Miért rendezték a nagyszabású Róma–Budapest, 1800–1948 – Képzőművészeti kapcsolatok a két város között című tárlatot?
Majd tíz évvel ezelőtt merült fel bennünk a gondolat, hogy olyan tematikus kiállítássorozatot szeretnénk rendezni azokról az európai nagyvárosokról, amelyek művészi szempontból meghatározó jelentőségűek voltak a magyar művészet alakulásában. Ezt a művészeti kölcsönhatást először a Berlin–Budapest kiállításon, majd a Párizs–Budapest tárlaton mutattuk be. A kiállítássorozat harmadik, lezáró része a március 28-ig látható Róma–Budapest.
Mi a céljuk ezzel a kiállítással?
Egyrészt fontosnak tartjuk, hogy minél többen megismerjék és elismerjék a magyar művészetet és kultúrát. Azt szeretnénk, hogy minél szélesebb körhöz jusson el, ne csak azok jöjjenek el megnézni a tárlatot, akik valamilyen módon kapcsolódnak a műkereskedelemhez. Nagyon jók a tapasztalataink, sokakhoz eljut az ingyenesen látogatható tárlat híre, például nap mint nap érkeznek óvodás csoportok is. Én magam nagyon szerettem volna feldolgozni ezt a témát, mert ilyen mélységben még nem nyúltak hozzá a szakemberek. Pedig nemigen van olyan magyar festő, aki ne töltött volna rövidebb-hosszabb időt Rómában. Évszázadokon át Európa valamennyi fontosabb művészeti központjában az akadémiai képzés kiegészítő eleme volt az itáliai, mindenekelőtt a római tanulmányút. A képzőművészeti emlékek kimeríthetetlen tárháza mellett Róma a korszak legfontosabb vallási centruma is. Így az utazások elsődleges célpontja a XVIII–XIX. század fordulóján az örök város volt. A két világháború között számos magyar művész, szobrász, építész kapott állami ösztöndíjat a Római Magyar Akadémiára.
A tárlatvezetésekre hamar beteltek a helyek, rengetegen látogatják az ingyenes kiállítást. Különösen vonzó, hogy a sötét terekben a fények csupán az alkotásokat világítják meg. Elmondhatjuk, hogy a Virág Judit Galéria edukációs tevékenységével túllépett a megszokott műkereskedelmi gyakorlaton?
Ezzel a kiállítással mindenképpen. Viszont sajnos ilyen volumenű kiállítást nem tudunk minden évben megrendezni, mert nagyon nagy a költségvetése. A tárlatvezetésekre szinte azonnal beteltek a helyek, komoly edukációs munkát végzünk, és rengeteg pozitív visszajelzést kapunk.
Igen, a kiállítássorozat utolsó részét előzte meg a leghosszabb kutatómunka, mert mint említettem, ilyen mélységben korábban még senki nem dolgozta fel a témát.
A tárlat alapvetően az én elgondolásom alapján született. A jelenlegi Róma–Budapest kiállításhoz a legtöbb tanulmányt Kaszás Gábor és Szeredi Merse Pál művészettörténész kollégáim írták. Rajtuk kívül egyet írtam én, egyet Suba Zoltán, a Magyar Nemzeti Galéria munkatársa és Juhász Bálint művészettörténész. A galéria többi munkatársa a kiállítás lebonyolításában és a kölcsönzések megszervezésében volt segítségemre. Többnyire magángyűjteményektől kértük kölcsön a műtárgyakat, valamint a Magyar Nemzeti Galéria, a pécsi Janus Pannonius Múzeum és a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ közgyűjteményeitől.
Nagyjából egy évbe telt a kiállítás megvalósítása és szervezése, miközben párhuzamosan haladt a kiadvány szerkesztése, a tanulmányok megírása, a képek befotózása. A kiállításhoz kapcsolódó, tizenkétezer forintért megvásárolható könyv képanyaga nem teljesen egyezik a tárlatéval. A kiadványban sok archív anyag is található, például korabeli fényképek és újságok reprodukciói.
Kinek az alkotásaiban gyönyörködhetnek a látogatók?
Az 1800-as évek közepétől a klasszikusok, majd a modernebb művészek alkotásai szerepelnek a tárlaton. Megtekinthetjük többek között idősebb Markó Károly, Csontváry Kosztka Tivadar, Gulácsy Lajos, Vaszary János, Egri József, Márffy Ödön, Bernát Aurél, Aba-Novák Vilmos, Patkó Károly, Reigl Judit, Ország Lili és Keserü Ilona munkáit.
Szerepelnek-e kuriózumoknak mondható művek a kiállításon?
Van néhány mű, amelyek korábban még soha nem voltak láthatók a nagyközönség számára, például egy Sztehlo Lili-üvegablak, amelyet az Építészeti Múzeumtól kaptunk kölcsön és restauráltattuk a kiállításra. Igazán különleges Csontváry Holdtölte Taorminában című festménye, amelyet fotóról ugyan sokan ismernek, de nagyon régen nem volt tárlaton látható.
Mik a Virág Judit Galéria tervei a közeljövőben?
Készülünk a májusi, 74. tavaszi aukcióra, valamint minden évben rendezünk kisebb kortárs kiállításokat is, amelyek még tervezés alatt állnak. Ilyen nagy horderejű kiállítás, mint a Róma–Budapest, egyelőre nincs tervben, de nagyon remélem, hogy lesz még hasonló.
