Weöres Sándor azonos című verseskötetének megzenésített művei hallhatók az albumon, a kiállítótérben pedig az író egyes versei és a népzene inspirálta kortárs alkotások tekinthetők meg. A tárlaton a műfaji és a szellemi értelemben vett határokon való felülemelkedés motívuma hálózza be az alkotásokat.

Az összművészetiség az egyik elsődleges kortárs művészeti törekvések közé tartozik, ugyanakkor a különböző műfajú alkotások közötti kohézió megteremtése jelenti a legnagyobb kihívását ennek a célkitűzésnek. Az eklektika elkerülése az átgondolt koncepción és a beválogatott alkotások harmonikus egységén is múlik. A tárlat központi kérdésfelvetése a határtalanság, amely már Weöres Sándor művészetében is fontos problémakörnek bizonyult. A határok átlépése szellemi, spirituális értelemben, önmagunk határainak feltérképezése és lebontása visszatérő motívum szinte minden művészeti ágban, így az irodalomban, a zenében, a képzőművészetben és a mozgóképkultúrában is. A műfaji határok feszegetése ugyancsak gyümölcsöző táptalajként szolgál a művészi kísérletezésnek. Gyakran az alkotók számára sem egyértelmű, melyik médium formájában képesek a legteljesebben kifejezni magukat. Erre szolgálnak kiváló példaként Weöres Sándor sorai Illés Árpádhoz címzett leveléből:

„Úgy hiszem, a föstészethez is, zenéhez is közelebb állok, mint az irodalomhoz. Voltaképpen bármelyik is csak kifejezőeszköz a belső lélekzajlásokhoz, kráter a lávához. De én a föstészet kifejezőeszközét mindig teljesebbnek éreztem, mint az irodalomét (…), úgy érzem, ha rajzolni tudnék (amit annyira semmit se tudok, hogy például nem bírom papírra dobni egy lóherelevél körvonalait), sokkal több és magamat kifejezettebb volnék, mint így, a versekkel.”

 
 
A művészi önkifejezés azonban nemcsak az alkotókon múlik, minden művészeti ág más-más eszközökkel operál, ami bizonyos keretek közé zárja a művészi intenciót. A megszabott határokból való kitörés új spektrumokat képes megnyitni, részben ezért is számít az intertextualitás és az összművészetiség az alkotói kísérletezés egyik legnépszerűbb terepének. Ugyanakkor a kurátori koncepcióteremtés is egyfajta szellemi alkotó folyamatnak tekinthető, amelynél a felület üres kiállítótér, az eszköz pedig a gondolat és a hozzá kapcsolható műtárgyak. A Szentendrei Régi Művésztelep kiállítótermeiben részesei lehetünk ennek a kurátori törekvésnek, amely egyaránt megnyilvánul az egyes alkotásokban és az őket keretbe foglaló koncepcióban. A tárlat vizuális anyagában elsőként Nagy Gabriella égő csipkebokra tűnik fel, amely mellett Weöres Sándor Ének a határtalanról című verse látható. A lemez és egyben a kiállítás címadó verse párbeszédet folytat Nagy Gabriella alkotásával. A kiállítás kulcsmotívumai – többek között a létértelmezés – megjelenik a nyitóversben, amely az egyén helyét és értelmét kutatja a világban. Az egybeolvadás a természettel és a mindenséggel saját létezésünk határtalanságában fejeződik ki Weöres Sándor lírájában, ezáltal Tímár Sári albumában és a kiállítás alkotásaiban is.
 
 
 
Jakatics-Szabó Veronika festményén az élet első állomása és fejlődésünk kezdeti korszaka jelenik meg az anyaméh és az embrionális állapot megörökítésével. Az élet keletkezése és kezdeti fejlődése kiindulópontja, kezdőfelütése a tárlatnak. A kiállítás végigjárásához javaslatot is kapnak a látogatók, azzal a biztatással, hogy először olvassák el az alkotások mellett olvasható verseket, majd a QR-kódok beolvasásával hallgassák meg Tímár Sári albumának ezekre a lírai alkotásokra írt népdalfeldolgozását. Ennek az összekapcsolódásnak köszönhetően a zenehallgatáson, a dallamokon keresztül tekinthetünk a versekhez kapcsolódó vizuális alkotásokra.
 
 
 
Az összművészeti kiállítások ilyen jellegű körbejárása immerzív élménnyé formálja a műélvezetet. A tárlaton továbbtekintve Udvardi Erzsébet Reggeli című absztrakt képének tájai Tímár Sári egyik széki népdalfeldolgozásával alkotnak analógiát. A festmények mellett olyan vegyes technikával készült alkotásokat is láthatunk, mint Votin Dóra Este a városban című újrahasznosított, aranyozott hulladékdeszkája vagy Horváth Lóczi Judit könyvlapokból összeállított rombusza, amely a Két háromszög, négy lélek címet viseli, belső érzeteinkkel összekapcsolva a geometrikus formációt. Mellette Könyv Kata izgalmas vegyestechnikájú munkája az analóg és a digitális technikák keverése által feszegeti a műfaji határokat.
 
