőt gyilkolt meg, magányos tettes volt, avagy tettestárssal követte el a bűntetteket, orvostanhallgató vagy éppen egy vérengző hentes, az arisztokrácia tagja vagy egy semmirekellő az East Endből.”
De ki volt Walter Sickert?
Walter Sickert Németországban, Münchenben született 1860. május 31-én. A család 1868-ban Angliába költözik, ahol állampolgárságot nyer. Walter 1870 és 1871 között a University College School tanulója, majd Wimbledonban folytatja tanulmányait. Jóllehet nagyapja és apja is festő volt, ő maga színészként kezdi pályafutását, és csak 1881-től folytat művészeti tanulmányokat. Mestere James Abbott McNeill Whistler, az 1800-as évek egyik legnagyobb festőművésze, aki egyébként Marcel Proust festő szereplője, Elstir egyik modellje volt. 1883-ban Sickert Párizsba utazik, ahol megismeri Claude Monet-t, Camille Pissarrót és Edgar Degas-t, akikkel baráti kapcsolatba kerül. Degas-ról 1885-ben portrét is fest.
Visszatérve Londonba, sajátos stílusban festi képeit. Akárcsak Degas, Sickert is megörökíti a táncosnőket, ám a korabeli Angliában még a teljesen konvencionálisnak tűnő, 1888-ban született Katie Lawrence Gattinál című festménye is botrányt okozott, mivel addig nem volt megszokott a musicalok világának megörökítése. A képet a kritika csúnyának tartotta, a témát pedig vulgárisnak, mert a női előadókat egyszerűen prostituáltaknak tekintették.
1898-ban Sickert a „négy kikötő városában”, a normandiai Dieppe-ben telepedik le. Számos képet fest a városról, többek között Claude Monet roueni katedrálisaihoz hasonlóan a Saint Jacques-katedrálisról alkot sorozatot a nap minden szakaszában.
1903-ban Sickert Velencében tölt egy évet. Többek között felöltözött és mezítelen prostituáltakat fest. A Fekvő velencei nő című képén, a bal oldalon egy teljesen felöltözött nő ül, akinek a feje nem látszik. A festmény előterében fekvő prostituált szétvetett lábai provokatív módon vonzzák a tekintetet.
1906-ban, párizsi szállodai szobájában több aktképet fest, amelyek Edgar Degas hatásáról árulkodnak.
Winston Churchill felesége, Clémentine a Sickert család barátja volt, a művész így került kapcsolatba a politikussal, akinek 1927-ben örökítette meg vonásait. Churchill, aki nem csupán szerette a festészetet, hanem ő maga is festett, ezt írta feleségének Sickert ösztönző hatásáról: „Sickert festőként új lendületet ad nekem.”
1928 és 1930 között Sickert a Royal Society of British Artists elnöke volt, 1934-ben pedig akadémikussá választották. A világhírű írónő, Virginia Woolf kijelentette róla: „Angliában a legnagyobb élő festő.” 1942. január 22-én halt meg az angliai Bath-ban.
