Építészek Hármashangzat című kiállítás katalógusának borítója, tervezte Németh Géza

A háromszög belsejében, középen a kiállítás címe: HÁRMAS / HANGZAT, egymás alatt, két sorban, fénylő fehér színnel kiemelve a világos drapp háttér előtt. Alatta a piros, zöld, fekete vízszintes vonalak a hármashangzat kottavonalait idézik. A címlap egésze a kompozíció felépítésében és a drapp szín hármas árnyalatában a hármashangzat tisztaságát, kiegyensúlyozott harmóniáját sugározza.

Ez az igazi művészet, amelynek fő ismérvei ma is, éppen úgy, mint 800 évvel ezelőtt, amint azt Aquinói Szent Tamás megfogalmazta: claritas, integritas, consonantia, vagyis a világos megfogalmazás, a teljesség és az összhang. A tökéletes egyensúly és összhang sosem merevedik meg, hanem a természet végtelen gazdagságához, változatos világához hasonlóan, az igazi művész is végtelen sok tökéletes formát, kompozíciót képes alkotni gondolatainak, üzeneteinek, ars poeticájának megjelenítéséhez.

Ennek vagyunk tanúi e három kiváló építész és festőművész képein a csepeli Erdei Éva Galériában. Mindhárman beérkezett művészek, jelentős életmű áll mögöttük. Mindhárman vallják, hogy a kettős művészi hivatás azonos jelentőségű számukra. S valóban, az életművük arról szól, hogy teljes értékű építészek és festőművészek. Mindhárman élethivatásuknak tartják a művészet mindkét ágát, amely által jobbá, igazabbá kívánják tenni emberi világunkat. Mindhárman mélyen filozofikus gondolkodású művészek, egymásnak jó barátai, akik jelen kiállításukkal is – amely festészetükbe enged bepillantást – az életről és a bennünket körülvevő univerzumról alkotott kiegyensúlyozott világképüket sugározzák.

Koppány Attila, MADI, 2020.
 
 
Koppány Attila (1947) a győri Széchenyi István Egyetem Építészmérnöki Szakának professzor emeritusza. A Fejér megyei Enying város szülötte, ott látható életművének állandó kiállítása. Festőnek indult, Székesfehérvárott vett részt az első művészi képzésben. Már tizenhat évesen, 1963-ban, majd 1965-ben aranyéremmel tüntették ki a Keszthelyi Helikoni Művészeti Fesztiválon. Ezt követően a Műegyetem Építészmérnöki Karán végezte tanulmányait, ahol a Rajzi tanszéken Máriási Iván festőművész-tanár kozmikus világképe tett rá nagy hatást. 1968-ban, huszonegy évesen már önálló tárlata nyílt Budapesten, amelyet dr. Pogány Frigyes, az Iparművészeti Főiskola egykori főigazgatója nyitott meg, aki ismertetőt is írt a még egyetemi hallgató művész kiállításáról a Jövő mérnöke című lapban. Koppány Attila festőművészi pályája egyenesen ívelt, amint ezt kiállításainak hosszú sora bizonyítja. Magas mércét állított maga elé, tehetsége pedig mindig új és újabb vizuális problémákra irányította a figyelmét. Az építészi térlátás hatalmas távlatokat nyitott számára. Örömmel fordult a geometria tiszta formáihoz, ezek térbeli elhelyezéseinek gazdag változatával jeleníti meg a világegyetem szépségét és gazdagságát. Festészetében a geometrikus alakzatok erőteljes, tiszta színekben jelennek meg. A színek fokozzák a kép térhatásának mélységét, összetettségét és a kifejezés expresszivitását.
Művészetét új geometriának nevezi, amely, bár a konstruktív stílusirányzatok nagy családjából eredeztethető, de erőteljes művészi tehetsége, önálló gondolkodása, egyéni látásmódja biztosítja, hogy ma is, mással össze nem téveszthető művészi egyéniség. Itt közölt képe az egyik legújabb alkotása, a MADI (2. kép) a kortárs geometrikus absztrakció egyik új irányzata, amely a színek és hangsúlyos formák szabad keverésével törekszik esztétikai élmény nyújtására. Koppány Attila képén az egymásra helyezett fekete és a vörös geometrikus formák gazdag változatosságban, dinamikusan keverednek egymás felett a világosbarna háttér előtt. A MADI szó betűi a spanyol Movimiento Artístico De Invención (Invencióra Épülő Művészeti Mozgalom) rövidítése. Az angol szakirodalom pontosabban adja meg a stílusirányzat jellemzőit: Movement – Abstraction – Dimension – Invention.

