Végvári Gergely, For sale. Brand new willies. Overused. X., 2021 Fotó: Daniel Kristofy
 

Hol volt, Black Hole volt… – így kezdődött annak idején egy írásom, ami a Fekete Lyuk nevű legendás intézményről, illetve annak emlék-képeiről, belső hangjairól szólt… Végvári Gergely Rém-lik című kiállítása esetében persze másról van szó, valahogyan mégis a fekete lyukakról, a sötét gömbökről, azok vonzásáról, magnetikus erejükről, ki- és besugárzásaikról, és a foszló, önemésztő tömegről, a gomolygásról, a ködökből (távol-közeli dimenziókból átpréselődött) elősejlő, a matérikus masszába vissza-visszasüppedő, a leginkább félálmokban sejthető, éterien átpárolgó alakok jelenlétéről…

A bizonyos (visszatérő) alakok emberi ganajtúróként, óriási szkarabeuszként, meghasonlott alvajáróként cselekednek, avagy: merevített pózokba helyezkedve (sziszifuszi módon) gyakorolják sorsuk (egy-egy) kivetülését. (A Scarabeus sacert szentként tisztelték az ókori Egyiptomban. Egyiptomi neve, a heper megegyezik a hajnali Nap nevével, és egyben újjászületést, megtestesülést is jelent. A galacsinhajtó a földbe rakja a petéit, így az ókorban azt hitték, a földből keletkezik, így vált az önmagából való keletkezés jelképévé, és így a felkelő Napévá is, melynek egyik legfontosabb tulajdonsága volt, hogy minden reggel újjászületik.)

Végvári Gergely, For sale. Brand new willies. Overused. IX., 2021 Fotó: Daniel Kristofy
 
A misztikus szabadtéri színház díszletei immár nem csupán díszletek! Gömbjei és a gömbárnyékok lyukai, rém-likai: mélységes idő(tlen)be bevonzó belső minőségek, önmegtermékenyítő és kasztráló, szimbolikákon és kérdéseken túli erők, egymást és statisztáikat, főhősüket egyaránt szuggeráló entitások, melyeknek jelentős hatása által: a Nagy Bábjátékos éppen monodrámákból metalírikus, néma thrillerbe áthajló (mégis inkább műfajok nélküli) sorozatot készít.

Végvári Gergely kép-sorozatában a rendező alakját egy festőművész karaktere adja, aki fokozatos metamorfózisok átélője. Arctalan alakjai, fiktív figurái között egyszerre ő is átlényegülő szereplővé válik, miközben másik énje kívülálló megfigyelőként lép néhányat hátra, s a szakadék széléről szemléli önnön történettöredékeit, ópiumos ébredéseket idéző, dramaturgiákba illő vízióit.

Végvári_Gergely, For sale. Brand new willies. Overused. VIII.,  2021 Fotó: Daniel Kristofy
 
Feszültség. A kilátástalan belátása, a hiátus terápiás kitöltése: (el)hallgatásoktól alakuló, érzelmi, tudati szinteken egyaránt (az elfojtások feloldásvágya mögé és a misztériumok szavak nélküli völgye felé is) táguló szellemi poézis.

A lángoló, immár parázsló kert, az izzó növényfejek szerterobbanó, egymásba bólintó-hanyatló mozdulatsora, az együttlétek elszenesedő ösvénye egy ismeretlen (?), de ősidők óta jelen lévő, sötét Gömbhöz vezet, mely minden(ki)t bevonz, elsősorban a tévelygőket! A metaforák régen elmerültek, a föld stigmái fekete fortyogással lélegeznek, hipnotikus gőzöket lehelnek, s az atavisztikus érzeteket is behívó Nagy Gömb megnyílik, rémséges lyukszája és barlanggyomra fokozatosan tágul, s az elnyelettetés mint eleve elrendelés nem várat sokáig!