 
 
A központi térben interaktív alkotások érzékeltetik a képzőművészet, az irodalom és a zene kohézióját. A Hermina Alkotócsoport művészeinek jóvoltából létrejött interaktív hanginstalláción a látogatók három lemez mozgatásával sajátos absztrakt zajzenéjüket is kikeverhetik. Tolnyai Péter és Kertész Krisztián hanginstallációja, a Bartók bogárgyűjteménye húsz magyar népdalt szólaltat meg. A kis hangszórók mozgatásával és fülükhöz emelésével belehallgathatnak az egyes népdalrészletekbe, felfedezve a hasonlóságokat és a különbségeket, játszva a harmónia és a disszonancia hangzásával. Zenei háttéranyag kíséri a tárlat két videóinstallációját is. Ádám Zsófia videója, a Koreográfiák Bolcsóra vizuálisan képezi le, hozza mozgásba a zenét. A mozgóképen polisztirol gyöngyöket láthatunk, amint hanghullámok hatására sajátos koreográfiát leírva jönnek mozgásba. A térben látható másik digitális alkotás Kondor Attila munkája. Festményfilmje belső könyvtárba kalauzolja a nézőt. Az animáció szereplő nélküliségének köszönhetően maga a szemlélő válhat a mű szereplőjévé. Az imaginatív terek festőisége mellett mitológiai és művészeti motívumok is felbukkannak a filmben. A vizuális utazás során az is kiderül, honnan ered a titokzatos fényforrás, amely végigkalauzolja a látogató tekintetét a tereken.
 
 
 
Weöres Sándor költeményeihez készült illusztrációkat és két művészalbumot is bemutat a kiállítás, amelyekben a versekhez készült egyedi akvarellfestmények, kollázsok és grafikák láthatók. A művészalbumok között Palman Zsuzsi műve, a 7x7 – avagy reflexiók Weöres Sándor világára is megtekinthető és lapozható. Az album közvetlenül a kiállítás plakátján is szereplő, Budai Lotte Aether című műve alatt található, mely Weöres Idyllium költeményéhez társul, felidézve a pásztori, bukolikus költészet idilljét. Alkotásáról az univerzum határtalan egészéhez viszonyított ember alakja köszön vissza. A művésznőtől több Weöres-illusztráció is megtekinthető a tárlaton. Mellettük Szabó Imola Julianna alkotásai, A mozdulatlan tudás és Az élet idomítása Weöres Infinitivus című költeményéhez illeszkednek. Grafikái az élet körforgásából és lelkünk határtalanságából fakadó öröklétre való reflexióként is értelmezhetők. A kiállított művészalbumok másik kötete Somogyi Éva 3D mesekönyve, amely Weöres Sándor játékos, alliteráló betűverseihez készült, megidézve ezzel a gyermekirodalmat és a vizualizáció általi történetmesélés szerepét a legkisebbek oktatásában.
 
 
 
Kontra Ágnes nagyméretű monokróm festményhármasa zárja a terem végén a kiállítást, mely az indigó különféle árnyalataival játszik. A triptichon meleg és hideg kék árnyalatai más-más érzetet keltenek a szemlélőben. A monumentális festmények mellett láthatók Bánföldi Zoltán absztrakt művei, a Csillagok között XI címen, amelyekről az univerzum végtelenjének határtalansága tükröződik vissza. A hozzá kapcsolódó, Hargitai-Halász Lehel tollából származó szöveg hűen tükrözi a festmények által is közvetített világmindenség végtelenjét, a teljesség érzetét és az egység fogalmát. Az utóbbi két eszme formai megtestesítője maga a kör, amely a tökéletességet, az abszolút egységet szimbolizálja. A kör motívuma több alkotáson is feltűnik, azonban a legszembetűnőbben Kiss Márta művein. Alkotásai, a Teremtés és a Rejtett sötétség egy-egy kört foglalnak magukba, amelyeket hímzőfonallal átszőtt vásznakon jelenít meg. A művek Kányádi Sándor Valaki jár a fák hegyén, valamint Weöres Sándor Örök pillanat című költeményére reflektálnak. A vásznakkal analógiát alkot a lírai művek központi gondolata az öröklétről és a bennünk rejlő isteni létezőről, amelyek a keleti és a nyugati vallásfilozófia központi kérdései. Martin Henrik Kadmium hold című, színekkel játszó olajfestményének tűzgolyónak tetsző vörös holdja felidézi a Weöres Sándor Öröklét című költeményében is megjelenő holdmotívumot.
 
 
 
Három kiemelkedő alkotás, Verebics Katalin munkái szorosan kötődnek az olténiai népdalokhoz, Hargitai-Halász Lehel Találkozás című, erre reflektáló szövegének központjában pedig a szem, a belső látás áll. Verebics Katalin körvásznának magával ragadó tekintetét két kisebb, vegyes technikával készült alkotása egészíti ki, amelyekbe a beapplikált tükrök lehetőséget adnak arra, hogy a látogató a saját szemébe és ezáltal a saját lelkébe is belenézhessen. Ez a fajta introspektív szemlélődés ösztönzi a nézőt, hogy önmagába tekintsen. Ez az attitűd a kiállítás belső mozgatórugóját is felfedi, mely szerint a gondolkodásra késztető kortárs művek sok esetben kiváló alkalmat nyújtanak az önvizsgálódásra. Ez különösen érvényes erre az összművészeti tárlatra.

 

Az Ének a határtalanról című kiállítás november 3-ig tekinthető meg a Szentendrei Régi Művésztelepen (2000 Szentendre, Bogdányi utca 51.).