Still in Bloom – Mátyási Péter, kiállítási enteriőr  fotó: Biró Dávid, a Molnár Ani Galéria jóvoltából

 

 A virágcsendélet hallatán sokakban poros, elavult műfaj képe dereng fel, amelynek lehetőségei a természet imitációjában és a puszta gyönyörködtetésben merülnek ki. Leggyakrabban azok a barokk festmények jutnak eszünkbe, amelyek a csokrok élethű, realisztikus visszaadására törekedtek. A Molnár Ani Galéria kiállítása azonban négy alkotó, Mátyási Péter, Körei Sándor, Lázár Eszter és Horváth Gideon művein keresztül ékes bizonyságát adja annak, hogy a növénycsendélet hagyományos formai és fogalmi keretei rendkívül széles spektrumra nyithatók, és az e műfajhoz társuló ábrázolásmódok és jelentések ma is aktuálisak.

Still In Bloom, kiállítási enteriőr fotó: Biró Dávid, a Molnár Ani Galéria jóvoltából

 

 

A műfaj időtállóságát egyrészt a kivitelezés, a formanyelv, másrészt a növénycsendéletben rejlő szimbolikus sokrétűség képes korszerűvé tenni. A fogalmilag idesorolható műalkotásokon ábrázolt virágok, indák, levelek egyszerre utalhatnak az életre, az elevenségre, ugyanakkor hervadásuk, bomlásuk, mulandóságok folytán vanitas-szimbólumokként, a hiábavalóság megjelenítőiként is működnek, a néző figyelmét az idő múlására, a halál közelségére irányítva. A növények jelképezhetik a szexualitást, a vágyat, a szépséget, de bennük van a hiány, a beteljesületlenség és a pusztulás is. Ez a gazdag szimbolika tartja frissen ma is ezt a műfajt, hiszen az élet alapvető kérdései és dilemmái tematizálhatók a növények segítségével.

Still in Bloom – Körei Sándor, kiállítási enteriőr  fotó: Biró Dávid, a Molnár Ani Galéria jóvoltából

 

Négy művész tágítja formailag és mediálisan is szélesre a műfaj kereteit a tárlaton, miközben kortárs aspektusból aktualizálják a növénycsendéletet, s láttatják a témában megbújó érzékiséget, dekorativitást is.

Lázár Eszter csendéletei például erősen erotikus képzettársításokat ébresztenek a befogadóban. Műveinek központi motívuma az orchidea, amely komplex struktúrájával a szépség, a gazdagság, a nemesség és a termékenység megtestesítőjeként jelenik meg. A genitáliák jellegzetességeit magán hordozó virág szexuális szimbólum is, a vágy, a testiség jelképeként is működik a művész munkáin. Ezeket az organikus formákat áttetsző, szintetikus anyagokkal, műanyag eszközökkel hozza játékba alkotójuk, amelyek izgalmasan fluid hatást keltenek, miközben erősen fetisizálják is a kompozíciót. Ezek a fotók nagyon líraiak, lágyak, miközben van bennük valami vadság is. Ebből a szempontból párhuzamba állíthatók Robert Mapplethorpe kompozícióival, amelyek szintén a klasszikus formalizmust társítják szexuális fétisekkel, nem lemondva azonban az esztétizálásról.

Lázár Eszter: Flutter, 2022  fotó: Biró Dávid, a Molnár Ani Galéria jóvoltából

 

 

Horváth Gideon installációja ugyancsak beemeli a műbe a testiséget. A láncokról lógó növények túlérett gyümölcsök, amelyeknek héját szétfeszíti a kibuggyanó termés. Ez a túlcsordulás erős szexuális töltetet hordoz, a szétnyíló, gömbszerű héj a női nemi szerveket idézi, s a vágy ébredéséről is szól. Érzékisége, bujasága mellett azonban termékenységi szimbólumként is tekinthető. Így egyszerre utal a testiségre, a nőiségre, valamint az anyaság gondoskodó, nevelő jellegét és a szülés csodáját is behozza a néző asszociációs mezőjébe. A lepottyanás előtti pillanatban konzervált gyümölcsök a természet uralhatatlanságáról is tanúskodnak: bár az ember mindenáron igyekszik beavatkozni a természetes ökológiába, környezetének működését mégsem tudja maximálisan befolyásolni.