Végvári_Gergely, For sale. Brand new willies. Overused. XIV., 2021 Fotó: Daniel Kristofy
 
Szaturnusz/Kronosz jegyébe burkolva, megigézve: újabb tárlatok (belső távlatok) nyílnak, ahol a frissítők: melankolikus mákteával átitatott mértékek és merülések… A búvárnak a 'kevesb annál szebb megfulás vagy az elnyelettetés kikerülhetetlen vala, mert már lehellet nélkül tovább oda lenn nem mulathatott…’ (Fillértár. Mindennemű közhasznú ismeretek terjesztésére.)

Végvári festményein az arctalan tömeg (az individuumokból transzformálódott, sokszorozott, degradált és megbomlott organizmus) lassan fölfalja önmagát, esetleg egyféle fermentálással – fátylak mögött vegetáló derengésben –: megújulva, öngerjesztő szerepekben jelenik meg, ám a folyamatos lebomlást, feláldozást nem kerülheti el. Avagy: a tömeget elnyeli a Nagy (belső) sötét, mielőtt a (jelenlévő) Lyuk nyelné el őket!

Végvári_Gergely, For sale. Brand new willies. Overused. XI. 2021 Fotó: Daniel Kristofy
 
Az Overused X. című festmény szereplői mintha tisztálkodnának (mossuk le láthatatlan bűneinket!), de mégsem, ők démonűző tapsolással, önnön testrészeiket csapkodva, ütlegelve csapnak zajt. Körülöttük örvények suttognak… A meztelen testek ábrázolásánál fölsejlik némi barokkos utalás is, miközben a képcím(ek)ben egy Hemingway-idézet átváltoztatott, komplexebb jelentést nyújtó szójátéka rezonál.

Egy anekdota szerint így szól Hemingway hatszavas novellája: For sale. Baby shoes. Never worn. Végvári Gergelyt ez a velős szöveg inspirálta az említett sorozat címadásánál, ami nála így hangzik: For sale. Brand new willies. Overused. (A művész olvasatában: Vadonatúj félelem eladó. Agyonhasznált.)

Végvári Gergely: For sale. Brand new willies. Overused. XIII., 2021 Fotó: Daniel Kristofy
 
A Welcome back, saudade című sorozat darabjait felidézve pedig paradox és ambivalens gondolatok/érzések uralják a vásznakat. Ott-hon-vágy! Kvázi (házi) honvágy! Társ nélküli társas magány. Pilinszky után szabadon (szorongva): az ágy nem közös, a párna sem… Üres ágy, üres pizsama, mint ágyról lezuhant, elmászni már képtelen múmia… Párna-hüllők, kihűlt ágynemű (nemtelen kétnemű)…

További küzdések a Nagy Gömbbel, akár önironikus vetületeket is előhíva! Motívumok, amorfok megnyilatkozása, szimultánban nyugtató-zaklató formák ölelése!

Végvári Gergely For sale. Brand new willies. Overused. XII., 2021 Fotó: Daniel Kristofy
 
Befordulás, kizökkenés! Intermezzo (és infernó) helyett: a Bibliában (állítólag) 365-ször szerepel a félelem = ördög szó! (Ezt egy megfestett hang állítja!) A feloldás is csak fél-álom, közjáték, hallucináció, extroverzió… Lucifer köldöke, Belzebub nagy ánusza: befullad vagy átússza?

Vörös drapéria. Egyféle kiszólás, kép a képtérben: három személy szokatlan jelenléte, néma diskurzusa zajlik, a testtartások jelentőségét hangsúlyosra vette a művész. A merevített mozdulatok, a finomított gesztusok, az arcok másvilági minőségei bizonyos kérdésfeltevések, de hol lapulnak a válaszok? Talán a föld nyílásaiban, a falakban rejtőzve, a gőzölgő örvényekbe merülve vagy a légtérbe (enigmaként) préselve? – Nem tudjuk, csak a torzó-kivetüléseket kísérő matuzsálemet figyeljük, a vörös lepelbe csavart androgün-jelenést…

Végvári Gergely Welcome back, saudade IV., 2020 Fotó: Daniel Kristofy
 

A kiállítás 2022. február 17-től március 11-ig az Ateliers Pro Arts / A.P.A Galériában tekinthető meg.
1085 Budapest, Horánszky utca 5.
Hétfő–péntek 12:00–18.00 
Bejelentkezés: +36 1 486 23 73