Koppány Attila művészetét e jellemzőkön kívül a filozófiai gondolat is gazdagítja, amely az ő művészetét kiemeli a kortárs rokon formai törekvések esztétikai játékosságai közül.
Nemcsics Ákos, Diamertikus minták II, 2021.
 
Nemcsics Ákos (1958) építészmérnök, egyetemi tanár a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Interdiszciplináris Szakosztályának vezetője. Jeles festőművész szülők gyermeke, aki a színek varázslatos világában nőtt fel. Édesapja, Nemcsics Antal a színdinamika nemzetközi elismertségű, tudós mestere. Számára természetes, hogy a geometrikus formákat a színek éltetik, de teljesen másképpen, mint például Koppány Attilánál. Nála a színek, főképpen a meleg színek festőisége, azok gazdag árnyalatai nemcsak a térélményt gazdagítják, hanem a gondolatok líraiságának mélységét, derűjét is sugározzák. Kiváló építész lévén, a képeit is a logikus szerkezeti felépítés jellemzi. A mostani csepeli kiállításon képeit a négyzet tökéletes, tiszta formája uralja, amelyet átlókkal és azok törésével, forgatásával jelzi a világ dinamikus gazdagságát, amelyet mindenkor a szigorú Rend, az ünnepélyes egyensúly jellemez, amint ezt mellékelt festményén láthatjuk: Diametrikus minták II. (3. kép). A képen az átlók, mint szimmetriatengelyek törésével keletkezett egyenlő oldalú háromszögformák felületét is szimmetrikusan töltik ki a színek, illetve az apró geometrikus alakzatok hihetetlenül gazdag változatai, amelyek a világegyetem mozgalmasságát jelenítik meg. A dinamikusan elhelyezett színes alakzatok formái és színei, a széles körű változatok ellenére is, egyensúlyban, logikus rendben jelennek meg, követve a kozmosz, a teremtett világ rendjét, dinamikáját, színességét és esztétikai szépségét, amely felülmúl minden emberi fantáziát és logikus mérnöki rendet. A csepeli kiállítás katalógusában Erdei Éva képzőművész, művészeti író, a galéria tulajdonosa, a kiállítás kurátora így jellemzi Nemcsics Ákos Diametrikus minták, Szimmetria törés, illetve Megzavart tükrözés című képeit: „A természet látszólagos szimmetriáit, a tükrözést, megzavarja mindig valami, és ez a mozgás… Képein a világ legalapvetőbb működési rendje valósul meg.”
Németh Géza, Sumerian relics, 2016.
 

Németh Géza (1944) festőművész, építész, vezető településtervező, városépítés-városgazdasági szakmérnök. Éveket töltött New Yorkban és Washingtonban, 1985/86-ban ösztöndíjjal az Ariel Galéria tagja, 1987-ben, mint a Világbank nemzetközi pályázatának nyertese, 2002/03-ban New Yorkban dolgozik. 2001/-02-ben Rómában jár tanulmányúton.
„A virtuális világban a dolgok összegabalyodnak. Képeimben ezt a zavartságot igyekszem megmutatni” – fogalmazza meg művészi szándékát.

A korai lírai hangvételű korszak után évekig látomásokat festett, majd mitologikus jelenetek, szakrális témák következtek. Az 1970-es években mintegy ellenpontozásként születtek meg geometrikus festményei. Megkísértette a fotónaturalizmus, a hiperrealizmus. 1978–1985 között absztrahált biológiai formákat festett. 1985–1986-ban New Yorkban tizenhat nagyméretű metafizikus képet készített, 1987–1988-ban ugyanott huszonkét nagyméretű festménye expresszív tájélményből indított. Életművében visszatérő motívum: a madár, a repülés. Az 1990-es évek közepén bibliai témájú sorozatba kezdett. Jelenleg groteszk portrésorozatot fest barátairól, önmagáról. Itt közölt képe, Sumér történet címmel (4. kép) vérbeli festőiségét, művészetének expresszivitását és gondolati gazdagságát jelzi. Erről vall a katalógus címoldala is, amely az ő művészetét dicséri.

A három jó barát, kiváló építész-festőművész Hármashangzat című tárlata méltóképpen képviseli a kortárs magyar festészet eredetiségét, sokarcúságát, amelyek közös nevezője a nonfiguratív magas művészi színvonal.

Koppány Attila, Nemcsics Ákos és Németh Géza kiállítása 2022. január 10-ig látogatható a csepeli Erdei Éva Galériában: 1213 Budapest, Kondor u. 29.

Nyitvatartás: bejelentkezéssel – mindennap; telefonszám: 1 – 420 – 1728