Mindenkinek le kellett hunynia a szemét és előre nyújtani a bal tenyerét, hogy abban elhelyezhető legyen valami. Bármi, ami „gyűrött, ragacsos, puha, szúrós, ingerlő” – hallatszott Virág Ágnes nyugodt hangja a háttérből. A tréfás „feladatnak” a többség eleget is tett, csak imitt-amott nyíltak ki újra a szemek és súgtak össze néhányan. A játéknak ezzel még nem volt vége, a kapott textúrát a kitapintás mellett orrunkkal „megszagoltuk”, majd nyelvünkkel „megízleltük”. A megtapasztalás pár perc leforgása alatt zajlott, szemünk világát rövidesen visszanyerhettük.
Hogy mi volt a célja, és miként kapcsolódott a kiállításhoz ez a szellemes személyiségfejlesztő gyakorlat? Virág Ágnes szerint ez elvezet a címbéli látencia (latens = rejtőző, lappangó) fogalmáig, melyet több tudományterület is használ. Például az orvostudomány, amikor a fertőzést követően még hetekig tünetmentesnek érezheti magát a beteg. Vagy a kísérleti pszichológia, amely egy inger és a rá adott reakció közötti intervallumot érti rajta.
Beszélhetünk látens tehetségről vagy bűnözésről is. Az előbbi olyan adottság, amely megvan valakiben, de még nem fejlődött ki, az utóbbi a nem jelentett törvénytelenségekre vonatkozik. „Amit érdemes megjegyezni: a látencia lappangó, időket és tereket összekötő jelleget ölt” – jelentette ki Virág Ágnes.
A kiállító művészek az utóbbi években készült alkotásaikat mutatják be, olyan akrillal, olajjal festett vásznakat, melyeken érzékeljük a „múltbeli, számunkra ismerős vizuális tereket”.
Kondor Attila az új festőgeneráció egyik meghatározó alakja. A Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán végzett Baranyay András grafikus- és fotóművész keze alatt. A művészi hivatás kikövezett út volt számára, a családjában jelenlévő ebbéli műveltség erre az ösvényre terelte.
Hagyományos, klasszikus módszerekkel dolgozó alkotó, aki épületeket, kerti építményeket, a tájat örökíti meg. Metafizikus tájképei, habár ember nélküliek, sosem üresek. A háttérben antik romok, szobrok, kutak bukkannak fel. Képein minden oly mozdulatlan, mintha megállt volna az idő. Látenciabéli kompozícióin ormokat, építészeti tagozatokat, lépcsőlejáratokat, reneszánsz kerteket ábrázol (Emanáció I. 2023, Jelenlétkert 2021). Ködbe burkolódzó, időtlen terei békések, csöndesek, elmélyülést kívánó színhelyek, ahol a madár sem jár. Önismereti művek, melyek kiválóan alkalmasak tudatunk lecsendesítéséhez.
Művészcsaládban nőtt fel Szurcsik József: édesapja Szurcsik János festőművész, édesanyja Sárkány Anna festő és gobelinművész. Sokoldalú alkotó, litográfiákat, szitanyomatokat, rézkarcokat egyaránt készít, a sokszorosító grafika összes ágával foglalkozik. Szürreális műalkotásaival bejárta a világot Bulgáriától New Yorkon át Japánig. Az Újlipótvárosi-Klub Galéria kiállítóterében látható festményeken hegyek, kanyargó folyók, dombok tűnnek fel. Visszatérő elemük a tűz és a füst. Az egyik domboldalon szinte „kézzel” fogható az égő tűz látványa, a tovaillanó füst (Dombok között 2019). Egy másik képen, a Futuristák II. (2023) címűn monumentális méretű, az egyiptomi művészetet idéző szoborfejek magasodnak tekintélyt parancsolóan az égbe. Tetejük lángol, kifaragott szemük félelmet keltő, kékesen világító.
A Kokas Ignác festőművésznél tanult Várady Róbert pályája hiperrealista képekkel indult, noha már korai művei is inkább metafizikusak voltak. „Gyakran inspirálják filozófiai és irodalmi szövegekben felbukkanó egzisztenciális kérdések, valamint a természettudományos kutatások aktuális problémái, eredményei” – olvashatjuk egyik korábbi, a Bizonytalanság állandó című tárlatáról. (Várfok Galéria, 2023 – https://www.varfok-galeria.hu/varady-robert-a-bizonytalansagi-allando/
Most látható munkáin többnyire magukba zárkózott figurák jelennek meg (Mindig van valami a levegőben II. 2022, Egyensúlykeresés szeizmográffal 2020). Befelé forduló figyelmük ellenére talán érzékelik a körülöttük zajló történéseket. A Mindig van valami a levegőben II világosbarna szoknyát és fekete pántos blúzt viselő lányalakja az előtte álló, mobiltelefonjába „bújó” hölgy felé fordul, de az nem néz rá, miként a vele átellenben látható, kopaszodó, szemüveges férfi sem biztos, hogy az előtte várakozó nőalakra figyel. A négyük fotórealisztikusan megfestett figurája közötti kapcsolat bizonytalan.
Ahogyan haladunk képről képre, megtörik a látencia, jön a felismerés, majd a rácsodálkozás a tárlat színességére, gazdagságára. A lelkesebbek újra becsukhatják a szemüket, hogy még egyszer önmagukba forduljanak.
Kondor Attila, Szurcsik József, Várady Róbert Látencia című kiállítása szeptember 29-ig látható az Újlipotvárosi-Klub Galériában (1136 Budapest, Tátra utca 20/b).
A reprókat az alkotók készítették.