Horváth Gideon: Fruits Of Our Loins, 2022, méhviasz, makramékötél, lánc, változó méret

 

 

Körei Sándor szobrai szintén a természet keretekbe zárásának szándékát és képtelenségét tematizálják. A méretre vágott üvegtárlókba helyezett élő növények kontextusokból kiszakítva, mintegy légüres térbe kerülve lebegnek ezekben a szűkre szabott terekben. A plexidobozok mintha konzerválni igyekeznének a természet utolsó maradványait, megőrizni azokat a jövő kutatói számára, akik majd rekonstruálni próbálják, milyen volt a földi élet a posztcivilizáció előtti korban. A tárlókba helyezett növényeken azonban beteljesedik az idő; hervadnak, zsugorodnak, bomlanak. Így bár üveg mögé kerültek, sajátos idejük elől mégsem szökhetnek meg. Körei zárt és transzparens struktúrákat alkot, ami a virágcsendéletek szigorú megkomponáltságára is utal, szobrai azonban folytonos változásban vannak, mindvégig nyitott művek maradnak.

Folyamatos alakulás jellemzi az opálos üveggel operáló művét is, amely csak közvetetten engedi láttatni a felület mögött megbújó virágcsokrot. A változás pedig a néző mozgásával egy időben indul el: ahogy közelítünk a szoborhoz, a látvány úgy válik egyre absztraktabbá, fluidabbá. Ez a mű fordított trompe-l’œil-képként működik: míg azok a realisztikus részletességgel, a színek, a fény-árnyék hatások és a perspektíva élethű utánzásával igyekeznek a valóság illúzióját kelteni, addig Körei szobra – bár valóságos elemekből építkezik – elbizonytalanítja és hozzáférhetetlenné teszi a konkrét látványt.

Mátyási Péter: Still Death I, 2021  Fotó: a művész és a Molnár Ani Galéria jóvoltából

 

Ahogy Körei munkái, úgy Mátyási Péter művei is felfoghatók natura morte képekként, amelyeken a hervadó virágok az elmúlás szimbólumaiként jelennek meg. A festményeken naturalisztikusan, monokróm színekkel megfestett hervadó növényi motívumok különös, kísérteties tájban jelennek meg. A természetellenes, digitális felületekről ismerős lilák és kékek furcsa derengésbe vonják ezeket a növényeket, lidérces hatást keltve. Erre az érzetre pedig még jobban ráerősítenek az installatív elemek, a ketrecbe zárt valódi növény, valamint a száraz faág, amely megvilágítva szivárványos árnyakat fest a falra.

Still In Bloom, kiállítási enteriőr  fotó: Biró Dávid, a Molnár Ani Galéria jóvoltából

 

A kiállítótérben csupán négy művész munkái láthatók, de már ezekből az alkotásokból is kiviláglik, hogy a növénycsendélet műfaja milyen sokféle jelentés kibontására alkalmas. Lelkesítő, hogy vannak még művészek, akik elég bátrak ahhoz, hogy leporolják ezt a műfajt, és kiaknázzák a benne rejlő lehetőséget. Az is üdítő, hogy találunk olyan kurátort is, jelen esetben Máté Zsófia személyében, aki nem fél megújítani ezt a kevéssé trendi fogalmat és bebizonyítani, hogy igenis van ennek is helye a kortárs művészeti szcénában.

A Still In Bloom kiállítás 2022. szeptember 17-ig látogatható a Molnár Ani Galériában (1088 Budapest, Bródy Sándor utca 36.).
Kiállító művészek: Mátyási Péter, Lázár Eszter, Körei Sándor, Horváth Gideon
Kurátor: Máté Zsófia