Idézzük fel a művész több mint négy évtizedes tevékenységének néhány állomását. Olajos György 1984-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskola sokszorosító grafika szakán. Pályára lépésekor az újfestészet uralta képzőművészetünket, de e színes, sokszor idézetekkel, művészettörténeti utalásokkal teli kifejezésmóddal szemben viszonylag gyorsan, már az évtized végétől megjelentek a tárlatokon az újkonceptualizmus és a minimal art irányába tájékozódó fiatalok, például Gallusz Gyöngyi vagy Szíj Kamilla. Olajos alkotásmódjára – ha csak áttételesen is – ugyancsak hatottak a reduktív irányzatok. De ennél talán még jobban érdekelték a prehisztorikus ábrák, a bibliai történetek (Noé bárkája), illetve a természet mikrovilágának, töredékeinek darabjai, a fenyőtűk, a fűszálak, a magvak, a madártollak.
Hemoglobin, 2011
Ezeket a szerves anyagokat sokszor bordázott, átlátszó műanyag fóliákba töltötte, így készített kvázi plasztikus kompozíciókat belőlük (Hordalékok, 1992). Az évek múltával azután rajzai és nyomatai elvontabbakká váltak, és egyre gyakrabban jellemezte őket a pontozásos vagy vonalkázó előadásmód (Szaturnusz, 1995, Hüllők birodalma, 1996). Többféle technikát is használ, a nyomatokon kívül fest, textillel dolgozik, továbbá térberendezéseket hoz létre, ennek ellenére elsősorban mégis grafikusnak tekinti magát. Rendszeres résztvevője többek között a miskolci Országos Grafikai Biennálénak és a salgótarjáni Rajz Biennáléknak (újabban triennáléknak). Végezetül megemlítem, mivel kuriózumok, a Budapest Galéria Kiállítóházában 2008-ban rendezett tárlatán felsorakoztatott esőképeit.
E reduktív szemléletű, az alkotás folyamatába a véletlent is belekalkuláló művek úgy születtek, hogy a festékkel lefújt papírlapokat rövid időre kitette az esőre, s miután a vízcseppek feloldották a festéket és különböző nyomokat hagytak a felületen, a megfelelő pillanatban összeszedte és megszárította a kissé megázott lapokat (Eső, jégkék, 2002).
Cirkusz, 2013
E rövid visszatekintés után nézzük, mit láthattak a nézők a Falk Miksa utcai galériában. A régebbi alkotások közül való Ősz (2013) linómetszet. Első pillantásra nonfiguratívnak látszik, de ha alaposabban megnézzük, rájövünk, hogy az elvontnak tűnő formák apró, piros színű, összefonódó, ornamentikára utaló stilizált pálcikaemberek. Hasonló módszerrel készültek az ugyancsak redukált-elrajzolt figurákat megjelenítő, sárga, világosbarna és szürke tónusú akvarell-tus kompozíciók (Ünnep, 2011, Mechanikusok, 2011), míg a teljesen nonfiguratív Riadalom (2013) című tusrajz falszerű, foltos faktúrát idéz.
A jelentős számban kiállított Hybris széria tollal vagy vegyes technikával papírra rajzolt, nyomtatott darabjai többnyire stilizált alakot vagy fejet, esetleg maszkot jelenítenek meg, de találunk közöttük néhány kisméretű olajfestményt is. Hogy mondandójukat megfejtsük, érdemes utánanéznünk címük, a Hybris (hübrisz) szó jelentésének. A görög fogalom túltengő önbizalmat, önhittséget, felfuvalkodottságot, gőgöt jelent. Azt a torz állapotot, amikor az ember tévesen mindenhatónak hiszi magát, olyannak, aki mindenkit megbánthat, megalázhat, mindenki felett ítélkezhet. Az antik, demokratikus Athénban konkrét büntetőjogi fogalom volt a hübrisz. Olyan erőszakos cselekedetet jelöltek vele, amelynek célja az áldozat megszégyenítése volt a felsőbbrendűség deklarálása érdekében. Hasonló tartalommal – a fennhéjazók megbüntetése – szerepel később a bibliában, Ézsiás/Izajás könyvében is.
Hybris, 2020
Rendhagyónak tűnik, de igaz, hogy az absztrakcióval kacérkodó művész jelszerű stilizált-dekoratív, erősen ornamentális fejeivel konkrét morális és társadalmi problémákra utal, többek között napjaink öncélú, (társadalom)kritikát nélkülöző, nagyrészt csak technikai kérdésekkel foglalkozó szemléletére. A hübrisz fogalmának megidézése, megjelenítése tehát jelzés, sőt figyelmeztetés értékválságban szenvedő, pénzimádó korunk visszáságaira, veszélyeire.
Az e cím alatt futó munkák dekoratív figurákat vagy fejeket jelenítenek meg némi keleti (kínai), esetleg dél-amerikai (azték) beütéssel. Ha formai jellemzőik felől nézzük őket, megállapíthatjuk, hogy a vonalfonatokból, gubancokból összeálló alakzatok textilmotívumokra emlékeztető dekoratív ornamentikák. (Hybris 21, nov. 25–27., Hybris 21, nov. 28.). Emellett vannak közöttük vegyes technikával kivitelezettek is, amelyek talán legdirektebb módon emlékeztetnek emberi figurára, konkrétan egy álló harcosra (Hybris 06. 05. 2023), de találunk olyan rajzot is az anyagban, amely megcsavarodó faágra hasonlít (Hybris 09.11. 2022).
A fogalmakat meglehetősen bonyolult vizuálisan megjeleníteni. Olajos ennek ellenére sikeresen megoldotta egy-egy fogalomnak a formák nyelvére való fordítását. Ezért is fontosak, tanulságosak nyomatai és festményei. De azért is, mert napjaink értékvesztett, értékromboló, minden morált nélkülöző világában nagy szükség van etikus magatartásra és igazi értékekre. Erről győznek meg bennünket alkotásai.
