Hol volt, Black Hole volt… – így kezdődött annak idején egy írásom, ami a Fekete Lyuk nevű legendás intézményről, illetve annak emlék-képeiről, belső hangjairól szólt… Végvári Gergely Rém-lik című kiállítása esetében persze másról van szó, valahogyan mégis a fekete lyukakról, a sötét gömbökről, azok vonzásáról, magnetikus erejükről, ki- és besugárzásaikról, és a foszló, önemésztő tömegről, a gomolygásról, a ködökből (távol-közeli dimenziókból átpréselődött) elősejlő, a matérikus masszába vissza-visszasüppedő, a leginkább félálmokban sejthető, éterien átpárolgó alakok jelenlétéről…
A bizonyos (visszatérő) alakok emberi ganajtúróként, óriási szkarabeuszként, meghasonlott alvajáróként cselekednek, avagy: merevített pózokba helyezkedve (sziszifuszi módon) gyakorolják sorsuk (egy-egy) kivetülését. (A Scarabeus sacert szentként tisztelték az ókori Egyiptomban. Egyiptomi neve, a heper megegyezik a hajnali Nap nevével, és egyben újjászületést, megtestesülést is jelent. A galacsinhajtó a földbe rakja a petéit, így az ókorban azt hitték, a földből keletkezik, így vált az önmagából való keletkezés jelképévé, és így a felkelő Napévá is, melynek egyik legfontosabb tulajdonsága volt, hogy minden reggel újjászületik.)
Végvári Gergely kép-sorozatában a rendező alakját egy festőművész karaktere adja, aki fokozatos metamorfózisok átélője. Arctalan alakjai, fiktív figurái között egyszerre ő is átlényegülő szereplővé válik, miközben másik énje kívülálló megfigyelőként lép néhányat hátra, s a szakadék széléről szemléli önnön történettöredékeit, ópiumos ébredéseket idéző, dramaturgiákba illő vízióit.
A lángoló, immár parázsló kert, az izzó növényfejek szerterobbanó, egymásba bólintó-hanyatló mozdulatsora, az együttlétek elszenesedő ösvénye egy ismeretlen (?), de ősidők óta jelen lévő, sötét Gömbhöz vezet, mely minden(ki)t bevonz, elsősorban a tévelygőket! A metaforák régen elmerültek, a föld stigmái fekete fortyogással lélegeznek, hipnotikus gőzöket lehelnek, s az atavisztikus érzeteket is behívó Nagy Gömb megnyílik, rémséges lyukszája és barlanggyomra fokozatosan tágul, s az elnyelettetés mint eleve elrendelés nem várat sokáig!
Végvári festményein az arctalan tömeg (az individuumokból transzformálódott, sokszorozott, degradált és megbomlott organizmus) lassan fölfalja önmagát, esetleg egyféle fermentálással – fátylak mögött vegetáló derengésben –: megújulva, öngerjesztő szerepekben jelenik meg, ám a folyamatos lebomlást, feláldozást nem kerülheti el. Avagy: a tömeget elnyeli a Nagy (belső) sötét, mielőtt a (jelenlévő) Lyuk nyelné el őket!
Egy anekdota szerint így szól Hemingway hatszavas novellája: For sale. Baby shoes. Never worn. Végvári Gergelyt ez a velős szöveg inspirálta az említett sorozat címadásánál, ami nála így hangzik: For sale. Brand new willies. Overused. (A művész olvasatában: Vadonatúj félelem eladó. Agyonhasznált.)
További küzdések a Nagy Gömbbel, akár önironikus vetületeket is előhíva! Motívumok, amorfok megnyilatkozása, szimultánban nyugtató-zaklató formák ölelése!
Vörös drapéria. Egyféle kiszólás, kép a képtérben: három személy szokatlan jelenléte, néma diskurzusa zajlik, a testtartások jelentőségét hangsúlyosra vette a művész. A merevített mozdulatok, a finomított gesztusok, az arcok másvilági minőségei bizonyos kérdésfeltevések, de hol lapulnak a válaszok? Talán a föld nyílásaiban, a falakban rejtőzve, a gőzölgő örvényekbe merülve vagy a légtérbe (enigmaként) préselve? – Nem tudjuk, csak a torzó-kivetüléseket kísérő matuzsálemet figyeljük, a vörös lepelbe csavart androgün-jelenést…
A kiállítás 2022. február 17-től március 11-ig az Ateliers Pro Arts / A.P.A Galériában tekinthető meg.
1085 Budapest, Horánszky utca 5.
Hétfő–péntek 12:00–18.00
Bejelentkezés: +36 1 486 23 73
