„Lágy hantu mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?”

(Nagy László: Ki viszi át a szerelmet, 1957)

 

 

Beretvás Csanád térbeli alkotásai a természetből kiinduló, organikus formákat idézik. Az absztrakcióhoz közel álló munkáiban figuratív jellegzetességeket is felfedezhetünk, melyek építészeti elemekre, illetve naturális formákra, örökké fejlődésben lévő növényi indákra, levelekre, csigavonalakra, akár az ősi spirál alakjára emlékeztetnek. Valamennyi alkotásával a természetben tapasztalható harmóniát teremti meg, amely közel áll gondolkodásához és lelkivilágához, hiszen eredeti szakmája szerint kertész.

 

A növények iránti érdeklődése és szeretete fedezhető fel alkotásaiban. Munkáiból az a fajta attitűd olvasható ki, amit a lakóhelyéhez, a Csepel-szigeten fekvő Újszigethez közeli Duna-parton sétálva, vagy az erdőt járva tapasztal. A természetben nem csupán felfelé, a fák lombjai felé tekint, hanem lefelé is, ahol akár állati maradványokat, csontokat, szarvakat, agancsokat is találhatunk. Ezek szerkezeteit feltárva ismerte fel, hogy a csontok struktúrája, jellegzetes szivacsos állománya nem pusztán a természetben található meg, hanem az építészetben is. A civilizáció alkotta környezet megoldásai tehát hasonlóak a természet formálta csontokéhoz, így minden bizonnyal az ókor, sőt a későbbi korok lenyűgöző vázszerkezeteit megalkotó ácsmesterek is ezekből a struktúrákból indultak ki.

 

Az épületek erős statikai megoldásaira törekvő humánus szándék tehát a csontokat is szilárdan és rugalmasan tartó formákból eredeztethető. Beretvás Csanád is ezekből inspirálódva faragott a mészkövekből Katedrális jellegű szerkezetet, mutatta meg egy-egy épület Metszetét vagy idézte meg az antik Oszlopfők formavilágát. Az építészet azonban túlmutat a struktúrákon; a díszítettség és az épületszobrászati munka évszázadokon át kiemelt fontosságú volt, célja nem csupán a természetben tapasztalt formák visszaadása, hanem az esztétikus alakzatok megteremtése is volt. Ám ez napjainkra a letisztult, minimális architektúra és dizájn elterjedésével egyre inkább kiveszőben van, így mondhatjuk, hogy az ez iránti nosztalgiából született Beretvás Ornamentika sirató című szobra.

 

Benne, illetve a többi alkotásában is egyfajta eklektikus stílus bontakozik ki; az antik, a román, a gótikus, a reneszánsz, de még a szecesszió jellegzetességeit is felfedezhetjük, szobrai mégis teljességgel kortársak. Hasonló a szoborépítési metódusa a XIX–XX. század fordulóján élt amerikai építész Louis Sullivan munkásságához, aki modern felhőkarcolókat tervezett organikus és archaizáló stílusjegyekkel. Beretvás szobrainak architekturális struktúrái mellett formaviláguk az emberi test, illetve a csontok alkotta üreges vázszerkezeteket is láttatni engedik, s utalnak a kertészetben használt eszközökre, az ásóra, illetve a kapára is.

 

A szobrokban fellelhető geometrikus, mégis lágy struktúrák, a gömbölyded formák; az organikus indák biomorf alakzatainak egymásba olvadása a mozgás és a lendületesség érzetét keltik. A szobrok választott anyaga a süttői édes vízi mészkő, talapzatuk is ugyanebből, illetve andezitből, egy vulkanikus eredetű kőzetből készült. Az ősi, majd egymillió év történetét őrző mészkő nagy szilárdságú, jól faragható kőzet, amely akár időkapszulaként is felfogható, olyan geológiai történéseket rögzítve, amik az ősiség, a stabilitás és a statikusság megtestesítői. A szobrok mintázatában fellelhető dinamizmus így alkot harmóniát a kövek szilárdságával és stabilitásával, hogy velük egymást kiegészítő egységet teremtsen.

 

A szobrok megformálásához, motívumainak kialakításához Beretvás Csanád nem csupán faragja a követ, hanem képes annak teljes elvékonyítására, áttörésére, akár savak használatával való lyukacsossá tételére is, hogy létrehozza velük archaizáló felületeit. Időnként teret enged a kőzet természetes formáinak, sérüléseinek, amik jól illeszkednek a munkák tematikáihoz. A különféle szobrászati technikák alkalmazása hosszú kísérletezési folyamatok eredményeként született meg. Beretvás autodidakta művész, aki néhány mesterétől leste el tudását, illetve korábbi, szintén saját magát fejlesztő tevékenysége során, a fafaragás alkalmával szerzett tapasztalatait bővítette, majd kitartással és az anyag, illetve a megmunkálás iránti mély alázattal vált művésszé. Majd huszonöt éve folyamatosan alkot, munkáit azóta állítja ki. Szakmai tagságai, elnyert díjai munkái kvalitását bizonyítják. Köztéri szobrai főként a Balaton környékén találhatók, melyek tematikája a vízhez kötődik, ahogyan a kiállításon is látható, fémből készített munkái is.

 

Különleges fémből készült galvanoplasztikái egyedi technikájú munkák. A vörösrézből, sajátos eljárásokkal alakított absztrakt szobrait természetes vagy mesterséges anyagok idomait felhasználva formálja, azokat különféle savak maratásával, illetve galvanizálásával alakítja, majd patinázással díszíti, öregíti őket. A növényi ornamentikát, illetve a kristályfejlődés folyamatait idéző szobrai archaikusnak hatnak, azok mindig valamilyen ősi titkot őriznek. A most látható két munka tengerfenéken fellelt hajóroncsra, illetve az antik mitológiát idéző Kháron ladikjára emlékeztet, mely utóbbinak ez a munkacíme is.

 

Kháron a görög mitológia alakja, aki ladikján a holt lelkeket szállította, a Sztüx folyón át, amelynek jelentése visszataszító. Az antik utalás, illetve a galvanoplasztikák díszítettsége és a mészkőszobrokban fellelt antikizáló architektúra izgalmas diskurzust kezdeményez a kiállításnak helyszínt adó Epreskerti Parthenon Fríz-teremmel és annak díszítésével, melynek témája a Pallasz Athéné tiszteletére rendezett ünnepi felvonulás. A másolat, a Körössényi-teremben egykor fontos törekvés eredményeként került Stróbl Alajos műtermének falára, mely szerint Stróbl mesterként és tanárként azon fáradozott, hogy a képzőművészeti képzésben részt vevő hallgatók másolatok készítésével jussanak közelebb a művészet gyökereihez. Mindez idén, 2026-ban a Képzőművészeti Egyetemen szervezett Stróbl Emlékévben, amelyet a mester születésének százhetveneik évfordulójára rendeztek, különösen fontos. A múlt és a jelen, illetve az ebből fakadó jövő így ér össze nem csupán Beretvás Csanád életművében, hanem a Fríz-teremben kiállított szobrok és a tér idézte atmoszférában is.

Beretvás Csanád Fríz teremben kiállított munkáit megismerve mondhatjuk, hogy Nagy László versére reflektálva falban megeredt hajakat, verőereket becéz, és sziklacsípőket ölelve, katedrálist állít.

 

Képek: MKE sajtóképek.

 

Beretvás Csanád Főleg kövek – organikus alakzatok című kiállítása május 10-ig tekinthető meg az Epreskertben (1062 Budapest, Bajza utca 41.).