A panellakások, lakótelepek építésének időszakával szinte egy időben tűnt fel a témával foglalkozó művészeti és szociológiai attitűd is. Irodalmi művek, képzőművészeti alkotások, zenei produkciók, televíziós sorozatok, street art produktumok, illetve fotográfiák foglalkoznak azóta is a lakótelepek mikrokörnyezetével és az ott élőkkel. A tömegek lakhatására készült panelek elsődleges funkciójuk mellett szükségszerűen rekreációs lehetőségeket is biztosítanak; parkjaik, az oda készített szobrok, illetve a futball- és tornapályák pihenési, sőt, szellemi feltöltekezési lehetőségeket biztosítanak, hogy a paneldzsungel bezártsága némiképp enyhüljön, s így a külső terekben, illetve a környezetben a lakóközösség visszataláljon önmagához, a természethez, ugyanakkor társaságra is leljen. Ezek képzőművészeti, építészeti, társadalomtudományi és pszichológiai megnyilvánulásaival interdiszciplináris megközelítésű tárlatok foglalkoznak, ahogyan azt Hernád Géza kiállítása is teszi.
Hernád sokoldalú dokumentarista művész, aki egyaránt készít építészeti igényű, precíz épületfotográfiákat, illetve érzékeny, rendkívül személyes portrékat. Legfrissebb tárlata erős szociológiai érzékenységgel igyekszik feltárni a kelet-közép-európai identitás mélyrétegeit. Fotográfiáin nem csupán a végtelenségig szinte ugyanúgy ismétlődő paneltömbök lakásablakainak ritmikus, szabályosságokat, sőt, esztétikai értékeket is felmutató sorozatait látjuk, hanem azok szűkebb környezetét, a zöldterületekre beépített játszó- és szabadidős tereit is megismerhetjük, valamint a házak mindennapi tevékenységüket végző lakóit is.
A művész fotográfiáival egyfajta befelé való mozgást, lelki elmélyülést élhetünk át. A külső környezetből a lakóépületek sajátos lépcsőházaiba jutunk, hogy szemügyre vegyük az ott élők tipikus tárgyait; közlekedési eszközeit, virágait, majd a lakások intim tereibe is bepillanthatunk. Az otthonokba lépve időnként tipikus, akár évtizedekkel ezelőtt berendezett szobabelsők világába vagy épp modern enteriőrökbe érkezünk. A képeken rögzített, kimerevített időpillanatok a múltból táplálkozva válnak örök érvényűvé, egyfajta sajátos, lakótelepi életérzést közvetítenek, hogy a befogadók még könnyebben tudjanak kapcsolódni a munkákhoz. A szenzitíven dokumentált portrékon látható panellakók nevét, (egykori) foglalkozásait, időnként vérségi kötelékeiket olvasva egy-egy sajátos életregény bontakozik ki belőlük, így a képek szereplői egyszerre válnak tipikus résztvevőivé a lakótelepi közegnek, mégis valamennyien belső értékekkel felruházott, identitással bíró személyiségekké lesznek, akiknek megélt tapasztalatait, élettörténeteit gondolatban tovább szőhetjük. A lakókörnyezetekben élőket így valamelyest megismerve értelmet nyer a tárlat központi gondolata, miszerint átlagember nem létezik. Az azonosságtudat sajátos megközelítése ez, amelyben a tipikus környezet által magunkra eszmélhetünk, feltárhatjuk egykori vagy jelenlegi (lakótelepi) helyzetünket, múltunkat (még akkor is, ha csupán vendégként jártunk tömbházakban), otthonainkhoz, sőt, önmagunkhoz való viszonyunkat, hogy végül közelebb kerüljük a Hernád fotózta ismeretlen ismerősökhöz.
A cím, LTP. Élet kilátással betűszója egyértelmű utalás a lakókörnyezet szocializmusban használt rövidítése, míg a kilátás egyszerre lehet konkrét és elvont is. Az jelentheti az épületek mikro, sőt makrokörnyezetét, amely akár teljes települést vagy városrészt is láttatni enged, ugyanakkor teoretikusan vonatkozhat a panellét mindennapjaira, lehetőségeire, a lakóhelyből adódó elkerülhetetlen korlátokra, nehézségekre is. Mindezen előnyök és hátrányok egyszerre tűnnek fel a lakókról és környezetükről készült érzékeny portréfotókon, amelyekről megállapíthatjuk, hogy azok közös emberi jellemzőket mutatnak meg, mégis, a láttatott személyek egyéni vonásai, és azok címben is feltűnő, nagybetűs Életük teszi őket megkülönböztethetetlenekké.
A panellakások lakói leképezik társadalmunk jelentős részét, így mondhatjuk, hogy ami kicsiben egy-egy megmutatott LTP-ben történik, az zajlik teljes környezetünkben is. A lakótelepeken (sőt, az ország, és a kelet-közép-európai kontextus teljességében) élő egyének mikrodrámái ugyanúgy zajlanak, mégis egyediek és megismételhetetlenek, érzékeltetve az élet legjelentősebb történéseinek hasonlóságait, mégis különbözőségeit, erősítve ezzel a világ ismerősségét, mégis kiszámíthatatlanságának tudatát.
Képek: Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ / sajtóképek
Nyitókép: Hernád Géza: Bálint, kábelszerelő, Óbuda-Békásmegyer, III. kerület, Budapest, 2023
Hernád Géza LTP. – Élet kilátással című tárlata 2026. február 22-ig tekinthető meg a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ 8F Galériában (1065 Budapest, Nagymező utca 8.).
